„Minden gyerek, aki háborúban él, kiszolgáltatott” – Az Anyák Menete Ukrajnáért demonstráción jártunk – képriport
Április 2-án, szombaton ukrán anyák békés felvonulást szerveztek az UNICEF budapesti irodájától a Ferenciek teréig, ahol csatlakoztak a Legyen végre vége! tüntetéshez. A civil kezdeményezés célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az Ukrajnában zajló kegyetlen háború gyerekáldozataira, és a szenvedésre, amelyet családok milliói élnek át az orosz agresszió következményeként. Chripkó Lili képriportja.
–
A háborúban már több száz gyerek vesztette életét, és másodpercenként egy ukrán gyerek válik menekültté, az UNICEF nyilatkozata szerint.
A demonstrációsorozatot nemcsak hazánkban, de az elmúlt két hétben a világon sok helyen megrendezték, a budapesti esemény fő szervezője pedig Dasha Malakhova színésznő volt.
Dasha a Legyen végre vége! tüntetésen beszédet is mondott.
„Figyelembe véve a bonyolult magyarországi politikai helyzetet, felhívom a figyelmet arra, hogy a politikusok nem feltétlenül az emberiességükre hallgatnak, hanem gyakran a saját érdekeik vezetik őket. Ez igaz minden országra” – mondta.
Eddig több mint kétmillió gyerek volt kénytelen elhagyni az otthonát, és a világ más országaiba menekülni ideiglenesen, vagy akár végleg.
Az otthonukat elhagyni kényszerülő családok gyerekeinek jövője teljesen bizonytalan. Hátra kellett hagyniuk a barátaikat, sok esetben az édesapjukat, és az iskolájukat. Most valahogy csatlakozniuk kellene egy idegen ország oktatásához, éppen akkor, amikor nálunk az is romokban hever.
Az édesanyáknak egyik percről a másikra kellett hőssé válniuk, és magukkal együtt a gyerekeiket is kimenekíteniük a megszállás alatt lévő Ukrajnából. Fárasztó, megalázó helyzeteket kellett elszenvedniük, és megőrizniük a méltóságukat. Ez a méltóság volt jellemző erre a tüntetésre is.
Énekkel, saját maguk buzdításával és könnyekkel tiltakoztak a háború embertelensége ellen. Békésen.
Pedig ahonnan eljöttek, ott a mai napig halnak meg gyerekek épületek törmelékei alatt, kiszáradás miatt, vagy mert az oroszok lebombázták a városaik kórházait, mentőállomásait.
Nők kényszerülnek szülni óvóhelyeken, újszülötteket próbálnak életben tartani pincékben, terhes nőket lőnek le menekülő útvonalakon.
A hideg és az eső dacára sokkal többen gyűltek össze, mint az a hivatalos Facebook-eseményre érkező visszajelzések alapján megjósolható volt. Többen, mint a lényegesen nagyobbnak hitt Ferenciek terei rendezvényen.
A háború első napjainak, heteinek során elképesztő szolidaritás mutatkozott meg Magyarországon. Szomorú, hogy erre a tüntetésre nem ment ki egész Budapest.
De tény, hogy nem tüntetéssel, hanem azzal tehetjük a legtöbbet, ha a következő hetekben, hónapokban, években is észben tartjuk: milliók szorulnak segítségre, és kulcsfontosságú, hogy hogyan tudjuk a háború hosszú távú hatásait kezelni, mennyire maradunk segítőkészek és szolidárisak.
A humanitárius katasztrófa már megtörtént – egyes források szerint csak Mariupolban 28 ezer lakást, lakóhelyet bombáztak le. Eddig.
De a jövővel kapcsolatban még rengeteg kérdés nyitott. Együtt kell működnünk ahhoz, hogy a károkat mérsékeljük, akkor is, ha egy része kellemetlen lesz. Akkor is, ha a saját érdekeinket egy időre háttérbe kell szorítanunk. Mert ez mindenkinek érdeke, és mindenkinek a felelőssége.
A demonstráció egy performance-szal zárult: a felvonuló anyák az addig karjaikban cipelt játék babákat egy halomba rakták az aszfalton. Kegyetlen látványt nyújtott a „gyerekhalom”, amely arra figyelmeztetett, hogy minden gyerek halála egyformán fontos és tragikus.
Minden gyerek, aki háborúban él, kiszolgáltatott. Minden gyereknek és mindenkinek védelemre van szüksége.
Legyen béke!
Képek és szöveg: Chripkó Lili
Az ELTE-PPK Szociálpszichológia Tanszékének munkatársai dr. Kende Anna vezetésével arra keresik a választ, miért segítünk másoknak, kiket tartunk érdemesnek a támogatásra, illetve milyen feltételek mellett marad fent hosszú távon a segítő szándékunk és a hozzá kapcsolódó tevékenységeink. Min múlik, hogy egy idő után elfáradunk, kiégünk, és közömbösebbé válunk, vagy továbbra is munkát, pénzt, energiát áldozunk azokra, akik bajban vannak? A kérdéskör vizsgálata már csak azért is rendkívül fontos, mert az eredményekkel a kutatók támogatni tudják a menekültek ellátásával foglalkozó szervezeteket a további toborzásban, a lakosság ösztönzésében.
A vizsgálatban 18. évüket betöltött felnőttek vehetnek részt, akik bármilyen módon segítséget nyújtanak vagy nyújtottak az ukrajnai háború elől menekülőknek. Ez lehet relatíve kicsi dolog is (például megosztottál egy posztot, információkat adtál át, vagy utaltál pár száz forintot), de természetesen nagyobb is (adományozás, fuvarozás, koordinálás, szállásadás, stb.) Ha magadra ismersz, arra kérünk, tölts ki egy rövid, körülbelül tízperces kérdőívet. Kattints hozzá ERRE A LINKRE. Köszönjük!
