–

Óvodáskoromban találkoztam először Batiz Andrással: ő a Fókuszt vezette, én meg a tévé képernyője előtt ültem. Rövid idő alatt ismerőssé és szimpatikussá vált a kerek szemüveg és a jellegzetes frizura – azt meg már csak felnőttként tudtam meg, hogy közel sem voltam ezzel egyedül. Batiz András ugyanis már a húszas évei elején a hat legkedveltebb televíziós személyiség közé tartozott. 

Hirtelen jött siker

Kriszta a szakmán belül is úgy látta, hogy négyüket – Kolosi Pétert, Holló Mártát, Marsi Anikót és Batizt –, akik elindították a Fókuszt, egyfajta érinthetetlenség lengte körül. „A kommunikáció egyik legnagyobb rákfenéje:

gondolsz valakiről valamit, nem csekkolod le, mert vagy nem mered, vagy nem tudod, de ez alapján hozol egy döntést, aminek mentén kezdesz el az illetővel viselkedni

– mondja erre Batiz, majd egy személyes példával folytatja. – Az egyik házassági évfordulónkat egy tengerparti étteremben ünnepeltük a feleségemmel, és volt mellettünk egy németül beszélő pár. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a férfi a vacsora alatt végig a telefonját nézi, amit mi hatalmas bunkóságnak tartottunk, hiszen ott ült vele szemben a felesége. Annyira kíváncsi voltam, hogy amikor végeztünk, odamentem, és megszólítottam őket. Kiderült, hogy a pasas a Sturm Graz egyik meccsét nézi, mert ebben a csapatban játszott két évvel ezelőtt, és a sajátjának érzi, a felesége pedig maximálisan támogatja ebben. De ezt mi nem tudtuk, és

ha nem kérdezzük meg, akkor elkönyveljük őket egy olyan párnak, amiben a pasas egy bunkó – és ezt nagyon sokszor elhibázzuk.”

És hogy Batizt mennyire érdekelte a saját megítélése? Attól függ, hogy életének melyik időszakáról beszélünk. „Persze hogy foglalkoztatott, hogy mit gondolnak rólam. Elsősorban azért, mert amikor az ember még éretlen –és én viszonylag későn érő típus vagyok –, nem könnyű feldolgozni a népszerűséget és a sikert. Huszonhárom évesen a hatodik legnépszerűbb ember voltam a tévében, és persze hogy emlékszem rá, amikor rosszat írtak rólam, és persze hogy írtak rosszat.”

Hit és félelem

Batiz hosszan mesél arról, hogy gyerekkora óta szorong, hol a hidegháború, hol pedig különféle betegségek miatt. Felnőttként hipochondriában nyilvánult meg mindez, az ezzel kapcsolatos szorongató helyzetekben pedig a hithez fordult. „Persze a hívő ember is ugyanúgy fél, annak ellenére, hogy a Bibliában a legtöbbet szereplő mondat, hogy »ne félj«. És ilyenkor az ember szembesül azzal, hogy vajon mennyire erős is a hite, ha elkezd mégis félni.” Batiz beszél arról is, hogy mennyire hullámzó volt, ahogy az évek során meg tudta élni a hitét: elmondta, szerinte azoknak nehezebb, akik hozzá hasonlóan hívő családban nőnek fel, mert szokássá, egyfajta rutinná, tradícióvá válik.

„De hogy emögött van-e valódi hit, az nem ilyen egyszerű és kézzelfogható”

– mondja.

Az ő életében is eltelt legalább harminc év úgy, hogy a valódi hit nem feltétlenül volt jelen benne – ennek ellenére azonban úgy gondolja, hogy hívőnek lenni egy ponton túl döntés kérdése. Részben ezért, ők most egy baptista közösségbe járnak, ahol felnőttként keresztelkednek az emberek. 

Batiz András: Gyerekkorom óta szorongok mindentől – Elviszlek magammal

Elviszlek magammal – 2024. május 29.

„A gyerekeket is bemutatják a közösségnek, de felnőttként kell hoznod egy döntést, hogy megkeresztelkedsz, bemerítkezel-e. Mi nem egyszerre hoztuk meg ezt a döntést: Kriszti előbb, én pedig egy kicsit később. De amikor ez megtörténik, akkor azzal valamit kimondasz és vállalsz. Én úgy képzelem a hitet, hogy az a világ megismerésének egy speciális módja. Persze, sokféleképpen meg lehet ismerni a világot – tudományos, hétköznapi, de spirituális értelemben is. Nekem a hit ezt jelenti, hogy én ezt a keresztények istenével azonosítom, és az ő fiában hiszek.

De hogy mindig ugyanúgy hinnék, az túlzás.”

Batiz nyíltan beszél a saját mentális nehézségeiről is. Úgy érzi, hogy a sebezhetőségének vállalásával sokat nyert, a környezete bizalmát megerősítette, és szeretné, ha elhinnék az emberek, hogy nincsenek egyedül. „Oda jutottam, és abban hiszek, hogy merjük vállalni a sebezhetőségünket, mert ez nem elvesz belőlünk, hanem hozzánk tesz. És iszonyú erővel mutatja meg azoknak, akikben nincs meg ez a bátorság, hogy mindannyian küzdünk ezekkel” – hangsúlyozza Batiz András.

Az Elviszlek teljes adását itt tudjátok megnézni:

Mózes Zsófi