Ez van, ha mindent péniszből akarsz megoldani

–

Charlie Croker atlantai ingatlanmágnás mottója, hogy „az erősebb kutya baszik”. E szerint éli az életét, így tett szert hazugságok, árulások és még ki tudja, milyen aljas módszerek segítségével hatalmas vagyonára, amit nem szégyell mutogatni. A nevét viselő toronyház meghatározza a város látképét, cége az egyik legnagyobb a piacon, szabadidejében fürjekre vadászik a birtokán, és ő maga a város egyik legbefolyásosabb embere.

Büszke férfi, aki nem tűri, hogy packázzanak vele, és legfőbb célja, hogy úgy emlékezzenek majd rá, mint egy „nagy emberre”.

Csakhogy a hatvanadik születésnapja után akad egy kis probléma: Crocker cégének hatalmas tartozása van, és ahogy az a gátlástalan üzletemberekkel lenni szokott, akad jó néhány ellensége is. Így amikor a cégének hitelező bank fejesei berendelik, és közlik vele, hogy azonnal törlessze minden adósságát, ami nyilvánvalóan Croker bukását és a birodalma széthullását jelentené, nem adja könnyen magát.

Mindeközben a milliárdos asszisztensének férje (aki színes bőrű) összetűzésbe keveredik a rendőrséggel egy parkolási eset miatt, aminek az a vége, hogy hivatali személy ellen elkövetett testi sértésért 60 napra lecsukják. Az asszisztens főnökéhez fordul segítségért, aki rá is állítja legjobb jogi tanácsadóját, a szintén fekete Roger White-ot az ügyre, hogy kihozza a börtönből a férfit.

Ez a történet két fő cselekményszála: míg az szupergazdag fickó igyekszik megúszni a több száz milliós hitelcsalás következményeit, a hétköznapi embert egy kérdéses parkolási ügy, és némi rasszista beidegződés miatt börtönbe zárják.

Félig üres

„Egy férfi legyen tökös” – mondja a sorozat első képkockái alatt Croker, akit nem sokkal később beavat minket (és munkatársait) a tárgyalási stratégiájába is:

a „keményvágású fickók nem mutatkozhatnak gyengének, és seggbe, arcba és szájba basszák” azt, aki ujjat mer húzni velük.

Ez a módszer évtizedek óta bevált neki, így a most felmerülő problémáit is igyekszik péniszből megoldani. Az üzletembert, akit befektetőként kíván behozni, hogy mentse az irháját, tökösségével akarja lehengerelni és bizonyítani, hogy érdemes vele üzletelnie: puszta kézzel cserkész be egy csörgőkígyót, és végignézeti vele, milyen brutális módszerrel fedezteti a lovait a fürjvadászatra létrehozott birtokán, amit ő következetesen ökoszállásnak hazudik. Bűzlik tehát a képernyőnk a tesztoszterontól, amit Croker áraszt magából, és ezek az abszurd jelenetek adják a sorozat egyik legjobb pillanatait. Csakhogy azon kívül, hogy Atlantában Crokernek van a legnagyobb f.sza, nem sokat tudunk meg a főszereplőnkről, ahogyan másról sem, és itt kezdődnek a problémák.

Az adaptáció ugyanis sajnos nem lett kerek, az író egy rakat olyan mellékszálat erőltetett a cselekménybe, amiket megpiszkál ugyan, de nem vezeti aztán sehova: előkerül az elhanyagolt apa-fiú kapcsolat, a #metoo politikai célokra való felhasználása, a trófeafeleség, aki nem csak egy szőke porhüvely, és a nagyravágyó, alábecsült banki alkalmazott, aki szomjazik elnyomója vérére.

Mindegyik érdekes karakter és téma lehetett volna, de egyiknek sem megy a mélyére, így kihagyott lehetőségnek érezzük ezeket a szereplőket és történeteiket, amikor a hatodik rész után bekúszik a stáblista.

Mindez azonban akár elnézhető lenne, ha Croker karakterét alaposan kidolgozták volna, ám róla is annyit tudunk csak meg, hogy egy velejéig romlott üzletember, aki bárkin átgázol, ha érdekei úgy hozzák, a képet pedig annyival igyekeznek árnyalni, hogy ő nem rasszista (mint sok más vezető Atlantában). Jeff Daniels remekel Croker szerepében, ám nem kapott elég muníciót a forgatókönyvtől ahhoz, hogy egy sok rétegű karaktert tudjon hozni. Épp ezért nagyon hamar unalmassá válik a vergődése, és bár bizonyos pontokon valóban vicces a kínlódása, ahogy egyre szánalmasabb húzásokkal akarja kivakarni magát a kulimászból, de mivel még azt sem tudjuk meg, mitől akkora rohadék ez az ember, így nem érzünk nagy elégtételt, amikor elkerülhetetlen sorsa végül utoléri. 

A nézőnek a másik cselekményszál ad kapcsolódási pontot: a bebörtönzött Conrad Hensley és védőügyvédje történetéről sugárzik, hogy az írót is jobban érdekli a rasszizmuskritika. Ez a rész jól felépített, és behúz az eltúlzott büntetés ellen küzdő ügyvéd harca az igazságért, de sajnos Roger White-tal is az a baj, mint Conraddal. Az ügyvéd, aki elmondása alapján mindig is a jó úton akart járni, a karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy a milliárdos üzletember csalásaihoz asszisztált – a belső vívódásaiból igen keveset látunk, amikor pedig megmutatják, az nem túl meggyőző, és ez sem a White-ot játszó Aml Ameenen múlott. 

Ez igaz sajnos nagyjából minden szereplőre: itt van még Lucy Liu is mint a vélt nemierőszak áldozata, aki fájóan kevés időt kap a képernyőn, és sosem tudjuk meg, mik a cselekedetei mögötti motivációi, ahogy az sem derül ki, hogy Croker exneje (Diane Lane) miért viselkedik volt férjével úgy, ahogy.

Ezért mondom azt, hogy a sorozat félig üres: bár rengeteg fontos és izgalmas témát felmutat, de egyiknek sem megy igazán a mélyére, a felső tízezer egymás elleni játszmái pedig nem elég ötletesek vagy újszerűek ahhoz, hogy odaszegezzen a képernyő elé.

Tempós

Bár a minisorozat hálásabb formátum lehet egy regény feldolgozására, mint egy film a hosszabb játékidő miatt, a Talpig férfi végére kiderül, hogy bizony ez a hat rész nem volt elég a történet kibontására. A cselekmény ugyanis őrületes tempóban halad, nincsenek üresjáratok, pedig ránk férne, hogy elidőzzünk a leggazdagabbak mocskos és korrupt világában. Ez ugyanis így nem működik jól: vagy még jobban meg kellett volna húzni a cselekményt, és kevesebb karakterre koncentrálni, de őket alaposan kibontani, vagy hosszabb sorozatot gyártani, amiben van idő és tér megismerni ezt a világot és a karaktereket.

A végeredményből az világlik ki, hogy David E. Kelley nem tudott választani, így megcsinálta mindkettőt és egyiket sem.

Mindezzel együtt a Talpig férfi nem nézhetetlen sorozat, egyszer le lehet darálni egy esős hétvégén, de ennél azért sokkal több potenciál volt a sztoriban. Kár érte.

A Talpig férfi a Netflix kínálatában érhető el.

Kiemelt képünk forrása: Netflix

Dián Dóri