Songkran fesztivál – Ilyen volt a thai újév Ázsiában… és Kőbányán

–

Asztrológiai átmenet

A thai újévet, a Songkrant hivatalosan április 13-án tartják Ázsiában, a munkaszünet azonban rendszerint az utána lévő két napot is érinti. Idén azonban szinte az egész április a Songkran körül forgott, elsején kezdődött és huszonegyedikén ért véget. Az időtartam elnyújtása nemcsak a turizmust hivatott fellendíteni, de azoknak is kedvez, akiknek messzire kell utazniuk ahhoz, hogy meglátogathassák a családjukat. Maga a „songkran” szó a szanszkrit saṅkrānti szóból ered, mely mozgást, elmúlást, asztrológiai átmenetet jelen – ez utóbbi értelmében a Napnak az állatöv egyik helyéről a másikra történő mozgását kell érteni. A szanszkrit jelentésében tehát minden hónapban Songkran van, amikor az egyik állatövi jegyből a másikba lépünk át, az újév pedig a nagy Songkran. Az ünnepség hagyományosan három napból áll: Maha Songkran, az óév utolsó napja, Wan Nao, az átmenet napja, illetve Wan Thaloeng, az újév kezdete.

Érdemek szerzése (de ne környezetkárosító áron!)

Amikor a Nap a Kos jegyébe lép, a buddhista naptár szerint akkor kezdődik az újév. Az emberek addigra betakarítják a rizst (így ez egyfajta aratási ünnep is), figyelmük pedig ismét a család felé fordulhat. Sokan ilyenkor utaznak haza a rokonaikhoz, tiszteletüket teszik az idősek előtt, meglátogatják a templomokat, adakoznak a szerzeteseknek és a rászorulóknak, kitakarítják az otthonaikat.

De azzal is igyekeznek a jó karmára szert tenni, hogy szabadon engednek halakat, madarakat, teknősöket – ezt hívják ploi pla-nak.

Ez az egész országban jellemző Sonkran-rítus, ám ha ilyesmi élményre vágysz, állítólag Samut Prakan tartomány Phra Pradaeng településére érdemes menni. Ezzel együtt fontos megjegyezni: nem mindenki lelkes ettől a gyakorlattól, a Thai Halászati Minisztérium szóvivője, Bancha Sukkaew szerint például egyáltalán nem jó ötlet az idegen fajok, köztük egyes harcsafajták, kedvtelésből tartott halak, teknősök és rákok természetes vizekbe való visszaengedése. A halak egy része nem képes túlélni abban a vízben, amelybe beengedik; más esetekben az idegen faj betelepítése megzavarhatja az ökoszisztémát. De arra is van sajnos példa, hogy szárazföldi teknőst dobnak a vízbe – aki, mivel nem tud úszni, belefullad a nagy „szabadságba”. És hogy értsd, milyen mértékű „érdemszerzésről” van szó, a korrupcióért leültetett thai miniszterelnök, Thaksin Shinawatra szabadulása után nem kevesebb, mint 30 ezer halat engedett bele egy Chiang Mai-i tóba egy látványos sajtóesemény keretein belül.

Víz és homok

A hinduizmusban és a buddhizmusban egyaránt jelentős a víz szerepe olyan rituálékban, mint az istenségeknek való áldozatok bemutatása és a bűnök szimbolikus lemosása. A Songkran kifejezetten vizes ünnep, melyben a víz spirituális mélységgel bír: az öntözés a megtisztulást, a tiszteletet és a szerencsét jelképezi. A vízzel lecsutakolják, kimossák a szerencsétlenséget, majd azért imádkoznak, hogy a következő évben jól éljenek, és sok időt tölthessenek a családjukkal, szeretteikkel. A fesztivál számos eleme kapcsolódik a vízzel való locsoláshoz: megfürdetik a Buddha-szobrokat, leöntik a családtagokat, barátokat is, illetve, ami nélkül egyetlen thai ünnep sem lehet igazi: hatalmas közös lakomázás, közösségi élet és zene is kíséri. A thai emberek számára ugyanis a közösség és a család mindenekelőtt való.

Sokan homokot is visznek a templomba, amivel azt pótolják, amit az év során a cipőjük talpán elhordtak. A homokot halmokba (avagy sztúpákba) formázzák, és zászlóval, virágokkal díszítik (ezt hívják Chedi Sai-nak).

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Meghan Behrent-Akdogan (@meghanbehrent) által megosztott bejegyzés

(A homokot aztán a templom építéséhez és javításához használják fel.) 

Úgy tartják, hogy a homok adományozása is szerencsét hoz, illetve azt remélik, hogy a pénz a zsebükbe ömlik majd a vitt homok mennyiségének megfelelően.

Össznépi őrület

A Sonkran ünneplése Thaiföldön régiónként eltérő lehet. Északon jellemző az úgynevezett elefántmenet-felszentelés, mely során a tradicionális ruhába öltözött férfiak elefántháton vonulnak a templomba. Illetve az újév első napján petárdákkal űzik el a balszerencsét. A fővárosban óriási őrület van Songkram idején: az utcákon hatalmas vízi csaták folynak, sokan alkalomhoz illő védőszemüveget, vízhatlan sapkát viselnek, és aki csak teheti, gigantikus vízipisztolyokkal szerelkezik fel, hogy aztán lőjön mindenre, ami mozog. A turisták szemében a fesztivál tehát inkább egy hatalmas buli (kicsit hasonló a spanyol La Tomatinához Valencia közelében, Buñolban, ahol az egész utca és minden résztvevő paradicsompéptől piroslik). Ebben a megközelítésben értelemszerűen nem a spiritualitásról és az érdemek szerzéséről szól a fesztivál, hanem egy össznépi buliról, aminek szintén megvannak a kritikusai.

„Valahogy az évek során a Sonkran fesztivál fő része egy hatalmas vízi csata lett, amelyben az ország minden lakója részt vesz. A csapatok beülnek egy kisteherautó hátuljába egy hordó vízzel és vízipisztolyokkal, és végigmennek a forgalmas utcákon, ahol mások is készen állnak arra, hogy vízipisztolyokkal, vödrökkel és tömlőkkel áztassanak el mindenkit, aki arra jár. Vannak, akik a nap által felmelegített vizet használják, míg mások jégtömböket tesznek a vízhordójukba, hogy jéghideg vizet dobálhassanak. Ilyenkor általában hangos zenét is játszanak, és sok alkoholt isznak, valamint táncolnak” – írja beszámolóját a Quora egyik felhasználója.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bangkok Rooftops (@bangkok.rooftops) által megosztott bejegyzés

Sokan úgy érzik, a Songkran ebben a megközelítésben totálisan elfajult.

„Nemcsak a külföldiek viszik túlzásba, hanem a thaiföldiek is. Rengeteg kisteherautó közlekedik, gyakran alkoholos állapotban lévő társasággal, akik a biztonságra való tekintet nélkül vízi csatát vívnak mindenkivel, akit csak látnak” – panaszkodik valaki (szintén a Quorán). Más így emlékszik: „Személyes tapasztalatom: motoroztam, amikor valaki egy vödör vizet döntött az arcomba. Ez balesetekhez vezethet és vezet is.” 

Songkran Kőbányán

Bár Bangkokban a Songkran fesztivál jelentősen kommercializálódott a turizmus oltárán, illetve az egész országban április közepén ünneplik, a Magyarországon élő thai emberek azonban rendszerint május elsején (is) tartják az újévet – rájöttek ugyanis, hogy nálunk ez munkaszüneti nap, így az amúgy igen szorgalmas és elkötelezett munkások is összegyűlhetnek, hogy közösen ünnepeljenek az anyaországuktól távol. A Sonkran ugyanis, sok minden más mellett az elszigeteltség, a magány érzésének elűzéséről is szól.

Idén a KÖSZI Művelődési Központ adott otthont az eseménynek, ahová sokan eljöttek a budapesti thai közösségekből, hogy közös étkezéssel ünnepeljék meg az újévet – és magukat is.

Az ünnepet buddhista szertartással kezdték, majd mindenki, aki adományozni szeretett volna a szerzeteseknek, sorba állt, hogy átadhassák az ajándékaikat, ételt, tisztítószereket, gyümölcsöt. A teremben körbe, és a kertben is megannyi asztalon kínálták a finom falatokat, a legtöbbjét ingyen, persze azért szívesen vették az adományokat az elfogyasztott fogásokért cserébe. 

Amint beléptem a díszterembe, azonnal megcsapta az orromat a Thaiföldről oly ismerős fűszeres illat, ami nem is csoda: az asztalokon hatalmas tálakban gőzölögtek az egzotikus fogások. Ha az ember kíváncsi a thai ételekre, most végigkóstolhatott sok helyi nevezetességet, a különféle levesektől a sült húsokon, pad thai-on át egészen a furcsa kinézetű édességekig, de lehetett teljesen mezei fánkot, és kakaós muffint is kapni. A thai-ok java része hagyományos ünnepi viseletben vonult fel, a baráti társaságok kiültek a füves parkba is beszélgetni, ebédelni. Délután sor került a népviseletbe öltözött thai hölgyek táncbemutatójára, de volt vízes ünnepi rituálé, szépségverseny és tombola is.

Szívmelengető volt látni Budapest szívében ezt a színes, összetartó közösséget, a közös együttlét és étkezés ilyen vidám ünnepét.

Források: UNESCO, Quora, Thatnews, NationThailand, Time  

A képek a szerző tulajdonában vannak.

Fiala Borcsa