Egyik bántalmazó sem úgy indít, hogy „szevasz, tönkreteszlek”

–

1. A veszekedés nem bántalmazás!

Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a fogalmakkal, és azzal, hogy a szavaknak súlya van. Nem inflálhatjuk el a jelentésüket, mert ha ész nélkül pufogtatjuk a jelzőket, azzal csak ártunk az ügynek. Erre figyelmeztetett Dobray Sarolta: „Manapság bárki, bármikor, bárkire, bármiért simán rámondja, hogy bántalmazó, narcisztikus, vagy a kettő egyszerre. Dobálózunk a kifejezésekkel, meg diagnosztizálunk, mintha nem lenne holnap. Rosszat tesz az ügynek, hogy olyankor is használjuk ezeket a kifejezéseket, amikor nem kéne. Pedig, ha a helyükön használjuk őket, akár életmentő, vagy legalább lélekmentő lehet. Mert mióta tudjuk, hogy bántalmazni nem csak fizikailag lehet, hogy nem tudjuk mindig megmutatni, hogy hol fáj, azóta egyre jobban látszik, hogy szinte mindenki érintett legalább a bántalmazás rejtett formáiban”.

Mózes Zsófi szerint emellett nagyon fontos tisztázni, hogy a párkapcsolatokban akaratlanul is bántjuk egymást, de ettől még nem feltétlenül lesz bántalmazó a kapcsolat.

„A bántalmazó kapcsolatok jellemzője ugyanis, hogy a felek között kiegyenlítetlenek a viszonyok” – mondja. Mózes Zsófi szavait Péterfy-Novák Éva a következőkkel egészíti ki: „A veszekedést a bántalmazással nem érdemes és nem is lehet összekeverni”.

2. Egy párkapcsolat nem lesz bántalmazó. Eleve az

Dobray Sarolta szerint nem az történik, hogy a bántásokkal teli kapcsolat egyszer csak átbillen bántalmazó kapcsolattá, hanem már eleve az, és épp az a trükkös benne, hogy ez nagyon sokáig nem látszik rajta.

„Nagyon gyakran úgy tűnik, hogy ennél fantasztikusabb kapcsolat nincs a világon. A bántalmazó fél viszont arra törekszik, hogy mindig, minden áron hatalmat gyakoroljon a másik felett, hogy az egyenlőtlenséget fenntartsa. Ezeket egyáltalán nem egyértelmű, jól felismerhető eszközökkel teszik, hanem olyanokkal, amik lassan épülnek be az ember életébe. És amikor már észreveszi, hogy nagy gáz van, akkor általában már olyan mélyen benne van, hogy nagyon nehéz onnan kievickélni” – mondja, majd Mózes Zsófi hozzáteszi:

„A bántalmazó kapcsolatok jellemzője a ciklikusság: nagyon tudnak szeretni, miután bántottak”.

A bántalmazó tehát a bántalmazás után fogadkozik, hogy ilyen többet nem fordul elő, elhalmozza minden jóval áldozatát és bizonygatja szeretetét. Ez viszont rendszerint csak a következő bántalmazásig tart, és ezek a „jó” időszakok egyre rövidülnek, ahogy telik az idő.

3. Nem csak ököllel lehet bántani

Ha bántalmazó kapcsolatról van szó, sokaknak rögtön a fizikai bántalmazás, verés jut eszébe.

Vannak azonban a bántalmazásnak más, úgynevezett rejtett formái, egyéb eszközei. Amikor nem a testet éri a csapás, hanem a lelket, vagy más módon igyekszik ellehetetleníteni a bántalmazó az áldozatát. Ilyen például a pénzügyi bántalmazás és a csönddel verés.

„Nagyon fontos megemlíteni az elszigetelést, mint bántalmazási eszközt. Amikor azt hallgatod, hogy »anyáddal ne beszélj, mert olyan hülye«, meg »miért lógsz ezekkel az emberekkel, hiszen rossz hatással vannak rád«, és abban találod magad egy idő után, hogy a bántalmazó valósága az egyetlen, amiben létezel” – mondja Mózes Zsófi.

4. A nők is lehetnek bántalmazók, de a férfiaknak több lehetőségük van rá

Azzal, ha valaki azt mondja, a bántalmazó mindig férfi, rettenetes károkat okoz – nemcsak azért, mert ez tényszerűen nem igaz, de árkot is ás a társadalomban a nemek között azzal, hogy semmissé teszi a bántalmazott férfiak valós sérelmeit. Ugyanakkor az is tény, hogy a statisztikák szerint a bántalmazók jelentős része férfi. Erről Dobray Sarolta így beszélt: „A nők is tudnak nagyon durva bántalmazók lenni, ezért nem mondhatjuk, ab ovo, hogy a bántalmazó férfi. Azonban mivel olyan a társadalmi berendezkedésünk, hogy

nagyon sok területen a férfiak kezében van a hatalom – és a bántalmazás a hatalomgyakorlásról szól –, ezért nekik egyszerűen sokkal nagyobb terük nyílik a bántalmazás bizonyos formáit gyakorolni.

5. Bárki lehet áldozat

Óriási tévedés, ha valaki azt gondolja, csak egy bizonyos embertípus kerülhet bántalmazó kapcsolatba. „Nem diplomafüggő, hogy ki kerül bele egy bántalmazó kapcsolatba. Hatalmas tévhit, hogy csak a mélyszegénységben élők, az alacsony iskolázottságúak érintettek” – mondja Mózes Zsófi, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy sokszor nagyon nehéz észrevenni a jeleket, főleg a kapcsolat elején. Péterfy-Novák Éva pedig azt hangsúlyozza, hogy a bántalmazás módja, formája kívülről akár banális problémának is tűnhet.

6. A bántalmazott elhiszi, hogy ő a hibás

Felismerni és aztán kilépni egy bántalmazó kapcsolatból nagyon sok aspektus miatt nehéz – ezek közül az egyik, hogy a bántalmazott egy idő után elhiszi, hogy vele van a baj. A bántalmazó világában ugyanis mindig a bántalmazott tehet mindenről, aki ezt megtanulja, és nagyon nehéz ezután más nézőpontból rálátnia a helyzetére. „Megtanulja a bántalmazott egy idő után, hogy teljesen mindegy, hogy mit csinál, hogy fehéret mond vagy feketét, hogy jobbra lép vagy balra, a nap végén mindig ő lesz a hibás.

És egy idő után el is fogja hinni, hogy ő a hibás, és saját magára fog gyanakodni a legabszurdabb helyzetekben is”

– mondja Dobray Sarolta.

7. Mindegy, hogy gonosz, vagy beteg

A bántalmazottak sokáig kérdezgetik maguktól, hogy a bántalmazójuk vajon gonosz, vagy beteg, mert úgy érzik, erre mindenképpen választ kell kapniuk. Azonban Dobray Sarolta szerint el kell jönnie annak pontnak, hogy az ember felismerje: teljesen mindegy, hogy gonoszságból vagy betegségből csinálja valaki, amit csinál. A vége ugyanaz lesz. Mózes Zsófi így egészíti ki:

„Ha beteg is, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem az áldozat felelőssége, hogy kitartson mellette, meggyógyítsa”.

8. A bántalmazás a bántalmazó felelőssége. Mindig!

És végül Dobray Sarolta szavai visszhangozzanak mindenki fülében, aki egy-egy hír alatti kommentben valaha találgatta, vajon mit követhetett el a bántalmazott fél, hogy ezt tette vele a bántalmazója: „A bántalmazásért mindig a bántalmazó a felelős. Kizárólag. Akkor is, ha a bántalmazott is bánt – mert valószínűleg megteszi. Ha hülyén is viselkedik. Ha ő is hibázik. Akkor sem lehet kiérdemelni semmivel a bántalmazást!”.

Dián Dóri