Nem kell csendben tűrnöd, ha megaláztak a nőgyógyászaton – mutatjuk, milyen jogaid vannak betegként
A rendelő sarkába állított, paraván nélküli, öltözőnek csúfolt kopott szék. A kommunikáció hiánya vizsgálat közben. Átjáróház, miközben csupasz altesttel, kiszolgáltatva fekszik a beteg a vizsgálóágyon. Joviálisan a belső combra helyezett kéz és a „Nem fáj az annyira” ismerőssége: a hazai nőgyógyászati gyakorlat még mindig sokszor hagy kívánnivalót maga után. Az önérvényesítés, a határok kijelölése betegként a tekintélyszeméllyel szemben nehéz, a betegjogi érdekképviselet gyakorlata pedig kevesek előtt ismert. Mit tehet, akivel durván, érzéketlenül vagy éppen elégtelenül bántak a nőgyógyászati szakrendeléseken? Szakemberek segítségével Z. Kocsis Blanka járt utána.
–
A nőgyógyászok egy része tiszteletlen a betegekkel
A hazánkban is irányadónak tekintett WHO-ajánlás a 21–65 év közötti korosztálynak háromévente egyszeri méhnyakrákszűrést javasol akkor, ha a páciens vizsgálati eredményei gyakoribb ellenőrzést nem indokolnak. A szakorvosok egy része azonban úgy véli, inkább évenkénti szűrésre van szükség, amelyet a HPV térnyerése is indokol. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a méhnyakrák az unión belül már az ötödik leggyakoribb ráktípus a 45 év alatti nők körében. Hazánk különösen előkelő helyen áll ezen a listán: negyedik az évente diagnosztizált méhnyakrákos megbetegedések számának tükrében a kelet-európai régióban.
Noha az idejében diagnosztizált méhnyakrák túlélési rátája 25–80 százalék, a kutatók szerint mégis évről évre csökken a szűréseken való részvételi hajlandóság.
Ez pedig növeli a mortalitást, azaz sokkal többen halnak meg, mint az „szükséges” volna. És hogy miért nem vesznek részt a nők az ingyenes szűrővizsgálatokon? Az okok között az egészségtudatos szemlélet és egészségügyi ellátórendszer hiányosságai épp úgy megtalálhatók, mint az időhiány. Az is gyakori, hogy a nők a saját egészségüket háttérbe szorítják a családtagjaikról való gondoskodás javára. No meg az sem elhanyagolható szempont, hogy a rendeléseken – legyen az állami vagy magán – gyakran nem az elvárt orvos-beteg kommunikációt tapasztalják meg a páciensek.
Abban pedig megegyezhetünk, hogy mindegy, hogy elszakadt óvszer, fogamzásgátlás, fertilitási problémák, endometriózis, fájdalmas közösülés vagy éppen medencefenék-gyengeség indokolja a vizsgálatot, nagyon kevés olyan nő van, akinek egy rémtörténete se lenne.
Antónia szerint például „a nőgyógyászok még ma is sokszor gyógyítják fogamzásgátlóval a rendszertelen menstruációt ahelyett, hogy alaposabban megvizsgálnák a pácienst, vagy endokrinológushoz irányítanák. Illetve tegye fel a kezét, akinek mondta már nőgyógyász, hogy »Szülni kell! Az majd megoldja a problémát!«”
Vikinek magánrendelésen, ultrahangvizsgálat közben magyarázta az orvos, hogy igyekezzen gyereket szülni, mert egy tinilány, ha csak ránéznek a diszkóban, máris teherbe esik, de harminc felett már csak kb. 20 százalék az esélye a teherbe esésnek. Mint mondja: „Amúgy csak egy rákszűrésre, meg általános vizsgálatra mentem, nem kértem terhestanácsadást.”
Maja szerint a legnagyobb probléma, hogy a nőgyógyászok egy része tiszteletlen a betegekkel és olyan hangnemet enged meg magának, hogy azok legszívesebben kifordulnának az ajtón. Így pedig előfordulhat, hogy van, akinek igencsak nehéz rávennie magát a vizsgálatra. „Úgy kezelnek, mint valami tárgyat. A fogamzásgátlót úgy írják fel, mint a cukorkát. Szedd ezt, ha nem jó, adok másikat. De nem figyelmeztetnek a hormontartalmú fogamzásgátlás veszélyeire. Hogy nemcsak testileg, hanem mentálisan is kicsinálhat.
A panaszaidat gyakran félvállról veszik, és nem baj, hogy te beszámoltál arról, mit érzel, az nem úgy van. Kb. mindegy, hogy tb-s vagy privát rendelés.”
Nem kell némán tűrni, ha nem megfelelő az ellátás
Pedig ha beteg vagy, szeretnél mielőbb gyors, teljes körű és kielégítő ellátást kapni. Örülnél, ha az orvos, a nővér tudná a neved, ha nem kellene újra meg újra elmondanod ugyanazt, ha tájékoztatnának a különféle kezelések lehetséges kimeneteiről, ha minden alkalommal, amikor beadnak neked valamit, tudnád, mit és miért kapsz, illetve milyen hatással lesz rád.
Ehhez képest, amikor végre eljutsz a rendelőbe, már előre fel vagy készülve arra, hogy hiába érkeztél időpontra, várni kell. Biztosra veszed, hogy a mosdóban nincs se papír, se szappan és nem mondanak majd el mindent. Már tudod, melyik Facebook-csoportban, melyik orvosi kereső segítségével próbálod majd elemezni az ambuláns lapon szereplő információkat. Listázol, tapogatózol, próbálod felmérni, mely kérdéseket kell feltenned ahhoz, hogy a lényeges dolgokat rövid idő alatt is tényleg megtudd. A vizsgálatok alatt figyeled az orvos arcát, és reméled, hogy ezúttal nem marad néma az ultrahangon látottak közben.
És ha tiszteletlen, ha bunkó, ha nem válaszol, ha nem tájékoztat, ha nem magyarázza el, ha bagatellizál, akkor hazamész, és elmondod a barátnőidnek, családtagjaidnak, mi történt. Pont úgy, ahogy a többiek. Az ellátórendszernek azonban valószínűleg nem jelzed majd a dolgot – vagy azért, mert nem tudod, hogy van erre lehetőség, esetleg félsz, hogy utána nem látnak majd el, vagy más hátrányod származik abból, ha betegjogi képviselő segítségét kéred.
Pedig nem kellene, hogy ezt éld át. Az Integrált Jogvédelmi Szolgálat tájékoztatása szerint – az egészségügyről szóló törvény alapján – „az önrendelkezési jog gyakorlásának fontos feltétele a beteg tájékoztatáshoz való joga, melyet egyéniesített formában, érthető módon, életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára továbbá e tekintetben megfogalmazott kívánságára tekintettel kell az egészségügyi szolgáltatást nyújtónak számára biztosítania, függetlenül attól, hogy a beteg az egészségügyi ellátást a magánbiztosítás vagy az állami biztosítás keretei között veszi-e igénybe”.
A szolgálat arra is felhívja a figyelmet, hogy a kérdezés joga minden pácienst megillet, így ha az ellátás során nincs mód, idő vagy lehetőség a kérdésfeltevésre, érdemes szót emelni és jelezni a szándékot az egészségügyi személyzet számára. Mint mondják, „a beteg az egészségügyi ellátással összefüggő kérdéseivel jogosult megkeresni kezelőorvosát.
A jogszabály nem határoz meg ennek vonatkozásában időkorlátot, vagyis a beteg jogosult kérdezni az ellátás igénybevétele előtt, alatt vagy akár azt követően is.
Mindezt indokolt is megtennie, hiszen a megfelelő minőségű és tartalmú tájékoztatás erősítheti a beteg és orvosa között fennálló bizalmi viszonyt, mely egyes esetekben még a terápiák hatékonyságát is pozitívan képes befolyásolni, hiszen a beteg szívesebben kooperál és tartja be orvosa utasításait, ha felmerülő kérdéseire számára releváns válaszokat kap és tisztában van az egészségügyi ellátás folyamatával.”
A betegjogi képviselet mindenki számára ingyen elérhető
Az Integrált Jogvédelmi Szolgálat hangsúlyozza, hogy legyen szó akár állami, akár magánellátásról, ha a páciens úgy érzi, sérültek a jogai, kérheti az adott intézményhez tartozó területi illetékességű, az egészségügyi ellátótól független betegjogi képviselő segítségét. A területileg illetékes betegjogi képviselő elérhető telefonon, e-mailben, valamint személyesen is felkereshető.
A betegjogi képviselő tevékenysége különösen az alábbiakat foglalja magában:
- segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, az azzal kapcsolatos kérdések, megjegyzések feltevésében;
- segít a betegnek a panasza megfogalmazásában, és kezdeményezheti annak kivizsgálását;
- egyedi panasz esetén a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál, ezt a szolgáltató köteles kivizsgálni, és arra 30 napon belül írásban reagálni.
A szolgálat éves beszámolójából az is kiderül, hogy betegjogi képviselőihez 2022-ben megközelítőleg 23 ezer, fennállásának tíz éve alatt pedig több mint 163 ezer megkeresés érkezett. A páciensek az esetek jelentős részében az ellátást követően, a kezelési folyamat után fordultak betegjogi képviselőjükhöz. Az összes jelzés 59 százaléka magától az érintett betegtől érkezett, de az esetek 2 százalékában a kifogásolt eljárásban érintett egészségügyi dolgozók emeltek szót az ellátás minősége ellen. Az is egyértelmű, hogy a budapesti és az agglomerációban élő lakosok a vidékieknél jóval bátrabban élnek jogaikkal, ugyanis a fővárosban több mint kétszer annyian tettek panaszt, mint a dobogó második fokán álló Dél-alföldi régióban és közel háromszor annyian, mint a Pest vármegyei részen.
Félreértés ne essék, ez nem szükségszerűen azt jelenti, hogy vidéken ennyivel jobb lenne az egészségügyi ellátás, vagy az orvos-beteg párbeszéd minősége. Sokkal inkább arról van szó, hogy a vidéken élők még bátortalanabbul szállnak szembe az orvosokkal és más egészségügyi személyzettel, mert pontosan tudják, hogy nincs másik elérhető intézmény a környéken, és félnek, hogy a jelzésüket retorziók követik.
És hogy mit kifogásoltak leginkább azok, akik panaszt tettek?
A jelzések 60 százaléka az egészségügyi ellátáshoz való jog sérülésére, további 12 százaléka az emberi méltósághoz való jog sérülésére és 16 százalék a tájékoztatáshoz való, illetve az orvosi dokumentáció megismerésére irányuló jog korlátozására tett panaszként érkezett be.
Az összes jelzés 5,4 százaléka vonatkozott a szülészeti-nőgyógyászati rendelésekre, ami meglepően alacsony arány ahhoz képest, hogy milyen gyakoriak a panaszok magánbeszélgetésekben és fórumokon. Élek a gyanúperrel, hogy ennek oka nem a kiváló minőségű ellátás. Sokkal inkább az, hogy nőként, a férfiak dominálta orvostársadalommal szemben, egy még mindig erősen tabusított egészségi panaszokkal tarkított ellátási területen nem könnyű szót emelni, érdeket érvényesíteni, vagy a folyamaton az érzelmi stabilitás megőrzése mellett végigmenni.
Így készülj a nőgyógyászati vizsgálatokra!
A nőgyógyászati vizsgálatok nagy részére ideális esetben a ciklusközepi időszakban kerül sor. Épp ezért az időpont kérésekor érdemes egyeztetni az asszisztenssel, orvossal arról, hogy pontosan milyen jellegű problémával érkezel a rendelésre. Fontos, hogy a teljes látogatás alatt beszélj egyértelműen!
Hogy biztosan ne maradjon ki semmi és jusson idő mindenre,
- a látogatás előtt készíts listát azokról a kérdésekről, amiket meg szeretnél vitatni az orvosoddal!
- jegyezd fel az esetleges tüneteket, panaszokat és gyűjts össze minden egyéb körülményt, ami hatással lehetett a tapasztalásaidra! Hidd el, ezek sokkal fontosabbak, mint a tökéletes szőrtelenítés, ami valójában – rajtad kívül – senkit sem érdekel.
- rendezd mappába korábbi leleteidet és vizsgálati eredményeidet!
- rögzítsd, milyen gyógyszereket, vitaminokat, étrend-kiegészítőket szedsz, mi jellemzi az étkezésedet, alvási rutinodat és stresszmenedzsmentedet! Így ha az orvos kérdezi, pontos és részletes válaszokkal tudsz majd szolgálni.
- a vizsgálat alatt jelezd, hogy kérdezni szeretnél és ha az orvos siettet is, ne hagyd magad lerázni. Egy normál rendelésen átlagosan 10 perc jut egy betegre, így ha te magad nem kérsz plusz időt és figyelmet, valószínűleg nem is fogod megkapni.
Egyetlen percre se felejtsd el, hogy az orvos nem mindenható, így ő csak abból tud kiindulni, amit az adott időpillanatban belőled és a testedből lát. Ne feltételezd semmiről, hogy nyilvánvaló! Ha tapasztalsz vagy érzel valamit, nevezd meg, számolj be róla, kérdezz rá! Ha nem szólnak hozzád ultrahangvizsgálat alatt, kérd, hogy tájékoztassanak részletesen. Legyél kedves, egyszersmind határozott! Felejtsd el az évszázados tudást, hogy a jó kislányok nem feleselnek, és vedd a kezedbe az irányítást a sorsod és a tested felett. És ha nem használ, fordulj bátran betegjogi képviselődhöz te is!
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Svetlana Repnitskaya