„Kiderült, hogy a nőkben óriási az igény arra, hogy a hangjuk hallható legyen” – tízéves a Terézanyu pályázat

–

Sikersztori a „garázsból”

Még mielőtt jelen időben beszélnénk a történetről, tekerjük vissza a kazettát, egészen az elejéig.

A Terézanyu pályázatot ugyanis kereken tíz éve hívta életre Rácz Zsuzsa, író, újságíró, coach, szervezet- és közösségfejlesztő szupervizor, az Állítsátok meg Terézanyut! nagy sikerű regény szerzője (a sorozat harmadik darabja Kovácsné kivan címmel tavaly jelent meg). A története egy ponton kísértetiesen összecseng olyan nagyvállalatok sztorijával, mint az Apple vagy éppen a Google – hozzájuk hasonlóan ugyanis egy „garázsból” indult.

„Na jó, nem garázsból, hanem a garázsnál is kisebb háló- és dolgozószobánkból, ahol a férjemmel, míg a kétéves lányunk a másik szobában aludt, vacakoltunk az állandóan bedöglő nyomtatóval, hogy nyomtatásban olvashassuk a beözönlő pályaműveket” – írja Rácz Zsuzsa, majd hozzáteszi: 

kiderült, hogy a nőkben óriási a közlésvágy, az igény arra, hogy a hangjuk hallható legyen, hogy a saját történetüket – bármilyen nehéz is az – megoszthassák mással. És hogy ne csak ők érezzék, hanem másokban is tudatosuljon: a problémájával senki sincs egyedül.

Bár végül nem világmárkák nőttek ki a Terézanyu pályázatból, de a világra nyitott és éhes alkotók igen – de ez, ha lehet, még nagyobb eredménynek is számít. A többi pedig már Zsuzsa szerint történelem.

Több ezer női történet, több ezer valóságos női sors

„A Terézanyu pályázat és klub sikertörténet, amely nem pénzben mérhető, hanem a közösen ledöntött tabuk számában és a különleges emberi sorsokban:

a pályázat több mint 10 éves története során több ezer nő írta meg nekünk a történetét, több mint százötven ember kapott díjat és a közösségünktől annyi támogatást, hogy a sorsukat legyen bátorságuk kézbe venni, megváltoztassák az életüket – sokaknak az alkotás mindennapjaik részévé vált, könyveket írtak, megvalósították álmaikat” – teszi hozzá.

Így Fiala Borcsa kolléganőnk is, aki 2015-ben vette át az egyik fődíjat, épp D. Tóth Krisztától, a WMN alapítójától, akkori főszerkesztőjétől. Mára pedig már amellett, hogy maga is volt a WMN főszerkesztője, többkötetes író és a magazin egyik emblematikus arca.

De a pályázat sikertörténetei között szerepel még Bibók Bea szexuálpszichológus története is, aki 2013-ban írt az édesanyjával való ellentmondásos kapcsolatáról a pályázatra. A parentifikáció jelenségéről szóló első könyve, az Ellopott gyermekkor tavaly jelent meg, és szinte azonnal siker lett. A sort pedig még bőven lehetne folytatni.

Tabutémákról őszintén

Ami közös az összes pályázóban, az a hihetetlen bátorság, ami ahhoz kell, hogy papírra vessék azokat a gondolatokat, érzéseket, amikről a társadalmunkban hallgatni illik – hallgatni kell.

Akár a nemi erőszakról.

„Az idő végtelen, a testem használati tárggyá alacsonyodik. Egy koszos papír zsebkendő vagyok, amibe bele lehet törölni. Egy elhasznált gumi vagyok, amibe bele lehet ereszteni. És akkor egyszer csak vége. Nincs semmiféle felszabadulás, sajgok, és elfordulok önmagamtól. Érzem, ahogy a szégyen jó időre belém költözik, kibéreli magának a testem. Abbahagyom a sírást.

Lefordul rólam. Fel sem fogja, mi történt. Akkor még én sem, védekezésből magam előtt is tagadok. Kiszaladok gyorsan, hányok, rengeteget. Rá két órára belázasodom és 39 fokos lázzal fekszem a tengerparton, napokig. A többiek semmit nem vesznek észre. Nem szólok senkinek, mert nincs miről szólni. Hiszen ő a barátom” – olvasható egy pályaműben.

De érkezett írás az évek során a párkapcsolaton belüli erőszakról is, aminek fojtogató szorításáról, és az abból való kitörés első megmutatkozó jeleiről érintettként Merát Anikó hihetetlenül érzékletesen írt: „Hajtom a pogácsát. Akkor döbbentem rá, hogy nekem ezt kellene csinálnom, amikor padlón voltam, és ösztönösen, terápiás céllal nekiálltam főzni. Csak úgy. S miközben vágtam, pirítottam, kevertem, reszeltem, forraltam, sűrítettem, montíroztam, legíroztam, minden gondolatom a helyére került. Aztán amikor már nagy volt a baj, befőztem lekvárt, befőttet, órákig kevertem a zakuszkát a bográcsban az udvaron, készítettem sajtot, fagylaltot, joghurtot, sütöttem kenyeret.

S miközben az életemért küzdöttem, hogy ne tűnjek el, mert a kontroll és a fenyegetés fojtogatott, a főzés csak az enyém volt, ebbe nem szólhatott bele.” 

És további olyan tabunak számító téma is helyet kapott, mint például a gyermektelenség. „Eltelt egy-két év, s végül magam diagnosztizáltam: funkcionális meddő vagyok. Tehát azon nők közé tartozom, akiknél semmilyen szervi akadálya nincs a gyermekvállalásnak, de lelki viszont annál inkább. De nagyon lelkes voltam, kerestem rögtön egy terapeutát. Gondoltam, ha már annyi mindent helyre tettem magamban és az életemben, mért pont ez ne sikerülne? Márpedig nem sikerült” – olvasható Békési Tímea Gyermektelenül – teljesen című írásában.

Idén azonban egységben az erő – éljen a sisterhood!

Abban mindannyian egyetértünk, hogy a női közösségeknek mennyire különleges megtartó erejük van. Ezt a WMN-nél mi tényleg napi szinten tapasztaltjuk: ennek segítségével az évek során nemcsak közösségként értünk el sikereket, de egymást is átsegítettük az élet olykor sorsfordító nehézségein.

Az összefogás, a sisterhood divatos kifejezések ma, ám ha valódi tartalommal töltjük meg őket, sok esetben életeket tudnak menteni, illetve megváltoztatni.

„A 10. jubileumi pályázatunkkal ezért a női közösség különleges, megtartó erejét ünnepeljük, amelyre mindannyiunknak életbevágó szüksége van” – olvasható az idei Terézanyu pályázat sajtóközleményében.

A pályázat zsűrije már önmagában is a női összefogás erejének bizonyítéka, hiszen kollégánk, Fiala Borcsa, a WMN vezető szerkesztője mellett – és D. Tóth Kriszta közreműködésével – Akovács Éva, az idén 75 éves Nők Lapja főszerkesztője és Békéssy Olgi, a nőiváltó.hu alapító-főszerkesztője is szerepel az ítészek között Gazsi Zoltán mellett, aki nemcsak az Eisberg Hungary Kft. ügyvezetője, hanem született filantróp is, az Emberszemlélet című könyv írója.

További újdonság, hogy az idén a szponzoroknak köszönhetően nem csupán az egyént, hanem a közösséget is díjazzák: egymillió forint összértékben a négy kategória négy fődíjasa 250 ezer forintot nyer, amelyet felajánlhat vagy a saját közösségének, vagy egy általa megjelölt Magyarországon bejegyzett közhasznú alapítvány javára.

Idén tehát a pályázók nemcsak magukért írnak, hanem a közösségükért is sokat tehetnek, a legjobb írások és szerzőik pedig megjelenési lehetőséget kapnak a pályázat idei együttműködő partnerei – WMN, Nők Lapja, nőiváltó.hu – támogatásával.

A pályaműveket idén négy kategóriában várják május 5. éjfélig: 

1. A női közösségek megtartó ereje témában igazi sisterhood-történeteket küldhettek a közösséghez való tartozás élményéről.
2. Most Te jössz! címmel külön kategóriát szentelnek annak az életbe vágó kérdésnek, hogy mi, nők hogyan gondoskodunk magunkról, mit teszünk a saját testi-lelki-szellemi jóllétünk érdekében.
3. A kisgyerekes lét boldogsága ÉS szívása témában kivételesen négykezes, tehát szülőpáros pályaműveket is várnak arról, hogyan lehet megteremteni az egyenlő munkamegosztást az újszülött érkezése utáni káoszban.
4. Csajok a pult mögött témában pedig a munkahelyi közösségek megtartó erejéről lehet írni.

Bővebb infókat a pályázatról ITT találtok. 

Kiemelt kép: Chripkó Lili / WMN

Filákovity Radojka