Miss Frankfurti Virsli, Miss Holokauszttúlélő és Miss Pelenka – bizarr szépségversenyek a világ körül
A szépségversenyek világa már hosszú ideje megosztó, hiszen erősen át van itatva szexizmussal és tárgyiasítással. Ám a műfajnak számos verziója létezik, amik még a szimpla fürdőruhás felvonulásnál is sokkal-sokkal bizarrabbak. Szabó Anna Eszter írása.
–
Az egész téma úgy jött fel, hogy az Instán elém került egy fotó, amin három nő díjjal a kezében pózol és mindhármuk mellett ott látható a gerincükről készült röntgenfelvétel. Ők a Helyes testtartás szépségverseny győztesei. A versenyt 1956-ban tartották meg az Egyesült Államokban, és a díjazottakat a felvételek alapján választották ki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ezen felbuzdulva kezdtem el azon gondolkodni, hogy ha a nők gerincoszlopát lehet versenyeztetni, akkor milyen szépségversenyek lehettek még az emberiség története során. Azt hittem, mindenre fel vagyok készülve, de hatalmasat tévedtem.
Miss Fogyasztási Cikk
Sokszor éri az a kritika a szépségversenyeket, hogy úgy közelítik meg a nőket, mintha csak a „hús” számítana. Akkor vajon mit lehet mondani például a Miss Frankfurti Virsli elnevezésű versenyre? Igen, volt ilyen, 1952-ben rendezték meg egy kóser húsüzemben. A nyertes egy csomó fellógatott virsli között pózol, természetesen hiányos öltözetben, a virslit az arcához simítva. De ez még semmi!
A húszas és hatvanas évek között számtalan ételspecifikus szépségverseny létezett, így kapott koronát Miss Krumpli, Miss Chips, Miss Fánk, sőt Miss Sertéshús is.
Ezekről a versenyekről azt kell tudni, hogy a felvonuló nőknek egyrészt a verseny tárgyát képező étellel kellett pózolniuk, jól mutatniuk, másrészt a bírák azt is vizslatták, hogy az adott témakörben – például mint a frankfurti virsli – mennyire van képben az induló. Tehát a győztesek nemcsak a külsejükkel nyerték el az „elismerést”, hanem a tudásukkal is. Kérdés, hogy mi motiválhatta a részt vevő nőket abban, hogy elnyerjék a Miss Krinolin titulust (ezt sem én találtam ki), de hát más világ volt még akkor… Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy akkoriban még lehetett nyilvánvaló, szó szerinti párhuzamot vonni a fogyasztásra szánt ételek és a nők között.
Miss Emberszabású
Hajmeresztő még leírni is, de 1972-ben tényleg megrendeztek egy Miss Gyönyörű (emberszabású) Majom versenyt is, ami egybeesett a Majmok bolygójának bemutatójával, nyilván nem véletlenül. A versenyzők fürdőruhában, jellemzően bikiniben vonultak fel, ám arcukat gorillamaszk takarta. A versenyt és az ahhoz tartozó műsort Gary Owens rádió- és tévészemélyiség vezette, és a győztes Dominique Green lett, aki később a kultikus film folytatásában is szerepelt. Egészen hátborzongató belegondolni, milyen üzenete van már a verseny címének is, hogy milyen kicsavart logika szerint gondolhatta azt bárki jó ötletnek, hogy hús-vér nőkre gorillamaszkot adjanak, hogy aztán versenyezzenek a legszebb emberszabású címért…
Miss Holokauszttúlélő
Ahhoz képest, hogy a legbizarrabb szépségversenyeket a húszas és hatvanas évek között tartották, azért a kétezres években is történtek igen furcsa dolgok. Például
2012-ben Izraelben megrendezték a Miss Holokauszttúlélő verseny is, ahol tizennégy túlélő sorakozott fel, hogy a bírák eldöntsék, melyikük a legszebb. A szervezők arra hivatkoztak, hogy ők a koncepciót az élet ünnepléseként fogták fel,
de még így is erős vitákat és indulatokat gerjesztett a rendezvény. A koncepció azért is nagyon visszás, mert a zsidóüldözésben fontos szerepe volt annak, hogy felhívták a figyelmet a zsidó származásúak megkülönböztető, külsődleges tulajdonságaira. Ám a verseny fő szervezője, Shimon Sabag, visszautasított minden kritikus megjegyzést, mondván, a győzteseket a túlélésről, a háború utáni életük újjáépítéséről szóló személyes történeteik alapján választották ki, és maga a testi szépség csak apró szegmense volt a versenynek. A csaknem háromszáz jelentkező közül végül tizennégy nő került be a versenyzők közé. Közülük a legfiatalabb hetvennégy, a legidősebb kilencvenhét éves volt, és állítólag maga az esemény kifejezetten jó hangulatú volt, a résztvevők vörös szőnyegen vonultak be, zene szólt, evés-ivás, dínomdánom kíséretében.
Miss Atomrobbanás
Ha már a háborúnál tartunk, tudok még hozni a tematikához kapcsolódó bizarr versenyt. Az egyesült államokbeli Nevada állam az ötvenes években került a figyelem középpontjába, miután Truman elnök engedélyt adott arra, hogy a sivatagos területek egy részén nukleárisbomba-kísérleteket hajtsanak végre. A kísérletekből párat az amerikai lakosság a televízióban nézhetett végig, és szép lassan igazi atombombaláz alakult ki. 1952-ben úgy tűnt, eljött az idő, hogy Las Vegasban összemixeljék az állam két fő attrakcióját, a showgirlöket és az atomrobbantásokat egy szépségverseny keretein belül, ekkor koronázták meg az első Miss Atomrobbanást. A leghíresebb (és az utolsó) győztes Lee A. Merlin volt, aki egy vattagombafelhőt viselt a fürdőruháján, és a róla készült fotó a The Killers nevű rockbanda Miss Atomic Bomb című kislemezének borítójára is felkerült.
Miss Apácától a Miss Prostiig
Ezek után már nem hiszem, hogy bárki bármin meg tudna lepődni. Mindenesetre a sort még lazán tudom folytatni, mert mint megtudtam, rendeztek már szépségversenyt apácáknak, prostituáltaknak és börtönben lévő elítélteknek is, és volt idő, amikor a cégek valódi lehetőséget láttak abban, hogy termékeiket (úgymint, mondjuk, filctoll vagy textilpelenka) ilyen nőmustrákkal népszerűsítsék. Utóbbi példát, a pelenkás versenyt konkrétan úgy kell elképzelni, hogy a versenyzők pelusokba csavarva mutatták meg magukat, tehát tényleg nem volt határ, és az az érdekes, hogy látszólag a nőknek sem okozott gondot, hogy ilyen helyzetekbe keveredtek. Ez is azt mutatja, hogy
ha elég sokáig elég hangosan sulykolják az ember agyába, hogy az értéke pont annyi, mint egy darab húsé, akkor azt el is hiszi, sőt, még örül is neki.
Hazai bizarr példa Novák Előd tavalyi kijelentése, miszerint éves képviselői fizetését felajánlja arra a szent célra, hogy népszerűsítse a gyerekvállalást a nők számára, például kismama-szépségverseny meghirdetésével. A kezdeményezés súlyos kérdéseket vet fel a nők szerepéről: valóban annyi a feladatuk, hogy szépek legyenek és szüljenek?
Nyilván akadnak kivételek. Talán tényleg nem minden ilyen verseny szól (kizárólag) ezekről a meglehetősen szexista szempontokról, mint például a Miss Holokauszttúlélő esetében, ahol a szervezők állítása szerint a személyes történetek hangsúlyosabbak voltak, vagy volt a harmincas években egy Miss Kedves Tekintet verseny is, amin (elég ijesztő) maszkokban vonultak fel a nők, hogy semmi se terelje el a figyelmet a tekintetükről. Akárhogy nézzük, a szépségverseny, mint műfaj, régen is és most is arról szólt – hiába próbálják átkeretezni –, amit a neve is sejtet: a szépség, azaz a megjelenés, a külcsín versenyeztetését. Azt, hogy ezeken a rendezvényeken büntetlenül lehet mustrálni, méregetni a nőket.
Miközben javában írtam ezt a cikket, Both Gabi kolléganőm elém tett egy Juhász Gyula-idézetet, és azt hiszem, ahelyett, hogy komolyabb konzekvenciát vonnék le, vagy hosszas fejtegetésbe, moralizálásba kezdenék, az a legjobb, ha inkább ezt a két mondatot szúrom be ide:
Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.
Kiemelt kép: Getty Images / Bettmann / Contributor; Getty Images / Hulton Archive / Stringer
