Budapest nem csak a felszínen izgalmas – Bújj Borcsával a föld alá!
Föld alatti séták 1. rész
Ebben a januári zimankóban az ember inkább azokat a helyeket keresi, ahol nincs kitéve a szeles mínusz tíz foknak. Úgyhogy most kétszer két olyan kirándulós programot ajánlunk, ahol legalább tíz fok van, de olykor negyven is, és százszázalékos páratartalom. Látogass el velünk a főváros föld alatti helyszíneire, ahol a történelem kézzelfogható. Borzongás, drámák, felnőttfilmek pikáns helyszíne – ezt mind kínálja számodra a föld alatti Budapest. Fiala Borcsa írása.
–
Sajtból van a… várbarlang
Ha a várban sétálsz kerülgetve a turistákat, miközben a macskaköves utcákon egyre-másra húz el melletted a 16-os busz, talán bele sem gondolsz, hogy milyen izgalmakat rejt a föld alattad. A budai várhegy gyomrában komoly barlangrendszer húzódik (sőt, ami azt illeti, a nyolcada nem más, mint üreg, azaz valójában egy hatalmas guriga Pannónia sajton sétafikálsz), melynek kialakulását nagyban befolyásolta a különleges kőzete, a 180 méter vastag márga, mely igen jó teherbírású anyag egészen addig, amíg nem találkozik vízzel. Erre jött rá a hegytetőn fakadó hévforrásokból kioldott édesvízi mészkő 12-17 méter vastagságban, ami megvédte az alatta lévő rétegeket. Úgy nézz itt körül, hogy ilyet bizony nem sok helyen látsz, a várbarlangon kívül az egész világon csak a bükki Anna-barlang tud ilyet, illetve egy amerikai barlang, és ezzel kész, slussz-passz.
A feltörő hőforrások üregeket vájtak a várhegyben, amit később a mindenkori lakosok összekötöttek egymással,
így alakult ki ez az öt kilométer hosszú pincerendszer, melynek használata mindig a körülményekhez és az igényekhez igazodott, amiket viszont legtöbbször a történelem befolyásolt.
A márga egyik fontos előnye, hogy nem engedi elfolyni a vizet, így elég 8-10 métert fúrni ahhoz, hogy folyadékhoz jusson az ember (szemben a Gellértheggyel, ahol nem ilyen egyszerű a történet) – az így keletkezett kutak pedig nagy szolgálatot tettek a harcok miatt a várban, illetve a föld alá kényszerült lakosságnak. A XIII. században bort, vizet és élelmiszert tároltak a pincerendszerben, néhány házon még mindig ott vannak a félköríves hordógurító nyílások, ahová csak beakasztották a rámpát, és a boroshordókat leküldték hűsölni.
Sokan a rabolt kincseket is a barlangrendszerbe rejtették, például a török katonák az elzabrált ezüstöt, aranyat, amik később aztán előkerültek a téglák mögül. De előfordult, hogy a Vár egyik kisboltjába azért tértek be német turisták, hogy megkérjék a tulajt, ugyan, engedje már le őket a mélybe, hogy megkereshessék a második világháborúban ott eldugott holmijaikat.
Egyébként arról, hogy a föld alatt komoly barlangrendszer húzódik meg, egy felszíni építmény is árulkodik. Ha háttal állsz a Mátyás templomnak – arccal a Dísz tér felé, a fenyőfák tövében láthatod az egyik szellőzőt, egy üvegfalú, gomba alakú zöldes építményt.
Az óvóhely 1945-ben több ezer embernek tudott biztonságos menedéket nyújtani, akik a világháború során akár hetekig is itt éltek. A vízellátás is megoldott úgy-ahogy: a felszínről a mélybe folyamatosan csöpög a víz, aminek a hangja különleges hangulatot varázsol a sötét odúknak, akárcsak az olykor felhangzó dübörgés – ám nem kell megijedni (jó, egy kicsit lehet az izgalom kedvéért!), az csak a 16-os busz, ami elrobog a fejünk felett egy csatornafedőn. A lecsöpögő víz a kutakat is feltölti, illetve sok helyen áll is a víz a földön. Ám nem tanácsos belőle tisztítás nélkül inni, ugyanis tele lehetnek kórokozóval.
A barlangok mélyén állandó a 12 fok, ami télen is kellemes (főleg a felszíni mínuszokkal szemben), nyáron pedig kifejezetten üdítő.
Jó tudni: a Pénzügyminisztérium épületébe a várbarlangból is vezet lépcső, de nem akarok ötleteket adni… Azok, akik esetleg a Money Heist című sorozat nagy rajongói voltak, úgyis tudják, mire gondolok.
A várbarlang értelemszerűen magán viseli a történelem megannyi fontos időszakát, látható benne egy megkövesedett mamutfog nyoma, a török időkből származó nyolcszögletű oszlop, de az egyik legizgalmasabb (legalábbis történetmesélői szemszögből) az úgynevezett Háremhölgyes terem, benne a kúttal, mely a legenda szerint egy bizarr célt is szolgált: ide hajigálták le a megunt háremhölgyeket. Egy dolog biztos: a kútban találtak csontokat, melyek eredetét még csak most fogják feltárni. Van persze, aki ebben is meglátta a reklámértéket, a ’90-es években tartottak a háremhölgyes teremben fehérneműs divatbemutatókat…
Miután Kadić Ottokár feltérképezte, majd komoly munkával biztonságossá tette a Nagy Labirintust, azt 1935-ben nyitották meg a nagyközönség előtt, ’39-től pedig elkezdték felkészíteni a helyszínt arra az esetre, ha óvóhelyként kellene funkcionálnia, ekkor építették ki az alácsatornázott vécé-részleget is.
A budai várbarlangot 1961-ben nyilvánították védetté, ’96-tól pedig fokozottan védetté. Nem csoda: a kilencvenes évek elejétől kezdve sokan felfedezték maguknak a helyet. Mivel elég jól hangszigetelt a helyszín, tartottak illegál rave-partikat is (el tudod képzelni, mit szóltak a szegény várbeli lakosok, amikor reggel, kávézgatás közben azt látták, hogy mindenféle gyanús öltözetű fiatal kúszik elő a pincerendszerből…?), de sajnos voltak, akik azért jártak ide le, hogy innen törjenek be a pincékbe. Fun fact: előfordult, hogy a különleges helyszínen felnőttfilmet is forgattak. Ha borzadozni vágysz, akkor pedig irány a koponyák terme – ami sajnos mára eléggé megfogyatkozott készlettel rendelkezik, sokan vittek el innen szuvenírként csontokat annak idején. A sétavezető kéri, ha van esetleg otthon elfekvő, feleslegessé vált koponyád (azon kívül, ami a nyakadon van), bátran ajándékozd nekik, hogy visszagyarapíthassák az autentikus hangulat kedvéért a készletet.
A várbarlang fenntartója a Duna-Ipoly Nemzeti Park, az általa szervezett kétórás túrák fizetősek, ITT tudsz rájuk jelentkezni.
Gellért fürdő, melynek csodás vizétől még az amputált láb is újranő
A Gellért-hegyi gyógyvizet régóta keresték a gyógyulni vágyók. II. András király a pestis ellen is ezt javasolta, a lánya, Szent Erzsébet pedig ebben fürdette a leprásokat. (Erzsébetről, aki Marburgot felvirágoztatta, korábban ITT írtam.) A fürdővíz gyógyító erejét persze a XIX. század marketingesei is meglovagolták, volt olyan reklámszöveg egy 1866-ban megjelent cikkben, mely
azzal büszkélkedett: a raktár telis-tele van hátrahagyott botokkal, mankókkal, sőt, még falábbakkal is – ami valóban isteni csodatételnek tűnik, hisz ezek szerint, aki megfürdőzött a kincset érő ásványokban, annak még a lába is újranőtt.
A ma is látható spa-t 1904-ben kezdték el tervezni a korábbi, magántulajdonban lévő, Sáros fürdőként ismert egyszerű épület helyébe, de csak ’18-ra lett kész, ami hatalmas megkönnyebbülés lehetett az építtetőknek is, ezzel ugyanis végre mindenki abbahagyhatta a rajtuk való élcelődést. A pesti népek ugyanis a Luca székéhez hasonlatos tempóban készülő komplexumot még szállóigévé is formálták, mely így hangzott: „akkor lesz kész, amikor a Gellért fürdő!” Érdekesség, hogy a fürdőhöz épített szálló lakosztályaiban található mosdók csapjaiból eleinte szénsavas, illetve gyógyvíz folyt, ám ez hamar hazavágta az egész csatornarendszert, így kénytelenek voltak visszaállni a mondén csapvízre.
Gasztronómiai érdeklődésű olvasóknak: a szálló konyháján a meggyengült gyomrú vendégekre is gondoltak, így lehetett választani kímélő, diétás, és kifejezetten köszvényesekre szabott menüsorokból is.
Na de föld alatti helyszíneket ígértem, úgyhogy lépjünk is be a fürdőbe a Kelenhegyi út felől, ahol pazar látvány fogadja az embert: a színes üvegablakokon átszűrődő fény megvilágítja a szecessziós belső teret, ahol turisták könyökölik egymást a bejutásért. Érdemes rajtuk keresztülverekedve eljutni a szemközti Vénusz és Ámor szoborig (Huszár Adolf alkotása), mielőtt lefele indulnánk utunkra a Gellért fürdő és a Gellért-hegy mélyébe.
A lassúdad építkezés úgy tűnik, a Gellért csillagaiban lehetett megírva: először 2022-ben tervezték, hogy bezárják a fürdőrészt, amit aztán elhalasztottak, majd újra elhalasztottak, majd újra… ám hogy mennyire ráfér a felújítás, arra igazából a föld alatt derülne fény… ha lenne. A zajos gépház némi túlzással úgy fest, mint a csernobili erőmű robbanás után (és a hangja is olyan).
Ezzel együtt igazán izgalmas sétát lehet tenni a záptojás szagú, helyenként százszázalékos páratartalommal rendelkező, negyven fokos termekben. Az ősforrás mellett állva a fejünk felett a villamosok okozta morajlás igazán közel hozza a felismerést: ott állunk a nyüzsgő világváros felszíne alatt.
De a túra abba az úgynevezett Karfiol barlangba is elvezet, amelyből (ha nem lenne lezárva az ajtó) el lehetne jutni a Gellért-hegy sziklakápolnájának gyóntatótermébe is.
És ami még nagyon érdekes: a kutakat összekötő folyosókon sínpár fut végig, a föld alatt ugyanis össze van kötve a Rácz, a Rudas és a Gellért; a három fürdő pedig egy időben egyazon helyen mosatott a Bartók Bélán, a szennyes ruhákat, majd a tiszta törölközőket pedig itt szállították a felszín alatt.
És hogy ezúttal se maradjunk filmes utalások nélkül: biztos sokan látták a Ryan Goslinggal készült fotósorozatot a medencéknél, de azt talán kevesebben tudják, hogy ’82-ben a csodálatos orgánumú Richard Burton walesi színész is megmerítette testét a gyógyhabokban a Wagner című tévéfilmsorozat egyik jelenete kedvéért.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha érdekel a Gellért fürdő mélye, az Imagine csapatán keresztül tudsz lejutni, a 3 órás sétára ITT jelentkezhetsz.
Föld alatti sorozatunkat jövő héten folytatjuk kripta- és bunkerlátogatással! Tarts velünk!
A képek a szerző tulajdonában vannak.
