Szavakat találni az elmondhatatlanhoz – A prágai vérengzés kapcsán sok mindent fontos végiggondolnunk

–

Ablakpárkányon lógó fiatalok, elbarikádozott osztálytermek, a karácsonyi vásáron át menekülő tömeg képei lepik el a világhálót – bár ezek csak távoli, pixeles fotók, így is futkos a hátamon a hideg, ha belegondolok, milyen pánikot éltek át azok az emberek, akik tegnap a prágai Károly Egyetem közelében voltak. Az intézmény, sőt, az ország történetébe kitörölhetetlenül beleivódik december 21-e, a nap, amikor egy 24 éves fiatal több mint egy tucat diákot mészárolt le.

Amit eddig tudunk az ámokfutásról

Az elkövető egy Prágától 21 kilométerre lévő faluból, Hostouňból származott, ahol a házkutatás során egy egész, legálisan tartott fegyverarzenálra bukkantak a pirotechnikusok. A férfi a megelőző napokban Telegramon tette közzé: gyűlöli a világot, és minél több fájdalmat szeretne maga mögött hagyni.

A rendőrség, tudomást szerezve a férfi szándékáról, evakuálta az egyetem művészeti karát, ahol a férfinak órája lett volna, a diákokat pedig a szemközti koncertteremben bújtatták el. Azonban 15 óra környékén riasztást kaptak: a férfi tüzet nyitott a főépületnél, és bár perceken belül odaértek a rendőrök, addigra az elkövető több áldozattal is végzett. Az intézmény alkalmazottjait e-mailben figyelmeztették a történtekre, arra kérve őket, zárkózzanak az irodáikba és kapcsolják le a villanyt. A diákok egy része az ablakon át menekült, és a tetőn vagy az ablakpárkány alatt keresett menedéket, mások a tantermekben barikádozták el magukat székekkel és asztalokkal. Egy lány, aki az erkélyen próbált lemászni, menekülés közben lezuhanhatott.

„A professzorunk próbálta bezárni az ajtót, de nem sikerült. Elbújtam egy asztal alá, és felkészültem rá, hogy bármi megtörténhet” 

– meséli egy túlélő, akinek osztálytársai az utolsó pillanatban toltak bútort az ajtó elé, amit valaki megpróbált betörni.

Az elkövető végül az egyetem épületén belül saját életét is kioltotta, és nem sokkal később megtalálták édesapja, valamint egy másik férfi és kislányának holttestét is Kladno régiójában. Őket valószínűleg közvetlenül azelőtt gyilkolta meg, hogy az egyetemre indult volna folytatni ámokfutását.

A hatóságok lezárták a Jan Palach teret, a kar épületével szomszédos területet, valamint az Óváros felé vezető utat, a környékbeli lakosokat pedig felszólították, hogy ne hagyják el otthonaikat, maradjanak távol a helyszíntől.

Fegyveres bűnözés Csehországban – és nálunk

Mint a rendőrség közzétette: a férfi teljes fegyverarzenált birtokolt legálisan, és az egyetemre való érkezésekor is rengeteg, hosszú fegyvert és töltényt vitt magával. Meg nem erősített források szerint a tettére hatással volt egy ősszel elkövetett orosz terrorcselekmény, ami alapján a lövöldözést alaposan kitervelte, és otthonától egészen az egyetemig véghez is vitte.

A CNN értesülései szerint Csehországban három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy valaki fegyvert birtokolhasson: a személy nem lehet büntetett előéletű, orvosi vizsgálaton kell részt vennie és fegyverismereti vizsgát kell tenni. Az országban nagyjából 300 ezer tulajdonosnál tartanak számon egymillió fegyvert, a rendőrség adatai szerint a fegyveres bűncselekmények ritkák.

Csehországban eddig két hasonló fegyveres merényletet tartanak számon: 2019 decemberében, Ostrava városában egy 42 éves férfi végzett hat emberrel és saját magával egy kórház várótermében, előtte négy évvel pedig az Uhersly Brod étteremben mészárolt le egy elkövető nyolc vendéget és saját magát. Az egyetemen történt lövöldözés a legtragikusabb bűncselekmény az ország eddigi történelmében Petr Pavel cseh köztársasági elnök szerint. Csehországban szombaton gyásznapot tartanak a lövöldözésben elhunytak emlékére.

A témában Nagy Attila igazságügyi fegyverszakértő elmondta:

„Egyelőre nem tudjuk, pontosan milyen fegyvert használt az elkövető, de biztos, hogy nem egyszerű fegyverről van szó, azzal nem lehetne ennyire rövid idő alatt ennyi embert kivégezni. Valószínűleg automata fegyver volt nála. De ezeket az információkat nem szokás kiadni, ugyanis

sajnos azt látjuk, hogy a történetek gerjesztik egymást, és minél szélesebb nyilvánosságot kap egy ilyen eset, annál nagyobb valószínűséggel ébred fel másban is a szándék”

– kezdi. Kérdésemre azt is elmondja: uniós szinten Magyarországon a legszigorúbb, és ezáltal a legjobb a fegyverekre vonatkozó szabályozás. A fegyvertartás orvosi engedélyhez kötött, amit hat hónap elteltével meg kell ismételni, a sportegyesületnek is igazolnia kell, hogy az illető lövészedzésekre jár, és a tárolásra és szállításra is nagyon szigorú feltételek vonatkoznak. Hozzáteszi: az illegális fegyverbirtoklást sajnos nagyon nehéz kiszűrni. Nagy Attila szerint

csak a magyar honvédségtől annyi fegyver tűnt el katonakorában, hogy azzal egy ellenforradalmi zászlóaljat fel lehetett volna szerelni.

„Az Európai Unión belül van egy alap fegyvertörvény, amit az adott ország saját rendelkezése szerint szigoríthat vagy enyhíthet. Nálunk a legszigorúbb a szabályozás, de ettől még rengeteg legálisan tartott fegyver van jelen az országban. Önvédelmi fegyver szerzésére is van lehetőség, de nagyon szűk keretek között” – mondta az igazságügyi fegyverszakértő. 

A magyar kriminalisztika történetében eddig egyetlen egyetemi lövöldözés történt: 2009. november 26-án a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán egy 23 éves hallgató lőtte meg négy társát, akik közül egy életét vesztette. Mint a fegyverszakértő elmondja: ezekre az esetekre sajnos nem lehet felkészülni, az egyetlen eszközünk a prevenció, hogy figyelemmel fordulunk társaink felé, és próbáljuk támogatni őket nehéz időszakaikban.

Mitől lesz valakiből elkövető?

Az ehhez hasonló rémtörténeteket hallva valószínűleg nincs olyan ember, aki ne kezdene el azon gondolkodni, hogy vajon nálunk, a mi egyetemeinken mikor történhet hasonló. Magyarázatot keresünk, teóriákat gyártunk, hiszen a történtek nem egyeztethetők össze az igazságos világról alkotott képünkkel, és bízunk benne, ha minél többet tudunk meg az esetről, talán elkerülhetőbbé is tehetjük azt. Az elkövető tettét pszichés zavarokkal, nehéz gyermekkorral indokoljuk, ami, noha az esetek nagy részében valóban szerepet játszik a merényletben, teljes magyarázatként aligha értelmezhető, ráadásul félre is viszi a mentális egészségügyi diskurzust.

Ahogy egy 35 ezer fő részvételével készült, a teljes USA-népességre reprezentatív 2021-es vizsgálatból kiderül:

a súlyos mentális betegséggel küzdők mindössze 2,9 százaléka vitt véghez erőszakos cselekedetet, túlnyomó többségük, 97,1 százalék nem erőszakos.

Egy másik tanulmány szerint körülbelül 14-szer nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki villámcsapástól hal meg, mint attól, hogy megölje egy, „az utcán késsel vagy pisztollyal rohangáló őrült”, ahogy a sztereotípia tartja (a témáról bővebben Milanovich Domi írt ITT). Ezt alátámasztja dr. Kulcsár Gabriella, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusának kriminalisztikai doktori értekezése is: 

„Az iskolai ámokfutások egyéni okait kutatva gyakran merül fel az elkövető mentális egészségének megkérdőjelezése. Ez természetes pszichológiai reakció, hiszen az ámokfutások egy lényegi ismérve az, hogy nincs látható, jól érthető magyarázata a tettnek, tehát – gondolják a legtöbben – csak maga a tettes lehet a »magyarázat«, azaz az ő megborult elméje, amely irracionális indokot szolgáltat a cselekményhez. Ez a válasz azért is csábító, mert jóval kevésbé félelmetes annál, mintha »normális«, hétköznapi ember követi el a cselekményt, akit nem különböztet meg tőlünk szinte semmi. Emellett a védőügyvédek stratégiájában is számos esetben találkozunk az elkövető schizofréniájára vagy egyéb pszichotikus állapotot okozó rendellenességére hivatkozással.

Bár az álláspontok korántsem egységesek, megfogalmazható az az óvatos feltevés, hogy az elkövetők elenyésző százaléka követi el tettét pszichotikus állapotban, azaz teljesen elveszítve kapcsolatát a valósággal.”

A szakértő kitér rá: az iskolai ámokfutások hátterében ügyenként részben eltérő tényezők komplex hálózata rajzolódik ki. Tehát az egyedi esetek különböző módon rokonságban állnak egymással, de az okoknak nincs olyan közös halmaza, amelyről biztosan kijelenthető, hogy minden egyes ámokfutás hátterében fellelhető.

„Legtöbbjük beszámítási képessége csupán enyhe fokban korlátozott. Ha diagnosztikai kategóriák mentén próbáljuk megközelíteni az ámokfutók pszichés állapotát, azt mondhatjuk, hogy legnagyobb részük személyiségzavarban szenved, sokszor annak kevert nárcisztikus, paranoid, antiszociális formájában. A depressziós tünetvilág is meghatározó a legtöbb elkövetőnél, és nagymértékben hozzájárulhat a cselekedetek kétharmadánál jelentkező agresszív-önagresszív tendenciák együttes megjelenéséhez.”

Dr. Kulcsár Gabriella azt is kifejti:

az ámokfutások több szempontból is hasonlók az öngyilkossághoz lélektani szempontból.

Amellett, hogy mindkét eseményt lélektani krízis előzi meg, a tüneteik közé tartozik a dinamikus beszűkülés, a gátolt agresszió (legalábbis a tett elkövetéséig) és a külvilágtól elvont energiák áthelyezése a fantáziatevékenységbe. Fontos további hasonlóság a tett előrejelzése valamilyen formában. Ezt az öngyilkosságoknál „cry for help”-nek („segélykiáltás”), az ámokfutásoknál „leaking”-nek („kiszivárogtatás”) hívjuk – ezt tette a prágai merénylő is, amikor a közösségi médiában már előre jelezte gyilkossági szándékát.

A Gerald Caplan által kidolgozott elmélet szerint lélektani krízis akkor alakul ki, amikor a személy számára egy veszélyeztető körülmény fenyegető közelsége mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik, ezeket sem megoldani, sem elkerülni vagy kikerülni nem képes. Az elkövető krízisben van, aminek hátterében komoly szerepet játszik, hogy kommunikációs zavarba kerül az őt körbevevő világgal. 

Amit fontos látnunk

Bár jó lenne megnyugtató gondolatokkal, biztatással zárni ezt a cikket, sajnos ilyet aligha tehetek. A nézőpontváltás, valamint a prevenció fontosságának megértése azonban támpontot adhat mindannyiunknak egy ilyen krízis feldolgozására. Ehhez adott fontos fogódzókat dr. Gyurkó Szilvia és D. Tóth Kriszta, mikor a két szerbiai lövöldözés kapcsán közös cikkükben azt javasolták:

ne csak azt vizsgáljuk, hogy miért lesz valakiből gyilkos, hanem azt is, hogy miért NEM.

Ugyanis, bár az esetek által okozott sokk és veszteség felfoghatatlan, összességében mégis azt láthatjuk: a hátrányos helyzet, a bullying, a mentális zavarok jóval több fiatal életében vannak jelen, mint ahányan aztán fegyvert ragadnak. Pontosabban: elenyésző azok száma, akik végül az erőszakos cselekedetek mellett döntenek. Ez persze egyáltalán nem jelent vigaszt azok számára, akik szerettei a prágai elkövető áldozatául estek, azonban ha megértjük a prevenció fontosságát, talán tehetünk azért, hogy az események kisebb valószínűséggel ismétlődjenek meg.

Rengeteget számít, ha a fiatal elfogadást talál környezetében, kortárs kapcsolataiban értő figyelmet és megerősítést talál. És hogy mit tehetünk ezért? Hadd idézzem az emlegetett cikkből DTK gondolatait:

„Van, amit megtehetünk már ma. 

Azt, hogy szeretjük a gyerekeinket. Úgy, ahogy vannak. Nemcsak elméletben, ahogyan az a »jó emberektől« elvárható, hanem akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha egy kemény helyzet egészen közel jön hozzánk, és azon kapjuk magunkat, hogy a családunk egyszer csak alulnézetben, vagy mondjuk így: belülről tapasztal meg valamit, amiről odáig csak a szánkat jártattuk.”

Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, azonnal jelezzünk, ha súlyos baj van, és közösen fejlesszük azokat a rendszereket, amelyek beavatkozhatnak, segíthetnek, hogy megelőzzük a tragédiákat. 

Ha öngyilkossági gondolataid vannak, esetleg fontolgatod, hogy öngyilkos leszel, vagy aggódsz valakiért a környezetedben, akkor kérj segítséget! Ingyenesen hívható éjjel-nappal a 116-123 lelki elsősegély-szolgálat.

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Gabriel Kuchta / Stringer

Takács Dalma