„Sokat gondolok arra, miket tettem veled” – felnőttként új perspektívát kaphat az iskolai bullying

–

Felnőttként könnyebb megérteni az egykori bántalmazókat is

Simone még felnőttként is rendszeresen gondolt azokra a szóbeli bántalmazásokra, amik az iskolában érték. Nem ő volt az egyetlen bántalmazott, és a bántalmazók is többen voltak. 2019-ben jutott arra az elhatározásra, hogy megkeresi az egykori lány osztálytársait, a bántalmazókat, a bántalmazottakat, és azokat is, akik látszólag kimaradtak az egészből.

A közösségi médiának köszönhetően könnyen megtalálta az osztálytársait. Először kényelmetlen volt felvenni velük a kapcsolatot – hiszen volt olyan, akivel 40 éve nem beszélt, de ezen hamar túllendült. A legtöbben azonnal válaszoltak, és voltak olyanok, akik szinte semmire nem emlékeztek az iskolás évekből, másoknak nagyon is sok mondanivalójuk volt. A legfőbb bántalmazója először nem reagált Simone üzenetére, később pedig ezt írta neki: „Simone, remélem, minden rendben van veled. Kicsit nehéz ebben részt venni. Nem voltam mindig kedves veled. Nagyon sajnálom.” Miután Simone visszajelzett, hogy minden egykori lány osztálytársat megkeres, a volt osztálytársa pár perccel később felhívta telefonon. A beszélgetés során a másik nő többször fejezte ki sajnálatát, amiért Simone-t pécézte ki zaklatásai áldozatául: 

„Esküszöm, nem vagyok rossz ember. Nagyon sokszor gondolok arra, mit tettem veled. Nyomorúságos otthoni életem volt” – mondta, és elmesélte a traumákat, amik a családjában érték. 

A beszélgetésekből kiderült, hogy sokan, akik bántalmazók voltak az iskolában, maguk is áldozatai voltak a bántalmazás valamilyen formájának, ráadásul egymással is nagyon kegyetlenül viselkedtek. Volt olyan, aki azt tanulta meg az iskolás évei alatt, hogy a többi lányban nem bízhat meg, és nem volt nőnemű barátja 43 éves koráig. A legtöbb bántalmazó élénken emlékszik a kegyetlenségekre, amit tett vagy mondott, és volt olyan, aki Simone interjúja hatására bocsánatot kért – és ez a bántalmazónak és bántalmazottnak is nagy megkönnyebbülést jelentett. 

A sport egyfajta védelmet ad?

Simone kutakodásából az is kiderült, hogy azok a lányok, akik kiemelkedők, sikeresek voltak valamilyen sportban, védelmet élveztek a bántásokkal és klikkesedéssel szemben, és sokkal kevesebb ilyen élmény érte őket. Ebben az is közrejátszott, hogy a sport extra önbizalmat adott nekik: „Azt hiszem, 

mivel úszó voltam, volt egy bizonyos fokú önbizalmam. Elismerték a képességeimet, és ez hitelességet adott nekem, a többiek nem szálltak rám”

 – mesélte egy egykori úszó. A sportnak nagyon fontos szerepe van az iskolai életben, egy másik történet szerint az egyik rendszeres csapatkapitány egy napon azt a lányt választotta először a csapatába, akit mindenki utoljára szokott, és a lány mosolyának köszönhetően megértette, hogy ez mennyire fontos gesztus volt, és onnantól kevésbé érezte lényegesnek a győzelmet. 

A sport mellett az öltözködés is nagyon kiemelendő terület, volt olyan, aki felnőttként is emlékezett rá, hogy annak idején kuncogtak a lányok a ruháján, elbújt a vécében, és hívta az anyukáját, hogy vigye haza. Ez a nő a mai napig úgy érzi, hogy nem tud egy jó szettet kiválasztani.

Azok, akiket nagyon durván bántottak, legszívesebben elfelejtenék az iskolás éveket

Simone számára azoknak a lányoknak a felkutatása jelentette a legnagyobb nehézséget, akik kemény kínzásnak voltak kitéve, mivel ők legszívesebben örökre elfelejtették volna az iskolai élményeiket. Volt olyan, aki iskolát váltott, és ott bántalmazottból bántalmazó lett. Egyiküknek az anyukája próbált tanácsokkal segíteni, de a javaslatai nem váltak be. 

„Nem tudtam kiállni magamért, és ebben a korban a gyerekek nem állnak ki egymásért”

 – foglalta össze a problémát. És ez rámutat arra is, ami 

a jelenlegi bullying helyzetekkel kapcsolatban is nagyon fontos: a felnőtteknek, tanároknak, szülőknek kell segíteniük a gyereket ezeknek a helyzeteknek a kezelésében, mert a kamaszok még nem tudják azt, amit Simone 40 évvel később már magától is tudott: a nagy képet, a teljes perspektívát nézni. 

Ráadásul a zaklatás sokszor nem is direkt módon és egyértelműen volt jelen, hanem inkább abban nyilvánult meg, hogy nagyon sokan mellőzöttnek és kirekesztettnek érezték magukat.

Aki nem bántalmazó, az is okozhat sérüléseket másoknak

Simone a során rájött, hogy ő maga sem volt mindig kedves az osztálytársaival, pletykált róluk, és kerülte azokat, akikről azt gondolta: veszélyeztetik az ingatagnak tartott helyzetét az iskolai „ranglétrán” – és szerinte ennek szerepe volt abban, hogy többen az osztálytársai közül, részben miatta, „láthatatlannak” érezték magukat. Ráadásul arra is rájött, hogy nem volt igazi menő ugyan, de sokan irigyelték a zenei tehetségét, és nem volt annyira „áldozat”, mint amennyire annak érezte magát bizonyos időszakokban.

Így foglalja össze a tapasztalatokat: „Az, hogy ennyi év után némi perspektívát kaptunk, azt mutatta meg, hogy soha nem tudhatjuk, mi történik mások életében. Lehet, hogy ezek az emberek megbántottak, az általuk tapasztaltak megismerése arra késztetett, hogy kevésbé ítélkezzek másokkal kapcsolatban. 

Több évtizedes megbántottság és neheztelés után most olyannak látom őket, amilyenek voltak – a fiatal lányok saját megpróbáltatásaikat élik meg, amelyek közül némelyik sokunkra jellemző, mások pedig fájdalmasabbak, mint ahogy el tudtam képzelni. 

A legfontosabb talán az, hogy az ezekkel a nőkkel való kapcsolatteremtés segített csökkenteni az évek óta tartó bizonytalanságot és szégyent, amit éreztem. Már nem látom magam alacsonyabb rendűnek a »népszerű« lányoknál. Valójában sok olyan nő csodálattal és izgalommal fogadta a projektemet, akiket régen lenyűgözni akartam. Ezek a változások megnövelték az önbizalmamat, és új hitem van az erőmben, bátorságomban és méltóságomban.”

Persze nem kell mindenkinek most őrült módon felkutatnia a korábbi bántalmazóit vagy azokat, akik bántották, de egy higgadtabb, a tinikori agyműködés szélsőségeit nélkülöző rátekintés segíthet a Simone által is említett perspektíva megtalálásában.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AlexLinch

Tóth Flóra