Edzője hitette el Annette Beninggel, hogy kezdő úszóként képes lesz megformálni Diana Nyadot
A Nyad főszereplője, Annette Bening korábban az akadémia tagjaként igyekezett tenni azért, hogy mérsékeljék a nagy filmek Oscar-kampányra szánt büdzséjét. Így hiába elvárás sokat szerepelni a díjátadót megelőző időszakban, ő elég sok megjelenésre nemet mond, elvégre négy gyereke van, és hihetetlenül elfoglalt, ráadásul etikailag is úgy érzi, hogy van egy határa a film népszerűsítésének. Oscarról, sztrájkról, fizikai teljesítőképességről 60 fölött és a gyűlölködésről is mesélt a Vanity Fairnek adott interjújában. Tóth Flóra szemléje.
–
A Nyad kapcsán felmerül a kérdés, hogy a forgatás előtt kezdő úszónak mondható Bening mennyire küzdött meg Diana Nyad hosszútávúszó megformálásának fizikai részével:
„Volt néhány pillanat, amikor felmerült bennem: ezt ki kellene húzni a forgatókönyvből, elvégre hatvanvalahány éves vagyok.
De végül semmi nem került ki, részben az edzőmnek, Rada Owennek köszönhetően, aki elhitette velem, hogy képes vagyok rá. […] De szeretem a nagy kihívásokat, aminek része a félelem is. Bár tudom, hogy volt választásom, a szívem mélyén úgy éreztem, még sincs, hogy ezt meg kell csinálnom. A mi szakmánknak része az elmejáték, hogy úgy teszünk, mintha meg tudnánk csinálni valamit, és magunkat is meg kell győznünk, hogy képesek vagyunk rá.” Bening azt mondja, alapvetően nem könnyebb egy akár fizikai, akár lelki nehézségeket jelentő szerep megformálása (korábban a Csodálatos Júlia forgatásán is voltak olyan pillanatok, amikor azt érezte, nem fog menni), de egyvalami azért változott:
„Ma már több tapasztalatom van önmagammal, a bizonytalanságaimmal, a félelmeimmel, és a kétségeimmel való megküzdésben. Nem várom el, hogy ne legyenek ilyenek.
Talán volt egy pont fiatalabb koromban, amikor azt hittem, hogy ez elmúlik. De nem. Kreatív emberként tudom, hogyan lépjek be egy ismeretlen területre, és tudom, hogy szeretnék ott lenni, de az első lépés még mindig kényelmetlen.”
Örülök, hogy nem vagyok gyűlölködő
Diana Nyad történetének (a filmről Milanovich Domi kollégám írt ITT), és a vele kapcsolatban felmerült kételyeknek (csalással vádolták, nem fogadták el az úszását hivatalos rekordként) tulajdoníthatóan tudta meg: minden extrém sport körül vannak úgynevezett gyűlölködők, akik a pálya szélén állva próbálják lehúzni azt, aki éppen küzd. „Sajnálom azokat az embereket. Örülök, hogy nem tartozom közéjük az életben. Örülök, hogy nem vagyok olyan, aki a pálya szélén állva próbál lehúzni valakit. Frusztráltnak éreztem magam a sztrájk alatt, amiért nem tudtam megvédeni Dianát. Most már elmondhatom: sajnálatosnak tartom az egészet.” (A sztrájkban részt vevők annak ideje alatt nem jelentek meg nyilvános eseményeken, és nem is nyilatkoztak.)
Bening is támogatta az írók sztrájkját, és érti, de nem érti meg, hogy a rendezők miért nem álltak melléjük.
„Figyelj, ez show-biznisz, igaz? Ez egy munka. Ez egy üzlet. És ennek tudatában kell lennünk, még akkor is, ha nem szeretem, hogy így van. Szükségünk van azokra az üzletemberekre, akik azt csinálják, amit csinálnak, de arra is szükségünk van, hogy tiszteljék, amit csinálunk, méghozzá a mesterség minden szintjén.
Létfontosságú, hogy a középosztálybeli háttérmunkások is mellett is kiálljunk.” Bening aktívan részt vett az Entertainment Community Fund nevű gyűjtésben, ami azoknak a stábtagoknak nyújtott támogatást, akik a leállások miatt elveszítették az otthonukat vagy más módon kerültek nehéz helyzetbe.
„Oscar? Gondoltam rá”
Beninget először a Svindlerek című filmért jelölték Oscarra 1991-ben, akkor Whoopi Goldberg nyert, aki aztán minden jelölttársát meghívta egy vacsorára, és egy csoki-Oscart is ajándékozott nekik – mert így állapodtak meg a díjátadó előtt. A több mint 30 évvel ezelőtti jelölés óta további három alkalommal jelölték, legutóbb A gyerekek jól vannak című filmért, ami a Nyadhoz hasonlóan szintén egy női szerelmi történet is, de a színésznő még egyszer sem kapta meg a díjat.
És bár most már nyilatkozhat, hiszen véget ért a sztrájk, azért megválogatja, mennyire vesz részt a stúdiók által gyakran nagyon is túltolt film melletti kampányolásban a díjátadók előtt – szerinte ugyanis nem fair, hogy a kevésbé ismert színészekkel készült kisebb filmeknek nincs annyi terük a nyilvánosságban. Azért amikor a Vanity Fair újságírója megkérdezi tőle, hogy „Gondolt-e már arra, hogy Oscar-díjat nyerhet?”, azt feleli: „Gondoltam-e rá? Igen! Hát már korábban is jelöltek!”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De a következő kérdésre, hogy ez mit jelentene számára, már azt mondja mosolyogva: fogalma sincs. Aztán megegyeznek, hogy ez a korrekt válasz. Az interjú alapján pedig egyértelmű, hogy a korrektség kiemelten fontos Annette Beningnek.
Kiemelt kép: Getty Images / Axelle /Bauer-Griffin / Contributor
