„Azt szerettem volna, hogy balerinaként értékeljenek, aki történetesen őslakos, és soha nem úgy, mint egy indiánt, aki mellesleg balerina”

–

Elizabeth Marie Tall Chief az oklahomai Fairfaxben, az oszázs indiánok földjén született 1925-ben, egy oszázs apa és egy skót-ír anya gyermekeként. Az őslakosoknak akkoriban rengeteg olajuk volt – részben Tallchief dédapjának köszönhetően, aki a század elején segített a törzsnek abban, hogy rendelkezési jogot szerezzenek az ásványkincsek fölött.

Ezek a jogok azonban veszélyt jelentettek az oszázs indiánok számára, fehér telepesek ugyanis célba vették az őslakosokat, hogy hozzáférjenek az olajjogokhoz. Tallchief családja sem volt kivétel: unokatestvére, Pearl, egy tűzvészben elvesztette a családját, majd megpróbálták tőle ellopni az örökölt olajvagyont.

Gyerekként Betty Marie mégis úgy érezte, az apjáé a város: ő és húga, Marjorie, magániskolába jártak, zongora- és táncórákat vettek – hála az édesanyjuknak, aki mindig arról álmodott, hogy lányaiból sztárt farag.

Ennek érdekében az 1930-as években a család Kaliforniába költözött, hogy a lányok magasabb szinten folytathassák a tánc- és zenetanulást.

A lányokat Beverly Hillsben sokat csúfolták a származásuk miatt, és úgy tettek, mintha nem értenék a vezetéknevüket. „Egy idő után hozzám szoktak, de az élmény fájdalmas volt” – emlékezett vissza Tallchief később. „Végül megváltoztattam a vezetéknevem helyesírását.”

Kaliforniában kezdett el komolyan foglalkozni a balettal

Tallchiefet a legendás koreográfus és tanár, Bronislava Nijinska vette a szárnyai alá, és a fiatal táncos hamar beleszeretett a szigorú művészeti formába. Hamarosan a Hollywood Bowlban lépett fel, és táncolt egy Judy Garland-filmben is.

A nagy áttörését a középiskola után, 1942-ben érte el, amikor csatlakozott a Ballet Russe de Monte Carlo társulatához, majd kanadai és amerikai turnéra indult.

A körutazás során Tallchief új darabokat táncolt el, avantgárd zeneszerzőket és koreográfusokat népszerűsített, és olyan életet lehelt a táncba, ami hozzájárult ahhoz, hogy az emberek kontinensszerte megszeressék a balettot.

Akkoriban ugyanis balettra nagyrészt elit, jellemzően európai hagyományként tekintettek, a színteret pedig az orosz táncosok uralták. Egyetlen amerikai nőt sem ismertek el prima ballerina assolutaként, ami a szakmán belül a legmagasabb kitüntetés. És bár a Ballet Russe segített közelebb hozni a balettot az emberekhez, a társulat amerikai táncosnőit mégis arra kényszerítették, hogy változtassák meg nevüket, hogy „oroszosabban” hangozzék.

Tallchiefet arra bátorították, hogy vezetéknevét Tallchievára cserélje, ő azonban, bár végül elkezdte használni a középső nevét, nem adta fel a gyökereit. „Tallchief volt az örökségem, és büszke voltam rá” – írta később emlékirataiban.

Egyszerre lett feleség és múzsa

Eltökéltsége és határozottsága felkeltette a világ egyik leghíresebb koreográfusának, George Balanchine-nak a figyelmét, akivel végül 1946-ban össze is házasodtak. „A felesége voltam, de a balerinája is – emlékezett vissza később Tallchief. – Ő pedig a férjem volt, és a koreográfusom is. Ő költő volt, én a múzsája.” Tallchief követte férjét Franciaországba, és ő lett az első amerikai, aki a Párizsi Opera Balettben táncolt. Bárhol lépett is fel, a közönség mindenhol imádta, Balanchine pedig egyre jelentőségteljesebb szerepeket osztott neki.

1949-ben Tallchief megkapta a címszerepet Balanchine Tűzmadarában. Az Igor Stravinsky által komponált és Marc Chagall által tervezett díszletek között táncolt előadás dinamikus és szenvedélyes volt, tökéletes lehetőség Tallchief számára.

„Mindenkinek el kellene mennie megnézni ezt a csodálatos, gyönyörű teremtményt” – írta akkoriban Jordan Levin tánckritikus a darabról. A kritikusok és a közönség is rajongott az alakításáért: 

„Maria Tallchief megérdemli a prima ballerina assoluta kitüntetését”

– írta a Guardian kritikusa. Tallchief sikert sikerre halmozott, miközben belopta magát a balettrajongók szívébe.

Az amerikai balett új korszakát szimbolizálta

Lendületes, kecses és erőteljes táncának köszönhetően közismert névvé vált, táncolt Balanchine Diótörőjében, a Hattyúk tavában, és az 1950-es évekre többet keresett, mint korának bármely más táncosnője.

Tallchief a balett kifejezetten amerikai megközelítését képviselte, és a közönséget lenyűgözte indián származása. A sztereotípiákat megdöntő, országos elismertségre szert tevő nőként akaratán kívül is az amerikai őslakosok önrendelkezéséről szóló kulturális vita főszereplőjévé vált.

Tallchief ekkorra már hozzászokott a figyelemhez – és a közönség érdeklődéséhez.

„Mindenekelőtt azt szerettem volna, hogy prímabalerinaként értékeljenek, aki történetesen amerikai őslakos, és soha nem úgy, mint egy amerikai indiánt, aki mellesleg balerina”

– írta. Az évek során oszázs gyökerei mélyebb értelmet nyertek, ahogy egyre több olyan fiatal lány számára vált példaképpé, akik a színpadon írták át a faji és stílusbeli hagyományokat.

A táncvilág csúcsán töltött évek után Tallchief 1966-ban visszavonult

Elvált és újraházasodott, és inkább a színfalak mögötti szerepekre koncentrált. Az 1970-es években testvérével, Marjorie-vel – aki szintén hivatásos balerina volt – együtt alapította meg a Chicago City Ballet-t, és fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy szenvedélyét továbbadja.

„Annyira elkötelezett volt a balett örökségének átadása iránt – nyilatkozta Elise Paschen, Tallchief lánya. –Fontos volt számára, hogy ezt a tudást átadja a következő generációnak.” 1996-ban Tallchief Kennedy Center-kitüntetést kapott, és beiktatták a National Women’s Hall of Fame-be.

Tallchief 2013-ban bekövetkezett haláláig adózott a tánc iránti szenvedélyének, megkerülhetetlen örökséget hagyva maga után.

Idén olyan megtiszteltetésben részesül, amelyen csak tizenkilenc másik nő osztozik: Tallchief helyet kapott ugyanis az amerikai pénzverde által készített, különleges negyeddollárosok sorozatán, ami ezúttal amerikai nőket sorakoztat fel. Tallchief negyeddollárosán egy drámai ugrás közepette látható, a Tűzmadár szerepében. Az érmén szerepel a nagymamájától kapott becenév is: Wa-Xthe-Thoṉba, ami szó szerinti nagyjából annyit jelent, hogy kettős sztenderd, utalva Tallchief balett-táncosként és oszázs nőként betöltött kettős szerepére. 

Paschen szerint édesanyja örülne a megtiszteltetésnek, de valószínűleg nyugodtan fogadta volna a hírt. „Őt nem érdekelte a hírnév – mondta. –Ami igazán fontos volt számára, az maga a művészet.”

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Jack Mitchell / Contributor

Mózes Zsófi