–

Amióta elköltöztem a szüleim által teremtett, néha ironikusan, aztán később teljesen őszintén „kis kommunának” nevezett ikerházból, mindenféle konstrukciókban laktam, mindenféle környékeken. Volt olyan társasház, ahol egyetlen másik lakót sem ismertem, máshol angolra tanítottam a közvetlen szomszédaimat.

Voltak egészen fura (és hangos) lakók, és olyanok is, akiknek a létezésének épphogy megtapasztaltam a nyomait. Közben önkéntelenül is tanultam a társasházi együttélés szabályait: voltam zajos és szenvedtem mások zajaitól. Voltak olyanok, akiknek akaratlanul is beleláttam kicsit az életébe.

Persze az is szomszédsági alapszabály, hogy 

minden társasházban van valaki, akivel nehéz egymás mellett élni. (Ha nálatok nincs, akkor lehet, hogy épp te vagy az.)

Ki tekinthető egyáltalán szomszédnak? 

Vannak kutatók, akik szerint a szomszéd az, akit akként definiálunk – ez azért érdekes kérdés, mert sokan nemcsak a közvetlen közelükben élő embereket tekintik szomszédnak, hanem olyanokat is, akik a környékükön laknak, és jó kapcsolatot ápolnak velük. Éppen ezért talán megfelelő definíció, amit a köznyelvben is használunk: „a szomszédok olyan személyek, akik közelebb élnek hozzánk, mint a többi ember, bármilyen legyen is ez a távolság” (utalva az olyan helyekre, ahol a szomszédokat akár kilométerek is elválaszthatják egymástól). 

Természetesen a szomszédság ténye feltételez egyfajta viszonyt is, de ez azért nem mindig aktív kapcsolat, mivel 

nehéz balanszírozni a barátkozás és a közelségből valamennyire eleve adódó magánéleti határátlépés között (egyszerűen szólva: nem mindent beszélünk meg, mondjuk, egy falszomszéddal, amit áthallunk tőlük). 

A környéknek, szomszédságnak van objektív és szubjektív meghatározása, földrajzi, városrendezési szempontok szerint is tartozhat valaki egy adott környékhez, de ismeretségi, összejárási szempontból ezek a határok lehetnek máshol. 

Vannak olyan dolgok, amik a legtöbb, ugyanazon a környéken élőre hatással lehetnek: a közlekedés, az elérhető intézmények (iskolák), mégis az, hogy megválaszthasd a környékedet, leginkább pénzkérdés: minél gazdagabb valaki, annál nagyobb a mozgástere ilyen tekintetben. Ez azzal is jár, hogy az úgynevezett „elit” jobban szegregált lesz, mint a szegényebb réteg (legalábbis egyes szegregációkutatók szerint). 

A szomszédi viszony négy stádiuma

David Morgan szerint háromféle embert különböztetünk meg a velük való viszonyunk tekintetében: idegenek, ismerősök, bizalmasok (akik a belső körünk tagjai). A legutóbbi kategóriába a családtagok, barátok tartoznak, akikkel önként megosztjuk az életünk történéseit. A szomszédok igazából bármelyik kategóriába tartozhatnak, még úgy is, hogy velük akár akaratlanul is oszthatunk meg dolgokat. A kutatásokat összefoglaló cikk szerint 

négy stádiuma van a szomszédi viszonynak: 1. megvan a földrajzi közelség, 2. megvan az időbeli együttállás (vagyis nem kerülik el egymást állandóan az eltérő időbeosztás miatt a szomszédok), 3. szándékos kapcsolatfelvétel, 4. bizalmas viszony, rendszeres interakció. 

Általában a hármas és a négyes közötti átmenetet egyfajta segítő kapcsolódás hozza: viráglocsolás, a posta átvétele vagy hasonlók. A kutatók azt mondják, sokan gondolnak úgy azokra a szomszédokra, akikkel már meglépték ezt a szintet, hogy ők „az igazi” szomszédaik.

A szomszédokhoz való hozzáállás egyébként kulturális kérdés is, ahogy az is, hogy mennyire tudunk megbízni bennük. Egy tavaszi kutatás azt vizsgálta több nemzetnél, hogy a tagjai mennyire bíznak a szomszédaikban (azon keresztül is, hogy különböző sérülékeny csoportok tagjainak a szomszédságba költözéséről kérdezték őket). Sajnos a magyarok nem voltak a vizsgáltak között, de az első öt helyezett szomszédi bizalom tekintetében Norvégia, Svédország, Egyiptom, az Egyesült Királyság és Kína voltak, az utolsó helyezett pedig Mexikó lett a 24 vizsgált országból.

Miért fontos, hogy legyenek „igazi” szomszédaink, és – esetleg – egy szomszédokból álló közösségünk?

Robert Putnam politológus szerint, aki a Harvard Egyetem professzora, ha egy ország lakói nem szerveződnek közösségekbe, az a társadalom hanyatlásához vezet. Nemcsak a szomszédokba vetett bizalom, de a boldogság tekintetében is mindig előkelő helyen végeznek a különböző skandináv országok (Dánia is – ami pont nem szerepelt a szomszédokról szóló kutatásban). 

Dán találmány az úgynevezett bofællesskab, vagyis társasházi közösség, ami abban különbözik egy átlagos társasháztól, hogy van közösségi tere, kertje, konyhája és étkező is (amellett, hogy természetesen minden lakónak, családnak van sajátja ezekből), 

így a lakóknak adott a tér a közösen töltött időhöz is (jutányos áron be lehet például fizetni közös vacsorára is, ami külön csodálatos szerintem).

Ez oda vezet, hogy a társasházi közösség tagjai megosztanak olyan feladatokat is, amiket egyébként olykor nagy nehézség egyedül megoldani egy nukleáris családban. Ennek tipikus példája a gyerekgondozás (ráadásul létezik ennek kifejezetten időseknek kialakított verziója, hasonló, mint a Baba Yagák háza, amiről Milanovich Domi írt).

És akkor itt vissza is kanyarodom a gyerekkori kommunás élményemhez. A biztonság és az önállóság izgalmas és hasznos keverékét adta, hogy sokszor az ikerházban lakó, összesen öt gyerek felügyeletét a kritikus időszakban (nyári szünet) felosztották a felnőttek, így gyakran csak a nap bizonyos szakaszainkban „nézett ránk” egy szomszéd (a lakótársi közösségben felnövő dán gyerekek is valami hasonlóról számoltak be). 

Polgár Judit: A kontrollmániát a félelem táplálja – Élet. Sakk. Ember.

WMN Life – 2023. október 24. – PJ

Meik Wiking, a Lykke című könyvet jegyző dán boldogságkutató szerint érdemes a saját lakóközösségünkbe is átemelni azt, ami működhet: közösségi térként kezdetnek elég egy pad, és szuper összekovácsoló erő egy közös zöldterület létrehozása, illetve gondozása. Ahova most költöztük, ott – még ha nem is a bofællesskab szintjén – sok minden adott a közösség megteremtéséhez. És most, hogy lassan akkora gyerekeim lesznek, akiknél már be lehetne vetni a szomszédokat egy-egy rájuk pillantás erejéig, ennek nagyon örülök.

Ti milyen viszonyban vagytok a szomszédaitokkal?

További információkat ITT és ITT találtok, a bofællesskabokról pedig Meik Wiking: Lykke (A boldogság nyomában) című könyvében olvashattok.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Oliver Rossi

Tóth Flóra