A nagy e-cigi-sztori: a dohányzás felszámolása helyett a Juul függővé tette a kamaszokat
Megnéztük a netflixes dokusorozatot
Hatalmas füst, csábító ízek, vibráló színek, kellemes illat és az ígéret, hogy sokkal kevésbé káros, mint a cigaretta – ismerős? Ha igen, nem véletlenül: a kiskorúak körében oly népszerű Elf Bar is egy ilyen vape, azaz elektronikuscigaretta-eszköz. A Netflix A nagy e-cigi-sztori című négyrészes dokusorozata azonban nem erről az őrületről szól, hanem egy másik hasonló eszközről, ami villámgyorsan letarolta az Egyesült Államokat számos egészségi problémát és morális dilemmát hagyva maga mögött. Ez a Juul, aminek története egyrészt segít megérteni, hogy mi a baj az Elf Barral (azon túl, hogy egyszer használatos mivolta miatt rettentően környezetszennyező), másrészt nemcsak az amerikaiaknak szolgál azzal a tanulsággal, hogy a dohányzás felszámolása nem technológiai, hanem közegészségügyi kérdés, a teher pedig végső soron a döntéshozók vállát nyomja. Dián Dóri ajánlója.
–
Az e-cigik iPhone-ja
A szakdolgozatukkal kezdődött, tizenöt évvel később számos perrel, tüdőbeteg tinédzserekkel és egy milliárdos vállalat összeomlásával ért véget James Monsees és Adam Bowen számára életük vállalkozása, a Juul. A neves Stanford Egyetem hallgatóiként arra tettek kísérletet, hogy felszámolják a dohányipart egy olyan készülékkel, aminek használata terveik szerint sokkal kevésbé káros az egészségre, mint a cigarettázás: ez a vape, azaz olyan elektronikus cigaretta, ami porlasztja a bele töltött nikotintartalmú folyadékot, és nem a dohányt égeti.
Több próbálkozásuk volt, az ezer sebből vérző Ploom és az inkább a marihuánafogyasztók körében népszerűvé vált Pax után 2017-ben piacra dobták a Juult, amiben megvolt a potenciál, hogy valóra válthatja az álmaikat.
A vape-et mint technológiát nem ők találták fel: már korábban is léteztek a piacon nikotintartalmú folyadékokat porlasztó eszközök. Csakhogy ezek általában túl nagyok, körülményes a használatuk (bele kell tölteni a folyadékot, és ha olcsóbban akarja megúszni az ember, akkor jobban jár, ha magának keveri az ízeket), ráadásul kicsit sem esztétikusak. Nem is voltak igazán elterjedtek, és egyáltalán nem volt menő ezeket szívni.
A Juul viszont pici, kényelmes (nem kell töltögetni a folyadékot, csak patront kell cserélni), egyszerűen tölthető az akkumulátora, kompakt és letisztult – úgy néz ki, mint egy nagyobb pendrive.
Mindemellett tud mindent, amit a többi vape eszköz: látványos és jó illatú a füstje, csábító és változatos ízeket kínál (például mangó és mentol), és a használója nem veszíti el a dohányzás teremtette közösségi élményt.
Ebből indult ki ugyanis annak idején Monsees és Bowen: felismerték, hogy a dohányosok nagy részének leszokását nemcsak a nikotinfüggőség nehezíti, hanem az is, hogy nem szeretnék elveszíteni azt a szociális kapcsolódást, ami azzal jár, hogy a kollégáikkal, barátaikkal tartanak egy cigiszünetet.
A két férfi az egyetem után tehát céget alapított, befektetőket keresett, és végül elkészült a Juul, aminek segítségével a dohányipar leigázását tervezték. Aztán ez a sztori teljesen más fordulatot vett.
Nem fekete-fehér
Nehéz summázni a Juul történetét, ugyanis több dolog áll ennek a villámtempóban felívelő, majd ugyanilyen gyorsan megbukó cégnek a sztorija mögött.
- Az egyik része a dohányiparnak hadat üzenő, majd annak mégis behódoló vállalat: az eredeti célt szembeköpő céges összeolvadás a Marlborót is gyártó Altriával.
- Aztán ott van az a kérdés, hogy a dohányzásról való leszoktatás lehet-e pusztán technológiai kérdés – kiderült, hogy nem.
-
És nem utolsósorban ott van a Juul bukását okozó történetszál: az eszköz, aminek célja a kitalálóik szerint az volt, hogy leszoktassa az embereket a cigiről, végül kamaszok százezreit tette súlyos nikotinfüggővé, és ebben a vállalatnak közvetlen szerepe volt.
A nagy e-cigi-sztoriban számos volt alkalmazott szólal meg és meséli el, hogyan élték meg belülről a Juul felemelkedését és bukását. Elmondják, milyen szándékok vezérelték őket abban, hogy egy e-cigarettát gyártó cégnél dolgoztak, hogyan tekintettek a munkájukra – sokan valóban hittek a „küldetésben”, miszerint a Juul lehet a megoldás a dohányzás elleni küzdelemben.
De megszólalnak olyan fiatalok is, akik lélegeztetőgépre kerültek, annyit szívták a Juult, szerepelnek egészségügyi és jogi szakemberek, és a szülők, akik nyílt háborút indítottak a Juul ellen, és nem kis részük volt abban, hogy az egykor milliárdos vállalat ma szinte bagót sem ér.
A sorozat ezeket a szálakat mind alaposan és közérthetően végigveszi, ami nagy részben annak is köszönhető, hogy egy könyvön alapul: Jamie Ducharme, a Time újságírójának Big Vape című könyvét dolgozta filmre R. J. Cutler rendező.
Jó arányérzékkel rakta képernyőre a Juul történetét, és megmaradt az eredeti könyv üzenete is: hogy bár tényleg rengeteg hibát követett el a cég, és igenis van felelősségük abban, hogy a Juul a tinik vape-je lett, mindeközben viszont valóban vannak felnőttek, akik a Juul segítségével szoktak le a dohányzásról.
Az igazság nem fekete-fehér, és ebben a történetben nem csak a Juul az egyetlen vétkes szereplő.
Rossz döntések sorozata
Annak, hogy a Juul miért nem váltotta be készítői reményeit, sok oka van. Az egyik legnagyobb hibát már az elején elkövették: úgy gondolták, pusztán a technológia képes megoldani a dohányzásról való leszoktatás kérdését. Monsees és Bowen nem orvosok, hanem két formatervező mérnök, így elsikkadt az a szempont, hogy ami az emberek tüdejébe jut a Juul által, az valóban kevésbé káros-e, mint a dohányzás.
Mivel Monsees és Bowen nem vállalták a szereplést a sorozatban, nem tudjuk meg, hogy amikor úgy döntöttek, hogy egy olyan reklámszakembert vesznek fel a Juul marketingkampányának megtervezéséhez és végrehajtásához, akiről mindenki tudja a szakmában, hogy a fiatalos életérzés és a menőség a „szakterülete”, akkor ezt azért tették, mert direkt a fiatalokat akarták megcélozni a termékükkel, vagy ennyire naivak voltak.
Akárhogy is, a következő szöget a Juul koporsójába a Vaporized-kampány ütötte, amiben vibráló színekkel és boldog fiatalokkal reklámozták a Juult, mint egy olyan eszközt, amit szívni a legnagyobb menőség – egy szó sem esett arról, hogy ez az eszköz a már dohányos embereknek kínál alternatívát.
(A film nézése közben pedig az járt a fejemben, elképesztő, hogy az Elf Bar milyen pofátlanul és sikeresen másolta le ezt a taktikát.)
Az alapítók nem úgy kezelték a terméküket, mint egy nikotint tartalmazó eszközt, hanem mint bármilyen más szolgáltatást, és ezerszámra osztogatták a bulizó fiatalok és a hírességek között, akik aztán előszeretettel posztoltak róla a közösségi médiában – lehetett látni Juullal a kezében Adele-t és Bella Hadidot is. Mindez pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kamaszok körében ennyire népszerűvé vált az eszköz.
Aztán amikor a kamaszok Juul-őrülete miatt egyre gyülekeztek a felhők a vállalat felett, a helyzetet nem kezelték jól. Bejártak az iskolákba prevenciós előadást tartani, ami valójában bujtatott reklám volt – az egyik egykori használó szerint elhangzott ezen az előadáson a Juult képviselő embertől, hogy ne használják az eszközt, mert nem gyerekeknek való, habár egyáltalán nem káros az egészségükre.
A szürke igazság
A Juulnak tehát vitathatatlan szerepe van abban, hogy fiatalok százezrei váltak a rabjává, és bár kényelmes lenne a vállalatot a történet egyedüli szörnyetegeként beállítani, a valóság ennél bonyolultabb.
Ugyanis az, hogy a gyerekek kezébe került a Juul, annak is a következménye, hogy az Egyesült Államok törvényei nem voltak felkészülve az ilyen eszközök megjelenésére, a szabályozás nagyon lassan született meg, és az engedélyeztetés is hosszadalmas. A probléma abból is adódott, hogy hiába kell az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának (FDA) engedélyeznie az ilyen eszközöket, a jóváhagyás előtt is lehet legálisan árulni a terméket.
A Juul még mindig nem kapta meg az engedélyt, de a mai napig hozzá lehet jutni.
Az más kérdés, hogy a botrány után az eladások látványosan visszaestek.
És amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy azok a kamaszok, akik kórházba kerültek, nem az eredeti Juul-patronokat szívták, hanem utánzatokat, amikben volt E-vitamin-acetát – a Juul által gyártott folyadékban nincs. Csakhogy mire ez kiderült, már senkit sem érdekelt, ahogy az sem, hogy a vállalat utolsó kétségbeesett próbálkozásai között volt, hogy megpróbálták szigorítani az eladás menetét, és arra is kísérletet tettek, hogy a Juul csak az általuk gyártott patronnal működjön, mással ne. Továbbá azok a felnőttek, akiknek segített letenni a cigit, kiálltak az eszköz mellett. Mindez túl későn történt, a vállalatot a közvélemény leírta.
És mi van most?
A Juul továbbra is létező cég, de már nem az a milliárdos nagyvállalat, mint egykor. A két alapító elhagyta a céget, amely egyre szorosabbra fűzte a kapcsolatát a Phillip Morrishoz tartozó Altriával – 2019 óta a Phillip Morristól érkező K. C. Crosthwaite a vezérigazgató. Az FDA egyszer már be akarta tiltani a Juult, de a cég a határozat ellen sikeresen fellebbezett, jelenleg is tartanak a felülvizsgálatok.
Az amerikai tinik pedig Juul helyett már az Elf Bart szívják tonnaszámra, pedig azt sem engedélyezte az FDA, és amit azért is tiltottak be több országban – köztük itthon is –, mert nem tudják megállapítani, milyen esetlegesen veszélyes anyagok vannak a beletöltött folyadékban.
Az pedig továbbra is vitás kérdés, hogy a vape jobb-e a cigarettánál. Vannak kutatások, amelyek szerint igen, más tanulmányok viszont arra mutatnak rá, hogy ez is ártalmas, csak máshogy. Még mindig nem telt el elegendő idő ezen eszközök megjelenése óta ahhoz, hogy a tudósok egyértelmű válasszal szolgálhassanak a vape hatásait illetően.
Egy biztos: a legegészségesebb az, ha a levegőn kívül semmit nem szívunk a tüdőnkbe.
A nagy e-cigi-sztori a Netflix kínálatában érhető el.
Kiemelt kép és belső fotók: Netflix