Az anyák gyerekkorban átélt traumája meglepő hatással lehet a csecsemőikre

–

Mi is az a mikrobiom?

„A bélrendszerben több mint 100 milliárd mikroorganizmus – baktérium, vírus és gomba – él. Ezeket együttesen bélrendszeri mikrobiótának nevezzük.

A mikrobióta sejtekből áll, a sejtekben pedig megtalálható a DNS, aminek egy meghatározott szakasza a gén. A mikrobióta sejtjeinek génállományát nevezzük mikrobiomnak” – írja az allergiakozpont.hu. A mikrobiom az elmúlt években egyre inkább kiemelt jelentőségűvé vált a fizikai és a mentális egészségben is betöltött kritikus szerepe miatt. Mindannyiunk mikrobiomja eltérő, nemcsak a táplálkozásunk, de a minket ért környezeti hatások, a szedett gyógyszereink is jelentősen befolyásolják.

Amikor a mikrobiom egészségéről esik szó, a legtöbbször azokra az élelmiszerekre irányul a figyelem, amelyek elősegítik a bélrendszerükben található jó baktériumok fejlődését, és ez ideáig azt nemigen vizsgálták, hogy más tényezők, például a stressz és a különböző traumák hogyan befolyásolják a bélrendszerünket. A The Washington Post számolt be arról a nemrégiben készült, úttörőnek és egyúttal provokatívnak minősülő tanulmányról, amely azt állítja,

az anyák stressze jelentősen meghatározhatja a gyerekek mikrobiomjának a felépítését.

A táplálkozási pszichiátria területén születő kutatási eredmények folyamatosan bővülnek, és egyre nagyobb figyelmet kap az agy és a bélrendszer kapcsolata, különösen a traumák kapcsán. Korábbi tanulmányok már bizonyították a bélmikrobák fontosságát, amelyek számos olyan problémát befolyásolhatnak, mint a depresszió, a szorongás vagy a szívbetegségek.

A múlt hónapban, a PNAS folyóiratban megjelent kutatás egy nagy, longitudinális tanulmányra támaszkodik, amely az anyák gyermekkoruk során átélt traumáit és a terhesség alatti szorongásait vizsgálta, az adatokat elemezve pedig a kutatók kapcsolatot találtak az anyai stressz és a kétéves gyermekük mikrobiomájának felépítése között. A tudósok a gyerekek korai életszakaszában tapasztalt stresszét is nyomon követték, és

további korrelációt figyeltek meg bizonyos gyulladással összefüggő bélmikrobák között a kétéves korú kisgyermekekben, valamint a négyéves korban tapasztalható mentális problémák növekedése között.

„Egyes csapások hajlamosak a bőrünk alá férkőzni, és ily’ módon láthatjuk, hogy miként képesek az egyén fiziológiáját is befolyásolni” – mondta Bridget Callaghan, a tanulmány vezető szerzője és a Kaliforniai Egyetem (UCLA) pszichológiai adjunktusa.

A traumák nemzedékeken át öröklődő hatásainak kutatása nem új keletű, a folyamatban lévő tanulmányok a traumák generációkon való átívelését vizsgálják különféle eszközökön keresztül, beleértve a genetikát, a tanult viselkedést és akár egy csoport kollektív tapasztalatait is. Callaghan szerint

a jelenlegi tanulmány egyik új aspektusa az, hogy csapatával megvizsgálták a nők által megtapasztalt nehézségek hatását, amelyek bizonyos esetekben még a gyermekük fogantatása előtt következtek be.

A szakértő azt is hozzátette, hogy míg korábbi kutatások során azt már vizsgálták a tudósok, hogy rágcsálók esetében hogyan hat az anya stressze az utódok mikrobiomjára, addig az emberek esetében mind ez ideáig elmaradt.

A 450 anya-gyerek páros vizsgálata során székletmintákat vettek a kétéves korú gyerekektől, és ez alapján elemezték a mikrobiom összetételét. Callaghan és kollégái három különálló kategóriát határozták meg, amelyek akár az anyát, akár a gyereket érhették, és befolyással lehettek a mikrobiom összetételére:

-       az anya gyermekkorában elszenvedett traumája, mely lehetett fizikai, szexuális, érzelmi bántalmazás, elhanyagoltság,

-       az anya terhesség alatti szorongása,

-       a gyermek korai kitettsége valamilyen stresszes életeseményeknek, mint például válás vagy egy nagyszülő halála.

A tanulmány részeként a kutatók a gyermekek két- és négy éves korukban tapasztalt szociális és érzelmi jóllétével kapcsolatos információkhoz is hozzáfértek, olyan problémákat is nyomon követve, mint az alvási vagy szociális nehézségek, a szorongás, a depresszió, az agresszív vagy antiszociális viselkedés.

Christopher Lowry, a Colorado Egyetem professzora szerint a tanulmány kiegészíti a korábbi kutatási eredményeket, miszerint

az anyai vagy korai életszakasz stressze elmozdíthatja a bélmikrobák egyensúlyát a gyulladáscsökkentő hatású mikrobáktól a gyulladással összefüggő mikrobák felé.

A szakértő szerint az is fontos felismerés, hogy a gyerekek első két évében bekövetkezett traumák a gyermek bélmikrobiom-diverzitásának csökkenésével jártak együtt.

A vizsgálat szerint az anya terhesség alatti stressze és a gyermek korai életében bekövetkezett stresszes események a gyulladásban szerepet játszó Finegoldia és Streptococcus mikrobák megnövekedett szintjével, valamint a gyulladáscsökkentő hatású Parabacteroides és Intestinibacter mikrobák számának csökkenésével jártak együtt, mindezek pedig a szakértők szerint szoros összefüggésben álltak a gyerekek alvási nehézségeivel és szorongásaival. 

A tanulmány mégsem ad egyértelmű válaszokat, egy sor újabb kérdést vet fel, egyes szakértők ráadásul kifejezetten szkeptikusak az eredményeket illetően

Callaghan csapata például nem határozta meg, hogy a trauma átvitele közvetlenül az anya mikrobiomjából történik-e. Ez olyan értelemben lehetséges volna, hogy a csecsemők az első bélmikrobáikat a szülési csatornából és az anyatejből nyerik, de a szakértő szerint valószínűbb, hogy az átvitel más biológiai vagy viselkedési útvonalon keresztül történik.

A vizsgálat hitelességét kétségessé teszi, hogy a kutatást 450 Szingapúrban élő anya-gyermek párossal végezték, akiknek többsége kínai, indiai vagy maláj volt, így

az eredmények kevésbé alkalmazhatók más népcsoportokra vonatkoztatva, hiszen a különböző kultúrák egyedi étrenddel és stresszkezelési módszerekkel rendelkeznek, amelyek alakítják a mikrobiomot.

Curtis Huttenhower, a Harvard számítási biológia- és bioinformatika-professzora azt is aggályosnak véli, hogy a számításokból kivették például más családtagok, elsősorban az apák, illetve a környezeti tényezők hatását, amelyek jelentősen befolyásolhatják a gyerekek bélrendszerének működését. Továbbá az adatok nagy része az anyák saját elmondásain alapuló tapasztalatokra épült, amelyek nem feltétlenül megbízhatók 100 százalékosan.

Jotham Suez, a Johns Hopkins Egyetem adjunktusa, aki a mikrobiomot, valamint annak az emberi egészségben és betegségekben betöltött szerepét tanulmányozza, azt mondta, hogy

a vizsgálati eredmények bár érdekesek, óvatosan kell őket értelmezni, szerinte az összefüggések egyelőre gyenge lábakon nyugszanak.

A kutatást vezető Callaghan viszont úgy véli, a tanulmány eredményei abban mindenképp segíthetnek az egészségügyi szolgáltatóknak és a közegészségügyi hatóságoknak a mikrobiom-specifikusabb eljárások testreszabásában, mint például a tápanyagban gazdag élelmiszerekhez, a pro- és prebiotikumokhoz való hozzáférés.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Abraham Gonzalez Fernandez

Krajnyik Cintia