Játéknak mókás, filmnek értelmezhetetlen a Netflix interaktív romkomja

–

Nem igazán szeretem a romkomokat. Úgy vagyok vele, hogy ha egyet láttál, láttad az összeset: van egy lány, őrlődik egy (vagy több) férfi miatt, aztán amikor azt hiszed, minden jóra fordul, jön egy nagy dráma, ami végül megoldódik… és happy end. Unom ezt az ezerszer látott sémát, idegesítenek az egydimenziós karakterek, főleg a férfiak, akik önérzetről még sosem hallottak, és egyetlen céljuk, hogy megszerezzék a vágyott nőt minden áron, aki amúgy általában rendesen a lelkükbe tipor.

Éppen ezért keltette fel a figyelmemet ez az interaktív romkom, mert felcsillant a remény, hogy ezúttal nem kell végignézem a fájóan egyértelműen „boldogan életek, míg meg nem…” végezetű nyáltengert.

Elindítottam a sztorit azzal az elhatározással, hogy igyekszem szétcsapni Cami szerelmi életét, annyira megkuszálom a szálakat, amennyire csak lehet – és kíváncsian vártam, mi sül ki belőle.

Nincs sorsod, csak döntéseid

Cami, a csinos, de még kellőképpen átlagos lány egy jósnőnél ül, aki azt magyarázza neki (valójában a szánkba rágja), hogy hiába él boldog párkapcsolatban Paullal három éve, hamarosan egy szerelmi négyszögben találja magát, és a döntésein múlik, hogyan alakul majd az élete.

Három férfit vizionál, akik mind Cami kegyeiért küzdenek, neki pedig muszáj lesz választani közülük. Nem telik el sok idő, és bejön a képbe a lány már szinte nevetségesen jóképű, a világot megváltani akaró gimis szerelme, Jack, majd megismerkedik a szintén bántóan sármos brit zenésszel, Rexszel.

Indul is a bonyodalom, a történetről a továbbiakban nem lehet mit elmondani, mert szerencsére tényleg azon áll a végkifejlet, milyen döntéseket hozunk, ahogy megy előre a cselekmény.

Egy lány, sokféle happy end

Először is azt kell mondjam, nagy önuralom szükséges ahhoz, hogy egyben, a döntéseink mellett kitartva nézzük végig a történetet, mert nagyon csábító, hogy minden felkínált lehetőséget végignézzünk. A döntéseinket ugyanis meg tudjuk változtatni menet közben, visszaugorhatunk korábbi választásokhoz, hogy teljesen más irányba vigyük a cselekményt. Ha nem írnék cikket róla, valószínűleg győzött volna a kíváncsiságom, de a kedvetekért, kedves olvasók, első nekifutásra becsülettel kitartottam a döntéseim mellett. Aztán amint vége volt, jó párszor visszatértem a fordulópontokhoz (amikből több is van a történet folyamán), hogy megnézzek még néhány lehetséges végkifejletet.

Összesen hat különböző történetet zongoráztam végig, és nem tudom, mennyi van összesen, de talán akad még pár lehetséges befejezés. Azt nem mondom el, hogy milyen különböző utakra terelhetjük Camit, de annyit elárulhatok: a hatból kettő történetnek az lett a vége, hogy a lány egyik férfit sem választja

– ez nagyon tetszett: szerencsére van olyan forgatókönyv, amikor nem a választott férfi a boldogság kizárólagos kulcsa.

Az pedig, hogy ennyi választási lehetőséget ajánlottak fel, és ilyen sokféle sztoriszálat dolgoztak ki a készítők, mindenképp megsüvegelendő, sokkal élvezetesebb, mintha csak három választási lehetőségünk lenne a három férfi személyében – nem akarták ennyivel megúszni, és ezt nagyra értékelem.

Azonban nagy drámára sajnos nem számíthatunk – ezzel pedig keresztülhúzták a gonosz kacajjal megspékelt tervemet, hogy Cami életét tönkre vágom: mégiscsak egy romantikus történetről van szó, ami akárhogy is végződik, a főszereplőnk elégedett és boldog. Minden esetben megmagyarázza magának ugyanis, miért jó, hogy úgy alakult a történet, ahogy.

Ez pedig annak köszönhető, hogy tipikus romkomról van szó, ami a szereplőket illeti: minden karakternek egy, maximum két tulajdonsága van. Camiról annyit tudunk, hogy hangmérnökként dolgozik, de a régi nagy vágya, hogy énekesnő legyen, ám ehhez jelenleg nincs bátorsága, és úgy érzi, valami hiányzik az életéből – utóbbira, hogy mi a nagy tanulság, mi döntjük el.

Aztán ott van a három férfi: a gyerekeket mentő gimis szerelem, a szexi rocksztár, aki beindíthatja Cami karrierjét, és a jelenlegi párja, aki a jólelkű srác, a biztonságos választás. 

Mindhárom férfinak – ahogy azt a romkomokban már megszokhattuk – a nő boldogsága a legfontosabb, és akárhogy dönt, mindenki nagyon megértő és támogató. Ez leginkább az aktuális pasijánál fáj igazán, és teljesen érthetetlen, hiszen tudjuk úgy alakítani a történetet, hogy Cami alaposan megbántja – ám ő mégis mártírként tűri, és már-már gusztustalanul kedves. Nem azt mondom, hogy ordítania kellene Camival, de a reakciója totálisan irreális.

Jó játék, érdekes élmény, de nem film

Nem tudom, észrevettétek-e, de szándékosan nem neveztem filmnek az előzőekben a történetet. Ennek pedig az az oka, hogy filmként értelmezhetetlen: annyiféle döntést kell meghoznunk, és olyan sok lehetséges végkimenetele van a cselekménynek, így lehetetlen feladat volt a készítőknek, hogy közben kidolgozott karaktereket ismerjünk meg, legyen bármilyen váratlan fordulat, jellemfejlődés, és jól kidolgozott mondanivaló, amit egy filmtől elvárunk. Továbbá az is rendesen levesz a „filmélményből”, hogy Cami folyamatosan hozzánk beszél, amikor döntést kell hoznunk.

Ez viszont csak akkor baj, ha úgy ül le az ember a képernyő elé, hogy egy filmet akar látni – ez a veszély azonban a „Válaszd a szerelmet!” nézőit nem fenyegeti, hiszen mindenki a játékra „fizet be”, az élményre, hogy irányíthatjuk a főszereplő életét.

Ha bármelyik (általam látott) verzió egyszerű filmként jelent volna meg, több mint felejthető, érdektelen és nem túl jó alkotásról lenne szó, amiről egészen biztosan nem cikkeznének az újságok. Játéknak viszont nagyon mókás, tényleg érdekelt, hogy hányféleképpen tudom alakítani Cami életét, és tetszett, hogy nem feltétlenül a „boldogan életek, míg meg nem haltak” a kijelölt végkifejlet. 

Szerintem érdemes kipróbálni – talán csak azoknak lehet csalódás, akik a romantikus komédiából tragédiát akarnak kihozni: erre sajnos nincs lehetőség, de így is megéri kipróbálni.

A „Válaszd a szerelmet!” a Netflix kínálatában érhető el.

Kiemelt képünk forrása: Netflix

Dián Dóri