Vidéki nyugalom vs. városi pezsgés – Hol jobb gyereknek lenni? És szülőnek?

–

Nincs fent vagy lent, csak ez vagy az 

Igazi városi lány vagyok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy szeretem a zajt. Higgyétek el, ezt nem csak úgy mondom! Majdnem húsz évig légifolyosó alatt éltem, és csak akkor tűnt fel, hogy valójában soha nincs csend, amikor a vendégek ijedten kapkodták a fejüket, miközben egy Airbus A380-as óriásgép dübörögve repült át a ház felett. Volt, aki földrengés előtti morajlásnak hitte a hangot, de olyan is akadt, aki egy közeledő harckocsi robaját vélte benne felfedezni. Hogy tovább bizonygassam, mekkora metropolita vagyok, képzeljétek, teljesen odavagyok a metró aluljárójában terjengő bódító édes péksütemények illatától, még akkor is, ha az igencsak érdekes elegyet képez a betonra száradt kutyapisi szagával.

Vanda, az egykori csoporttársam viszont igazi vidéki csaj, aki az egyetemi éveink alatt inkább naponta ingázott Budapest és Szirmabesenyő között, mintsem hogy beköltözzön a koszos, büdös belvárosba. Sokáig személyes missziómnak éreztem megszerettetni vele a fővárost, ezért elrángattam a legjobb kocsmákba, koncertre, fürdőbe (mint kiderült, ezzel csak még jobban elijesztettem), végigettük a legjobb helyeket, de a karácsonyi szünetre sikerült olyannyira elborzasztanom szegényt, hogy komolyan fontolóra vette a levelező szakot. Azóta eltelt három év, Vanda pedig köszöni szépen, továbbra is remekül érzi magát Szirmabesenyőn.

Néhány hónapja LEMENTEM meglátogatni Vandát (nem, nem ragadt be a Caps Lock, mindjárt értelmet nyer a csupa nagybetű), majd amikor röpke három és fél órás késéssel megérkeztem Szirmabesenyőre,

valami olyasmit mondtam, hogy „hú, hát ide aztán nem könnyű LEJÖNNI”. Ezután Vanda felhívta a figyelmemet két dologra: 1. Szirmabesenyő északabbra van Budapestnél, és 2. lealacsonyítónak érzi a megfogalmazást, ezért megkért, hogy ha lehet, ezentúl hanyagoljam a kifejezést. 

A látogatás óta igyekszem kerülni a FENT Budapesten / FELMEGYEK Pestre / lemegyek vidékre megfogalmazást (amit egyébként pont a vidéki nagymamámtól tanultam), mert ezek akaratlanul is azt sugallhatják, hogy az egyik életforma magasabb rendű, mint a másik.

Vidéki élet: újra felfedezett lehetőség a fiatalok számára

A vidék és a város közötti ellentét máig élénken él a köztudatban: míg a vidéket gyakran a békés, romantikus falusi élettel azonosítják, addig a várost sokan ridegnek és embertelennek tartják, ugyanakkor továbbra is sokakat vonz a jobb élet- és munkakörülmények, oktatás, egészségügy és szórakozási lehetőségek miatt. Ennek ellenére a fenntarthatóság és a természetközeliség iránt növekvő igény láthatóan újra előtérbe helyezi a vidéket, ami az utóbbi években mind népszerűbbé válik, főleg akkor, ha a tökéletes családi fészek kialakításáról van szó.

Ez tehát közrejátszik abban, hogy fiatalodik a vidék, vagyis egyre többen még harmincéves koruk előtt úgy döntenek, hogy vidékre költöznek. Huszonöt éves vagyok, és bármilyen furcsa, mind több velem egykorú barátomnak született babája, ezért majdnem mindannyian vidékre vagy az agglomerációba költöztek az elmúlt egy évben. 

Ezt a tendenciát támasztja alá a Tér és Társadalom folyóiratban megjelent tanulmány is, ami a magyar fiatalok preferenciáit vizsgálta a Covid hatásainak tükrében. A kutatás rámutatott, hogy a pandémia ideje alatt felértékelődött a természeti környezet és a családi kapcsolatok szerepe. Ennek eredményeként sokan kezdtek el komolyabban gondolkodni a vidéki élet lehetőségén.

Mindemellett számos más kutatás is bizonyítja, hogy a fiatalok mindinkább az egészségesebb, környezettudatosabb életmód felé fordulnak. Sokan álmodoznak arról, hogy saját kiskertjükben termesszék a biozöldséget, mivel az önfenntartó, természetközeli életmód ma már sokak számára nemcsak romantikus elképzelés, hanem konkrét cél is.

Éppen ezért a vidék jelentése számukra átalakult: már nem a magányosságot vagy az elszigeteltséget szimbolizálja, hanem izgalmas, új kezdetet és a fenntarthatóbb, teljesebb élet lehetőségét.

Csurgó Bernadett vidékszociológus szerint a városból vidékre költözők között a magasabb státuszú lakosságra jellemző, hogy a költözés egyik fő motivációja a családi élet jóllétének megteremtése, ami nagyobb eséllyel érhető el vidéken. „Általában azok a fiatal, közvetlenül a családalapítás előtt álló vagy már kisgyermekes családok döntenek így, akik a gyereknevelés miatt tartják fontosnak a vidéki környezetet mentális és egészségügyi szempontból.” 

Jaj, mit fogok majd én ott csinálni?!

Ezt szoktam kérdezni a barátomtól, aki vidéki srácként mind többször játszik el a gondolattal: „Mi lenne, ha visszaköltöznénk a gyerekkori falujába?”. Mire rendszerint heves tiltakozásba kezdek, mondván, hogy ott nincs mozi, színház, sehol egy kávézó. Ezzel szemben csend van, tiszta a levegő, a kert végében őzek bóklásznak, minden adott a tökéletes idillhez, mégis úgy érzem, az őrült nyugalomban lemaradnék az életről.

A Telekom Hello Szülő kerekasztal-beszélgetésén több nő is hasonlóan vélekedett, és annak ellenére, hogy elismertük a vidéki élet szépségeit, sokan tartanak a vidéki feleség szerepétől.

Ebből is látszik, hányféle buborékban élünk, mivel Csurgó Bernadett szerint sokszor épp a vidéki közösség a legerősebb motiváló erő, amikor egy család a városból vidékre költözik.

„A vidéki élethez szorosan kötődik a hagyományos családmodell képe, ami a mindennapi szokásokban és viselkedésben is megjelenik. Ez különösen igaz azokra a magasabb társadalmi státuszú, városból érkező családokra, akik korábban modernebb, kiegyenlítettebb nemi szerepeket képviseltek.

Azonban a vidéki életmód hatására gyakran előtérbe kerül a hagyományos anyaszerep, amely a vidéki élet szimbolikus részévé vált, és ezzel együtt a tradicionális »gazdasszony« szerep is, amely gyakran a nők vidéki identitásának szerves részeként jelenik meg. Sokan ezt nemcsak elfogadják, hanem élvezik is, hiszen ez valóban a saját döntésük.”

Hogyan befolyásolja a gyermekkori környezet a fejlődést és az egészséget?

Sokan azért döntenek a természetközeli élet mellett, mert szeretnék, ha gyerekeik nem a városi betondzsungelben nőnének fel. „Elegünk lett a belvárosi játszóterekből. Azt szerettük volna, hogy szabadon futkározhassanak a gyerekek, és ismerjék meg testközelből az állatokat” – mesélte Tamás, aki három éve költözött Biatorbágyra a családjával.

Csurgó Bernadett megerősítette, hogy a vidék idill hangsúlyos eleme az egészséges élet és a helyi élelmiszer, ám érdekes, hogy ezek a pozitívumok sokkal fontosabbak a városból vidékre költözőknek, mint a tősgyökeres vidékieknek. „A kosárközösségek tagjai döntően eredetileg városiak, akik sokkal környezettudatosabbak is” – magyarázta a vidékszociológus.

Egy 2019-es ohio-i kutatásban városi és vidéki csecsemők székletmintáit vizsgálták, hogy feltárják, melyik környezetben erősebb a gyerekek immunrendszere. A felmérés során öt farmon élő amish családban élő és öt közepes méretű városban nevelkedő kisbabát vizsgáltak.

Az eredmény azt mutatta, hogy a farmon nevelkedő babák bélflórája gazdagabb és változatosabb volt, ami az immunsejtek erősebb fejlődéséhez vezet.

Ez egybevág az ulmi egyetem kutatóinak megállapításaival, akik szerint a vidéki környezetben, állatok között felnövő gyerekek olyan mikrobákkal találkoznak, amelyek hosszú távon jótékony hatással vannak az egészségükre. A higiénia-elmélet alapján a korai mikrobás érintkezés erősíti az immunrendszert, és csökkenti az olyan krónikus betegségek, mint az asztma vagy az allergia kockázatát.

Egy másik városból vidékre költöző családapa, Zsolt, arról számolt be, hogy a vidékre költözés óta láthatóan javult a gyerekek koncentrációs képessége. „Kilencéves volt a középső fiam, amikor a XIII. kerületből Dabasra költöztünk, mert ahogy nőttek a gyerekek, sokkal elviselhetetlenebb lett a város. Itt jobban tudnak figyelni a fiúk, jobb jegyeket is kapnak az iskolában. A nagyok még mindig megvadulnak időnként, de a legkisebb fiunk, aki már itt született, sokkal kiegyensúlyozottabb, magasabban van az ingerküszöbe.”

Zsolték példája bár pozitív, nem jelenti azt, hogy törvényszerűen minden vidéken felnövő gyerek jobban bírja a stresszt, ugyanakkor egy német tanulmány is alátámasztja, hogy a gyermekkori környezet, különösen az állatok közelsége, hatással lehet a stressztűrésre. A kutatásban 40 egészséges, 20 és 40 év közötti férfit vizsgáltak, akiknek fele farmon, állatok között nőtt fel, míg a másik fele nagyvárosban, háziállatok nélkül. A résztvevőket stresszes helyzetek elé állították, például idegenek előtt kellett beszédet tartaniuk vagy időre nehéz matematikai feladatokat megoldaniuk.

A vizsgálat eredményei szerint a városban felnőtt férfiak szervezete intenzívebb és tartósabb gyulladásos immunválaszt adott a stresszre, mint azoké, akik vidéki környezetben nőttek fel.

Ezt erősítette meg a Hello Szülő beszélgetés során Hornyák-Bertalan Fanni, aki férjével több mint egy évtizede foglalkozik háztáji sertéstenyésztéssel és -feldolgozással Újharangodon. Fanni elmondása szerint a gyerekeik jobban és hosszabb ideig képesek koncentrálni, mint a városi környezetben nevelkedők.  

FOMO vidéken 

Eddig nagyon úgy tűnik, hogy kisgyerekes családként a vidéki élet valóban idilli lehet, de ahogy eljön a kamaszkor, újra felmerülhet a költözés kérdése. Egyes gimnáziumok, egyetemek és munkalehetőségek gyakran csak nagyobb városokban vagy a fővárosban érhetők el, és bizony előbb-utóbb annak is eljön az ideje, hogy a kiskamasz be akar menni a városba bulizni, ismerkedni, kilépni az ismerős buborékból. Persze biztos vannak olyan kamaszok, akik nem erre vágynak, de a környezetemben több család is azzal a dilemmával szembesült, hogy hacsak nem akarnak 0–24-ben elérhető szülőtaxivá avanzsálódni (ami egyébként jól is elsülhet, hiszen az utazások jó lehetőséget kínálnak a mélyebb beszélgetésekre és a kapcsolat erősítésére),

elképzelhető, hogy újra felmerül a kérdés: melyik életforma élhetőbb, és hogyan lehet a család igényeit a legjobban összehangolni?

Csurgó Bernadett úgy véli, a gyerekek szocializációját sok esetben a társadalmi státusz, például az iskolázottság befolyásolja, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy jelentős térbeli egyenlőtlenségek vannak a szolgáltatásokkal való ellátottságban és minőségében, ám ezek nem feltétlenül város és vidék, hanem sokkal inkább regionális különbségek. „A hátrányos helyzetű térségekben az iskolák ellátottsága, a minőségi oktatás elérése korlátozottabb. Az oktatási szegregáció ezeken a területeken erőteljesen jelen van, de a város környéki vidéki falvakban nagyon jól felszerelt iskolák vannak, ahova magas státuszú családok gyermekei járnak, és itt egyébként a kulturális programok sem feltétlenül különböznek, sőt nagyon hasonlítanak a városi iskolák programjaihoz.”

Vidéki rehab, azaz care farming, esetlen vidéki víkendház?

A kerekasztal-beszélgetésen Hamar Donát, a Hello Szülő egyik kreátora is elmondta: úgy érzi, egyre többször vágyik a szabadba, ám a végérvényes vidékre költözés egyelőre nem aktuális náluk. Donát és családja gyakran a hétvégéket felesége családjának vidéki otthonában tölti, ahol erőt gyűjtenek a városi napokhoz. Sokan a város és vidék közötti hibrid életformában látják az ideális megoldást. Az elmúlt években mind népszerűbb ez az életstílus, amit jól mutat az is, hogy a hétvégi elvonulós erdei házak szinte mindig telt házasak. Ez persze luxus, mégis jól látható igény.

És ez nemcsak Magyarországon van így, az Egyesült Királyságban számos farm és program létezik, amelyek célja, hogy a kiégett, vagy mentális egészségi problémákkal küzdő emberek a természet és az állatok közelségében feltöltődjenek. Ezek a farmok elsősorban nem termelési célokra vannak optimalizálva, hanem terápiás és rehabilitációs szolgáltatásokat nyújtanak. A Woodchurch High School például egy különleges iskolai farmot tart fenn, ahol a diákok közvetlenül foglalkozhatnak állatokkal, ami jótékonyan hat a mentális egészségükre. A farmon különféle állatok, alpakák, kecskék, sertések és csirkék élnek, a tanulók pedig aktívan részt vesznek a gondozásukban. 

Amikor a város vidékiesedik

Azok számára is van remény egy egészségesebb életre, akik nem szeretnék vagy nem tudják elhagyni a városi nyüzsgést, hiszen a tudatos választások és a zöld környezet keresése a városban is jelentős változást hozhat.

Az UNICEF szerint a városokban is fontos a zöldfelületek megléte, hiszen ezek nemcsak a gyerekek lelki, hanem fizikai egészségéhez is hozzájárulnak. Egy 2020-as belga kutatás kimutatta, hogy a városi gyerekek IQ-ja átlagosan magasabb, ha környezetükben több zöldfelület található, mivel a természet csökkenti a stresszt, és több lehetőséget kínál mozgásra, társas kapcsolatokra.

Csurgó Bernadett szerint bár egyelőre csak előzetes kutatási eredmények állnak rendelkezésre, már most jól látható, hogy a fenntartható életmód iránti növekvő igény hatására, a városokban egyre több olyan kezdeményezés jelenik meg, amelyek eddig leginkább a vidéki térségekre voltak jellemzők.

„Olyan, mintha megjelenne a vidék a városban. Az egyik leglátványosabb változás a városokban a zöldterületek iránti növekvő igény, amely közösségi kertek, saját fogyasztásra történő élelmiszertermelés vagy akár méhlegelők formájában jelenik meg.

Érdekes módon ez nemcsak a természetközeliség iránti vágyat tükrözi, hanem az erősebb lokális közösségek iránti igényt is – olyan értékeket, amelyeket korábban főként a vidék idilli képéhez kötöttünk. Ez a trend különösen a nagyvárosokban figyelhető meg, ahol a városi és vidéki életmód közötti éles határvonal lassacskán elmosódik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem csökkenti a vidék vonzerejét, hanem inkább megerősíti annak pozitív, fenntartható életmódhoz kapcsolódó képzetét.”  

Nos, hát ezután döntse el az ember, hol szeretne élni, gyereket nevelni, egészségesnek lenni. Mindenesetre azt hiszem, az otthon nemcsak földrajzi hely, hanem egy buborék, amit ha nem is teljesen, de kicsit mindenki a saját képére formálhat.

Ha érdekel, hogyan alakulnak át a városról és a vidékről kialakított képzetek, és mit jelent napjainkban a „vidékiség”, nézd meg Csurgó Bernadett beszélgetését Milanovich Domival a Lélektani határban ITT.  

Simon Eszter