„Barna, mint a bőröm, édes, mint a szíved” – Rigó Jancsi, a cigányprímás hercegnét szöktetett
Szerelmi (sajtó)botrányokban nem csak korunk bővelkedik. 1896–1897-ben például világszerte cikkeztek a lapok arról, hogy egy Rigó Jancsi nevű cigányprímás megszöktette Clara Wardot, Joseph Caramane-Chimay belga herceg feleségét. Igen, a rigójancsi sütemény is e románcnak köszönheti a nevét! No meg egy élelmes cukrásznak persze. Kurucz Adrienn írása.
–
Csokoládés piskóták között édes krém és tejszínhab: ez a rigójancsi. Legalábbis a sütemény egyik változata, mert, ahogy a cigányprímás legendája, úgy a receptúra is többféle változatban maradt fenn.
Nem csoda, hogy a szenzációs történetben annyi a kérdés, a bizonytalanság: százféle újságírói narrációban olvasható minden apró mozzanata, és több mint száz évvel később szinte lehetetlen megfejteni, mely epizód valóságos és mi mindent színezett ki, illetve költött hozzájuk a pletyka meg a zsurnalisztaképzelet.
Csak az Arcanum 860 találatot dob fel Rigó Jancsi nevére 1897-ből! (Azaz ennyi magyar nyelvű cikk lelhető fel digitális változatban, amely a Párizsból megszöktetett hercegnével és magyar szerelmével foglalkozott.)
De ki volt ez a férfi, aki pillanatok alatt világhírű lett egy lány-, pontosabban egy asszonyszöktetés által?
És hogy került Rigó Jancsi, a pákozdi vályogvető fia Párizsba?
Az 1858-as születésű, szegény családból származó, ötéves korától szenvedélyesen hegedülő fiút a híres Simplicius, alias Barcza Józsi karolta fel kiskamasz korában, és vette be a zenekarába, majd a családjába: idővel hozzáadta ugyanis 14 éves lányát, Mariskát.
Az öreg prímás és a fiatal, hetyke, igen népszerű zenész közt azonban kisvártatva eldurvultak a viták, így Rigó Jancsi 24 évesen saját zenekart alapított, és elhagyta Kaposvárt, ahol akkoriban Simpliciusék a Korona szállóban (mai Kapos Hotel) játszottak.
Rigó először Budapestre jött, az Andrássy úton, a Reutter kávéházban muzsikált. Odavoltak érte a nők, nagy érzékenységgel tudta ugyanis megszólaltatni a szívhez szóló nótákat. Cigányprímásként a legkiválóbb zenészekből válogatta össze zenekarát, és Európa nagyvárosaiban tárt karokkal várták őket vendégszereplésre.
Mondhatni, a pírmások voltak a kor rocksztárjai
1896-ban Párizsban játszottak egy Alhambra nevű szállodában, ahol is egy novemberi estén a belga Chimay herceg vendégeskedett a feleségével, Clara Warddal, egy amerikai milliomos lányával. Rigó Jancsi olyan nagy hatással volt a hercegnére, hogy az a mellékhelyiségben írt egy találkára hívó levélkét, amelyet a főpincérnél hagyott, hogy adja át a címzettnek. Másnap sor is került az első szenvedélyes pásztorórára, amely vélhetően jól sikerült, ugyanis újabb titkos randevúk követték. Decemberben Clara Ward elhagyta a férjét és a kicsi gyerekeit: Rigóval elszöktek Párizsból.
A korabeli lapokat olvasgatva az a benyomása alakulhat ki az embernek, hogy a kacér delnőt egy ifjú, jóképű, fekete szemű legény csábította el öreg férje mellől. Nos, ha utánanéz az ember az adatoknak, és rápillant néhányra a fennmaradt képek közül, akkor azért átrajzolja magában a képet és kitesz néhány kérdőjelet.
Először is a belga férj egyidős volt Rigóval, még nem töltötték be a negyvenet. Chimay herceg pedig kifejezetten fess, tanult fiatalember volt, egyébként olimpikon kardvívó. Hogy milyen volt vele élni, arról persze fogalmunk sem lehet, mindenesetre tévedtek azok a tudósítások, amelyek egy rút aggastyánról számoltak be. Ahogy Rigó Jancsi sem volt az a kimondott szépfiú, miképp azt egyes beszámolók sejtették.
Az arca például, ez tudható, himlőhelyes volt egy gyerekkori betegség következtében. Persze ettől még bizonyára sármos volt, és lehengerlő, mégiscsak megbabonázta a 26 éves Wardot, akit rajongótábora elkényeztetett egész életében, részben a korban eszményített külső adottságai, részben gazdag acélgyáros családja okán.
Rigó tudta, mennyit ér a zsákmány: feleségül kérte hát nyomban a nőt
Csakhogy ehhez válniuk kellett mind a kettejüknek. Ami nem ment egyszerűen. Az asszonyt elengedte ugyan a férje, de a botrány nyomán elvesztette a családi apanázst. Rigót pedig az első feleség, Barcza Mariska üldözte szó szerint, át, egész Európán, hiába próbálta Clara Ward lefizetni, hogy szálljon le végre róluk. Nem egyszer verekedtek is nyilvános helyen.
Az elhagyott asszony így nyilatkozott 1998-ben a Budapesti Hírlapnak: „Egyszer csak sugdosni kezdtek a cigányok s egyik jóakarólag figyelmeztetett: Rigóné asszonyság, vigyázzon, férje megtetszett egy hercegnőnek. Én megkérdeztem az uramat, mi igaz a dologból, a mire ő így felelt : Ne hidd el Mariskám, Chimay hercegnőt csak zenére tanítom. Én azonban észrevettem, hogy Jancsi mindennap jobban öltözködik s fiakeren jár a hercegnével. Egyik este meglestem őket a Payard szeparéjában, amint pezsgőztek s ölelkeztek. Dákót ragadtam a kávéházból s megtámadtam őket; az asszony kocsiba ugrott s elhajtatott, Rigó szintén elfutott.”
1898-ban egyébként a magyar bíróság szétválasztotta a házaspárt, így a szökevények megesküdhettek.
A prímás és a hercegné regénybe illő szerelme szenzáció lett
Tele volt velük a sajtó, köztük az élclapok, (gunyoros) verset írt róluk Ady Endre, Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában egyik szereplőjét Wardról mintázta, megrajzolták őket számtalanszor a karikaturisták. De megfestette őket Toulouse-Lautrec is! A pesti Rémy Szálló (ma Hotel Nemzeti a József körúton) cukrásza pedig süteményt nevezett el Rigóról. A legenda szerint ugyanis egyszer itt időzött a pár, és a férj arra kérte a cukrászt, készítsen egy ellenállhatatlan édességet a nejének. Így született meg (állítólag) a csokis, habos sütemény, amelyet a prímás imigyen kínálgatott Clara Wardnak:
„olyan barna, mint a bőröm, olyan édes, mint a szíved”.
Persze, könnyen lehet, soha nem is kóstolta az ifjú pár a rigójancsit, amely az anekdota hatására (igazságtartalmától függetlenül) pillanatok alatt nagyon népszerű lett Pesten, és a mai napig közkedvelt cukrásztermék.
A Rémy Szállóban azonban tényleg jártak Rigóék 1896-ban. Hogy mekkora sztárok lettek addigra, azt jól tükrözi a Pesti Hírlap cikke, amely azt a címet kapta, hogy
„Cigányprímás és hercegasszony”
„Azt lehetne hinni, hogy Budapest közönségének javarésze a vasárnap mulatságai között első helyre szánta, megnézni az oly nagy hírességre verődött Rigó Jancsi cigányprímást és az ő hercegasszonyát, Chimay hercegnét. A József-körúton a Rémi-fogadó előtt egész napon át rendkívül nagy számban álldogáltak a kiváncsiak, sőt az egészen intelligens osztálybeliek […] A szálló-tulajdonossal közelebbi összeköttetésben állók megostromolták a tulajdonost, nejeikkel és gyermekeikkel, az egész kicsinyekkel és bakfisokkal együtt eljővén és mondva: — Nagyon leköteleznél, kérlek, ha megmutatnád a hercegasszonyt és Rigó Jancsit, a kedves feleségem igen kiváncsi és a leányok is . . . tudod. Ez okból a lépcsőház, különösen délután, kiváncsiakkal volt tele, hasonlóképen a kávéháznak és az étteremnek a fogadó lépcsőjéhez nyíló ablakait elállották a vendégek, kik folyton abban reménykedtek, hogy az érdekes párt lejönni láthatják. Rémiék semmit se tehettek a kiváncsiakért, Rigó Jancsi és az asszonya nem nagyon vágyakoztak kifelé lakásukból.”
A sütemény fennmaradt, a szerelem nem
Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom a hepiendben reménykedőket, csak nagyjából egy (viharos) évtizedet élt együtt Rigó és Ward. Folyton úton voltak Európában, szállodáról szállodára jártak, újságírók követték minden lépésüket, és gyakorlatilag a hírhedtségükből éltek – fényűzően. Szórták a pénzt, állítólag 8 millió dollárt herdáltak el közösen pár év alatt. A prímás kártyázni igen szeretett, de nőügyei és iszákossága miatt is sokat veszekedtek.
„Király voltam primások közt
Valamikor régen.
Szőkehaju szép hercegnő
Volt a feleségem.
De most már fogytán a hirnév,
Meg a pénz is fogytán.
Rigó Jancsi primás-király
Sohasem is volt tán !…”
A Kakas Márton című pesti élclapban jelent meg ez a versike 1909-ben. A nagy szerelem addigra rég véget ért.
Ward, akit kitagadott a családja, azzal keresett pénzt, hogy fotómodellnek állt – az őt ábrázoló erotikus képeslapokat állítólag II. Vilmos német császár betiltatta birodalmában, ami nyilván jót tett a népszerűségének. Olykor Rigó Jancsi is szerepelt a képeken, például a nő lábai előtt heverve.
Ward imádta a reflektorfényt, fellépéseket is vállalt. Attrakciójának lényege az volt, hogy „plasztikus pózokban”, testszínű, feszes dresszekben domborított, például a híres párizsi varieté, a Folies Bergère színpadán. Itt ismerte meg azt az olasz pincért, akiért 1904-ben elhagyta Rigó Jancsit. Nem ő lett a végállomás rövidke életében: 1916-ban, 43 évesen halt meg Padovában, ahová már negyedik férje révén került.
Rigó Jancsiról sohasem mondott le az első felesége. A prímás akkoriban már lecsúszott kocsmazenészként vándorolt, Barcza Mariska sokáig kerestette. Többször is megírták nekrológját a lapok, de mindig hamisnak bizonyult a halálhír. Mariska 1910-ben elérte, hogy Rigó elmenjen hozzá Nagykanizsára. De csak két napig maradt, aztán eltűnt. 1927-ben, 69 évesen nagy nyomorban halt meg Amerikában. New Yorkban van a sírja.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képek forrása: Wikipedia / Library of Congress; Wikipedia / Tim_Ross