„Amikor az ember a droghoz, az alkoholhoz kapcsolódik, az egy érzelmi kötődés”
15 fontos gondolat a függőségről dr. Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológustól
Világviszonylatban az európai régióban a legmagasabb az alkoholfogyasztás szintje, és itt a legmagasabb az alkoholfogyasztók aránya is a WHO adatai szerint. Szinte nincs olyan család Magyarországon, amely ne lenne közvetlenül érintett, vagy közvetetten ne találkozott volna a problémával. Amikor ugyanis függőségekről beszélünk, nem a droghasználat jelenti az elsődleges problémát, azonban annak jelentőségét sem szabad elvitatni. A függőségnek ezer arca van, de mit jelent ez a mindennapokban? Hogyan határozza meg a családok életét? És miért nyúl a függő egyáltalán a szerekhez? Milanovich Domi Lélektani határ című podcastjának első évadában dr. Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológust, az Ezerarcú függőség című könyv szerzőjét is vendégül látta, akivel többek közt ezeket a kérdéseket vitatta meg. Ebből a nagyon szerteágazó és fontos beszélgetésből hozott most el 15 lényeges gondolatot a műsor szerkesztője, Filákovity Radojka.
–
A függőség kialakulásáról
„A szenvedélybetegek középagyi jutalmazórendszere alulműködik. Hiába végeznek sok hasonló örömkereső viselkedést, mint egy átlagos embertársuk, náluk nincs meg a megfelelő belső jutalmazás, ezért hiányállapot fog keletkezni. A legtöbb függő be is szokott számolni arról, hogy kínzó üresség van benne, és ezt próbálja kompenzálni.”
„A függőség kialakulásának első fázisa egy önjutalmazó, örömkereső viselkedés – ott még azért van az egyénnek döntési joga meg lehetősége. Tehát ne úgy képzeljük el ezt az egészet, hogy valakinél bekapcsol egy gén, és akkor ő törvényszerűen függő lesz, hanem a kialakulásban szerepet játszik a szabad akarat is. De azt viszont pontosan tudjuk, hogy amikor már függő valaki, az már nem az akaratról szól, hanem sokkal inkább bekapcsolnak azok a klinikai szintű tünetek, amelyek vezérlik a viselkedést.”
„Ha a kamasz tizennégy éves kora helyett, mondjuk, tizennyolc évesen próbálja ki először a dohányzást, a füvezést, a piálást, akkor minden egyes életévvel, ami kitolja a használatot, nagyjából öt százalékkal csökkenti az addikció kockázatát – az egy jelentős különbség.”
„Az életközép időszakát, a negyven-ötven éves kor környékét addiktológiai szempontból is egy krízisfolyamatnak tekintjük. Ott azt írták le, hogy megugrik a függőség aránya. Ez teljesen nem előzmény nélküli, általában olyanok szoktak ilyenkor belecsúszni az alkoholizmusba, gyógyszerfüggőségbe, akiknek korábban voltak, mondjuk, ilyen típusú próbálkozásai, de nem érték el azt a szintet, amit szenvedélybetegségnek neveznénk.”
A függő viselkedéséről
„A legtöbb szenvedélybeteg tudja magáról, hogy függő.”
„Ha összehasonlítjuk egy óvodás gyerek érzelmi kitöréseit, azok kísértetiesen hasonlítanak egy szerhasználó megvonási tünetek következtében mutatott dührohamaira, amikor egyszerűen nem tudja szabályozni az érzéseit, hanem szabadon szárnyaló, de rossz értelemben kontrollálatlan érzésviharok keletkeznek benne – ez egy teljesen gyermeki reakció.”
„A gyerek hasonló kötődéssel viszonyul a szerekhez, mint a szülőhöz.”
A társfüggőségről
„Eleinte úgy is definiálták a társfüggőséget, hogy függőség a függőtől.”
„Ha a másik deviáns, olyan normasértő viselkedést mutat, ami nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, akkor megtapasztalhatom, hogy ennél az embernél én jobb vagyok. Ne felejtsük el, hogy a társfüggőknél sokszor sérül az önértékelés, az önbizalom, nagyon sokszor bántalmazott emberekről van szó.”
„Az, hogy én folyamatosan benne vagyok ebben a megmentő szerepben, egy célt is ad nekem. Egy társfüggő sokszor azt érzi, hogy ő nem szerethető. Ha nem vagyok szerethető, akkor legalább hasznos legyek. Ez is egy előny valamilyen szempontból.”
Az okostelefonoktól való függésről
„Egyre bevonóbb hatású a technológia. És egyre inkább addiktív ilyen szempontból, minél inkább leképezi a valóságunkat. Viszont kilúgozott valóság, mert csomó minden, ami stresszkeltő a valóságban, az nincs meg a virtuális valóságban. Csak a pozitívumát látjuk ennek az elképzelt, fiktív világnak, és ez nagyon veszélyessé teszi.”
Arról, mit élnek meg a függő hozzátartozói
„Hozzátartozóként pokoli nehéz látni, hogy pusztítja el magát a másik. És nyilván nem kell teljesen passzívan hátralépni, de azt fontos tudatosítani, hogy én helyette nem épülhetek fel, helyette nem hozhatok döntéseket. Nagyon sok hozzátartozó, családtag nem tudja elfogadni ezt a frusztrációt.”
„Azt szoktuk javasolni, hogy első körben menjenek el családterápiába, mert ilyenkor nem az van, hogy ő a fekete bárány, és neki kell csak változnia. Igen, ő egy tünethordozó, aki szerhasználó, de mellette a többieknek ez és ez a nehézsége – akkor máris van egy közös szövetség, vagy összefogás, ahol megoszlik a felelősség.”
A gyógyulás folyamatáról
„A visszaesés nem olyan, mint egy csúszda, hogy az aljára csúszok vissza, hanem olyan, mint egy lépcső: párat visszaesek, de már a nullához képest sokkal előrébb tartok önismeretben, érzelemszabályozásban, emberi kapcsolatokban, tehát nagyon sok védőfaktor van körülöttem – de a motivációt újra kell építeni.”
„Amikor az ember a droghoz, az alkoholhoz kapcsolódik, az egy érzelmi kötődés, és nagyon sokszor, amikor az alkoholbetegtől el akarjuk venni az alkoholt, az egy gyászreakciót indít be. Hogy ő nem akarja elgyászolni, elveszíteni ezt a mankót, ezt a támaszt.”
A teljes adást itt hallgathatod meg:
Kiemelt kép: Chripkó Lili / WMN
