„Az okoz élvezetet, hogy tudatosan olyat tesz, amibe a partner semmilyen körülmények között nem menne bele”

–

Mi az a stealthing?

A stealthing, azaz az óvszer aktus közbeni eltávolítása a partner tudta és/vagy beleegyezése nélkül egyre gyakoribb jelenség. Egy amerikai kutatás szerint a nők 32, a férfiaknak pedig 19 százaléka volt már stealthing áldozata. A szakemberek szerint a hazai arány körülbelül 12 százalék.

Stealthing esetén az együttlét jellemzően hagyományos módon, a felek beleegyezésével és akaratával, óvszerrel indul. Aztán hogy, hogy nem, valamikor az aktus során a kondom „véletlenül elszakad”, „hupsz, lecsúszik”, esetleg „nem is kell az annyira, nem igaz?”. Ha szerencséje van, az áldozat valahogy észreveszi az óvszer eltávolítását még a behatolás előtt… De az sem kizárt, hogy a nő csak az ejakulációval egy időben, a nyilvánvaló testi jelek és következmények miatt értesül az óvszer eltávolításának tényéről. Ilyenkor aztán indul a hajsza az idővel és a rettegéssel szemben.

Stealthing: nemi erőszak, vagy ez még belefér?

Egyértelmű, hogy a kondom – különösen az alkalmi kapcsolatokban – elengedhetetlen a nem kívánt terhesség, valamint a nemi úton terjedő betegségek elkerülése miatt.

Éppen ezért annyira megdöbbentő, hogy egyes férfiak kiteszik magukat és partnerüket a HPV, valamint a szexuális úton terjedő betegségek veszélyének, a teherbeesés kockázatáról nem is beszélve. 

Az tehát egyértelmű, hogy a stealthing morális értelemben elítélendő és egészségügyi értelemben rendkívül kockázatos, de mit mond a jog? Noha a hazai gyakorlatban nincs rá ismert precedens, az óvszer aktus közbeni engedély nélküli eltávolítása: szexuális erőszak. A stealthing ugyanis sérti az egyén szexuális önrendelkezési jogát, vagyis: mindenkinek joga van ahhoz, hogy maga válassza meg kivel, mikor, milyen módon, és milyen körülmények között él szexuális életet. 

És hogy ennek ellenére miért nem mennek rendőrségre az áldozatok? A stealthing társadalmi megítélése a jogi keretek ellenére sem egyértelmű. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a nemi erőszak túlélőit az igazságos világba vetett hit – azaz: „rossz dolgok csak rossz emberekkel történnek”, és hogy „hatással vagyunk arra, ami történik velünk” – miatt gyakran hurcolják meg nyilvánosan, érthető, hogy a legtöbben csak túlélni és felejteni akarnak. 

A stealthing áldozatainak helyzete ráadásul bizonyos értelemben még összetettebb, hiszen a hagyományos értelemben vett, fenyegetés hatására, vagy bántalmazással kísért módon történt szexuális erőszak túlélőivel szemben ők beleegyeztek a közösülésbe, és sem fizikai erőszak, sem szexuális kényszerítés nem kísérte az aktust – legalábbis eleinte.

Abban a pillanatban azonban, hogy a partner tudtán kívül – vagy szóbeli kérése ellenére – az óvszert mégis eltávolítja a másik, az együttlét már nem konszenzuális, és szexuális erőszaknak minősül.

A szexnek mindig van következménye

Azt senki sem vitatja, hogy a szex jó dolog. Ahogy azt sem, hogy nőként is jogunk van a testiség felszabadító örömére – akár kapcsolatban élünk, akár nem. De az már korántsem olyan egyértelmű, hogy ha nemet mondunk, akkor nemet is gondolunk, hiszen „csak kéretjük magunkat”, és „ha egy nő nemet mond, akkor addig kell kérdezni, míg igen nem lesz belőle”. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a stealthing egyáltalán megtörténhet.

A „tudom, hogy te is akarod” szex következményeként az áldozat hibáztatni kezdi magát, szégyenkezik, dühös és rémült. Aggódik a rövid és hosszú távú egészségügyi következmények miatt, esemény utáni tablettát vesz be, terhességi- és STD-tesztet készít, fizeti az érzelmi adót – ami elkerülhetetlen velejárója egy ilyen traumatizáló élménynek –, hibáztatja magát, és újra meg újra lejátssza magában az eseményeket, hogy rájöjjön, mit csinált rosszul. 

És hogy mi történik az elkövetővel? Semmi. Éli tovább az életét vígan, következmények nélkül. Hiszen ő nem tett semmi rosszat – gondolja, és a közösségi médiában olykor-olykor felbukkanó esetek kommentszekciója rendszerint meg is erősíti ebben. 

„Ne mondd már, hogy nem érezted a különbséget?!”

Eszter ma már édesanya, tíz évvel ezelőtt azonban maga is stealthing áldozata volt. 

„Huszonhat évesen egy nemzetközi ifjúsági programban vettem részt. A táborvezető srác csak egy kicsit volt idősebb nálam, udvarolt és kedveskedett, gyorsan megkedveltük egymást. Végül megbeszéltük, hogy sor kerülhet az együttlétre. Mivel fontos számomra a biztonság, egyértelműsítettem, hogy bár fogamzásgátlót szedek, ragaszkodom az óvszerhez. Úgy tűnt, hogy ez neki is rendben van” – meséli. „Minden terv szerint zajlott, és a szex is jó volt – egészen addig, amíg belém nem élvezett, és rá nem jöttem, hogy figyelmen kívül hagyott mindent, amit kértem. Nagyon dühös lettem és megrémültem.

Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ami történt, az erőszak, és az is, hogy ez nem az én hibám. Ő viszont egyáltalán nem értette, mi a bajom, hiszen »úgysem lehetek terhes«.”

Eszter nem tett feljelentést, de ragaszkodott ahhoz, hogy a fiú esemény utáni tablettát szerezzen, és mind a helyzetben, mind azt követően egyértelműen képviselte az álláspontját, védte a határait. Akárcsak Zsuzsi, aki szintén megosztotta velem történetét. 

„Amikor a válásom után végre rátaláltam egy kedves pasira, akivel jól működött a kémia, és baromi jókat beszélgettünk, nagyon örültem. Az első perctől egy kicsit nyomulós volt, de bejött nekem, hogy ez az okos, vicces egyetemi tanár így odavan értem. Később az is kiderült, hogy az ágyban is passzolunk, szóval azt hittem, megütöttem a jackpotot” – mondja érezhetően keserűen. „Néhány héttel később a srác külföldre utazott, és mindketten bizonytalanok voltunk abban, a friss kapcsolat túléli-e a külön töltött hónapot, de mindkettőnk meglepetésére, a kötelék még erősebbé vált köztünk. Már azt tervezgettük, hogy az első közösen töltött hétvégénken ki se kelünk majd az ágyból, és egész napokat szeretkezünk át, amikor mondtam neki, hogy a legjobban nem is a szex, hanem az intimitás hiányzik. Az apró dolgok, amiktől ő és én mi vagyunk.” 

A férfi azonban más véleményen volt: „Azt mondta, szerinte az első együttlétünk volt mind között a legintimebb, mert – ne akadjak ki –, aktus közben levette az óvszert, és imádta érezni a testemet, illetve a tényt, hogy szorongás nélkül, teljesen felszabadultan voltam együtt vele.”

Bár Zsuzsi nem esett teherbe – a férfi ugyanis az ejakuláció előtt visszatette(!) az óvszert, ezért nem is derült ki, hogy eltávolította – és betegségeket sem kapott el, a helyzet, valamint a környezetétől kapott reakciók mégis nagyon megviselték. 

„Azonnal tudtam, hogy ez nincs rendben, és ezt neki is elmondtam. Borzasztóan kiakadtam, és rámutattam, hogy ez nemi erőszak, majd megszakítottam vele minden kapcsolatot. Utána azonban fontosnak tartottam, hogy a lehető legtöbb emberrel beszéljek erről, hiszen, ha velem megtörténhet, akkor másokkal is. A leggyakoribb reakció, amit kaptam – és ami az elkövetőtől is elhangzott: »ne mondd már, hogy nem érezted a különbséget!«“

Az áldozatok élete örökre megváltozik

Katona Katalin szexuálpszichológus rendelőjében számos szexuális traumával, elakadással jelennek meg kliensek. Mint mondja, a stealthing áldozatai ugyanazokkal a negatív érzésekkel küzdenek, mint azok, akik szexuális erőszak szélesebb körben ismert, kriminalizált formáit szenvedik el.

„Amikor úgy döntünk, lefekszünk valakivel, a legdrágább kincseinket, a testünket és a bizalmunkat adjuk neki. Ha ezzel visszaélnek és megsértik a határainkat, sérül a bizalmunk és az énképünk is, az önvád pedig szinte azonnal megjelenik”

– mondja Kati. „Gyakori, hogy a bűntudat és a szégyen hatására az áldozat elkezdi megkérdőjelezni a saját megélését, relativizálja a probléma súlyosságát, és teljesen elbizonytalanodik abban, mi is történt valójában. Emellett nem ritka, hogy alvásproblémák, testképzavar, hangulatingadozások, depressziós tünetek vagy étkezési problémák merülnek fel, hiszen a kontroll elvesztése alapjaiban ingatja meg az egyéni igazságos és biztonságos világba vetett hitét. Ha a stealthing megtörténhetett, bármi megtörténhet.”

A traumát átélt nők és férfiak számára megnyugvást jelenthet, ha másoknak is mesélnek megéléseikről – de nem ritka, hogy az ismerősök, barátok reakciója inkább csak tovább ront a helyzeten. A szakember által vezetett terápia azonban segíthet visszaszerezni az életünk feletti kontrollt, és hozzájárul ahhoz, hogy feldolgozzuk a dühöt és szégyent, melyet a bőrünk alatt minden nap, minden percben érzünk. A terápiás folyamat képessé tehet minket arra, hogy újra bízzunk önmagunkban és másokban, illetve hogy megtanuljuk, hogyan éljünk a szexuális önérvényesítés és az asszertivitás eszközeivel.

A legizgatóbb dolog a világon: a hatalom

A szakemberek abban egyetértenek, hogy a stealthing elkövetőinek érzelmi eszközkészlete, szexuális asszertivitása az átlagosnál alacsonyabb mértékű.

De vajon mi motiválja a férfiakat abban, hogy partnerüket és önmagukat (!) is egészségügyi kockázatnak tegyék ki?

Füredi Krisztián szexuálpszichológus szerint az elkövetésnek számos oka lehet. Az egyik legalapvetőbb, amikor az egyén tudatlansága alacsony empátiával társul: a megszakításos védekezést a teherbeeséssel szemben elegendőnek ítéli meg, a további következmények és a partner óvszerre való igénye pedig nem tűnik olyan fontosnak számára. A másik legvalószínűbb ok, hogy az egyén előtérbe helyezi a saját szexuális igényeit és élvezetét – annak ellenére, hogy a lehetséges következményekkel nagyon is tisztában van. Ezekben az esetekben a férfi tulajdonképpen saját szexuális örömszerzésére használja a nőt és annak testét, melyet a kontroll és a hatalom tovább fokoz. Az sem ritka, hogy a férfit kifejezetten a hatalomgyakorlás ténye hozza lázba: az okoz neki élvezetet, hogy tudatosan olyat tesz, amibe a partner semmilyen körülmények között nem menne bele. Kisebb arányban ugyan, de az is előfordul, hogy a férfi kifejezetten teherbe szeretné ejteni partnerét. 

„A szex történhet stabil, intim, biztonságos kapcsolatban, de természetesen az sem ritka, hogy nagyon rövid ismeretség után jön létre. Akármilyen gyorsan és könnyen is lehet ilyen helyzetbe kerülni, a szex lelki és testi szempontból egyaránt intim és kiszolgáltatott helyzet. Épp ezért fontos higgadtan átgondolni, hogy melyek azok a határok, amelyeket mindenképpen be kell tartanunk a biztonságunk érdekében” – hívja fel figyelmünket Krisztián. „Attól, hogy valaki nagyon vonzó, nagyon kedves, nagyon célratörő, még nem biztos, hogy empatikus és valóban az igényeinkre figyel. Könnyen tudja valaki tenni a szépet és pont úgy közeledni felénk, ahogy az számunka a legizgalmasabb és legvonzóbb, de ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy manipulál minket. Érdemes időt hagyni arra, hogy megismerjük a másikat, hogy lássuk különböző helyzetekben, hogy tapasztaljuk a különféle érzelmi állapotait, a valódi reakcióit. Az intimitás egyébként is a közös élmények és tapasztalatok alapján épül és mélyül, ennek érdemes időt adni. Ha az egymásra figyelés valódi, akkor az idő által nem illan el, hanem éppen azáltal épül és erősödik.” 

A szexedukáció mindennél fontosabb

„A szexuális önérvényesítés védőfaktorként működik a szexuális zaklatással és áldozattá válással szemben. Ennek a szexuális önérvényesítő, egyértelmű és határt állító kommunikációnak szerepe van abban, hogy a nők képesek legyenek az észszerűtlen és indokolatlan szexuális igényekre való nemet mondására, a bűntudat érzése nélkül. Ez magába foglalja a szexuális kapcsolat megkezdésével, a szexuális visszautasítással kapcsolatos attitűdöket és gyakorlatokat is. Az ilyen képzések által érzik magukat a nők felhatalmazva az erőszakkal szembeni ellenállásra és önmaguk megvédésére, a szexuális erőszak megelőzésére” – vallja Katona Kata szexuálpszichológus, aki kollégáival együtt szexedukációs programot és terápiás üléseket is működtet.

„A szexuális asszertivitás képzése azzal kezdődik, hogy azonosítjuk, mely szexuális viselkedés megfelelő és melyik nem. Tanulmányokból tudjuk, hogy a megelőzés céljára elszigetelten alkalmazott nőközpontú megközelítések nemcsak elveszik a felelősséget a potenciális elkövetőktől, hanem csupán részmegoldást jelentenek. Nagyobb hatást érhetünk el olyan együttes erőfeszítésekkel, amelyek a potenciális elkövetőkre, a szemtanúkra és a tágabb társadalmi szintű megítélésre is összpontosítanak.”  

A helyzet megváltoztatásához tehát a fiúk és lányok, a férfiak és nők szexuális edukációjára, társadalmi párbeszédre és a mindenkori egyéni felelősség felvállalására van szükség. Meg kell tanítanunk a fiainknak, hogy az ágyban – sem – tehetnek semmit, ami nem a másik fél kifejezett kérésére és/vagy jóváhagyásával történik. A lányainkból erős, magabiztos nőt kell nevelnünk, akik bátran, határozottan és egyértelműen mondanak nemet mindenre, amire nemet akarnak mondani.

Beszélnünk kell róla, hogy az elkövetők számára is teljesen egyértelmű legyen: a stealthing nem relativizálható és nem normalizálható. A stealthing erőszak és bűncselekmény.

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Patrick Sheandell O'Carroll

Z. Kocsis Blanka