Se pofon, se baki, se meglepetés, csak egy szamár: ilyen volt a 95. Oscar-gála

–

A showbiznisz ünnepe show nélkül

Félreértés ne essék: nem a csihipuhit vagy a kínos pillanatok hiányát kérem számon a gálán. Hanem azt, hogy történjen valami. Bármi, amiért érdemes 3,5 órán keresztül nézni azt, ahogy a filmes szakma körbegratulálja egymást.

23 kategória ugyanis nagyon sok. Lerövidíteni viszont azokra a kategóriákra, amik a nagyközönséget leginkább érdeklik, igazságtalanság lenne azokkal a szakemberekkel szemben, akiknek a munkájuk ugyanolyan fontos, mint a színészé és a rendezőé, csak éppen a művelői nincsenek annyira előtérben. Nekik is jár a taps a közönségtől.

Azonban az, hogy a bő három és fél órából csak az a huszonhárom másodperc az igazán érdekes, amikor elhangzik a nyertes neve, nagyon fájdalmas.

Megszámolni sem lehet már, hány gála fulladt totál érdektelenségbe amiatt, mert a showbiznisz krémje csak azt nem tudja, hogyan kell show-t csinálni.

Az ember azt hinné, 94 díjátadó után a kisujjukban van, hogyan kell egy valamirevaló gálát összehozni, ehhez képest majdnem minden évben van valami kellemetlen incidens, ha pedig véletlenül nincs, akkor marad az unott ásítozás.

Hogy ki mennyire ad az Akadémia véleményére, egy másik téma, de az Oscar-díj azért még mindig a hollywoodi filmes szakma legnagyobb elismerése. Így hát különösen kiábrándító, hogy nem tudnak a ceremóniával mit kezdeni már hosszú idő óta.

Biztonsági játék

Izgalomnak tehát híján voltunk (mert a díjazottaknál is hamar kirajzolódott egy sorminta, de erről majd később), a kérdés tehát, hogy mi volt helyette? Először is itt volt nekünk Jimmy Kimmel, aki néhány erőltetett, és néhány egészen megmosolyogtató poénnal indította az estét mint házigazda. Természetesen nem hagyta ki a nyitóbeszédéből Will Smith tavalyi pofonját, biztosított mindenkit arról, hogy aki verekedni óhajt a színpadon, az megkapja a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat (Smith nyert ugyanis tavaly ebben a kategóriában). Majd folytatta azzal, hogy James Cameron valószínűleg azért nem jelent meg a gálán, mert nem jelölték a legjobb rendező kategóriájában, ami meg azért lehet, mert az Akadémia talán azt gondolja róla, hogy nő – reflektálva ezzel arra a kritikára, hogy nem kell sokáig gondolkodnunk azon, hány női díjazott van ebben a mezőnyben. Mindez azonban inkább jópofáskodó kikacsintás volt, mintsem valódi éllel bíró odaszúrás.

Ja, és megígérte, hogy idén nem zenével keverik le a köszönőbeszédet, hanem táncosok fogják letessékelni a nyerteseket a színpadról – majd szemléltette is ezt, ám végül ez is csak egy poén volt, pedig ez valóban újszerű ötlet lett volna a szervezőktől.

Aztán felvonult természetesen Hollywood apraja-nagyja, csupa A-listás színész jelentette be a nyerteseket – színpadra lépett többek között Hugh Grant, Nicole Kidman, Pedro Pascal, Cara Delavigne, Idris Elba, Zoe Seldana, Sigourney Weaver, Kate Hudson, Florence Pugh, Antonio Banderas, Salma Hayek, Harrison Ford és még sorolhatnám. Ők és a többiek hol némi viccesnek szánt kvaterkázás, hol csak néhány dicsőítő szó után hirdettek párban nyertest, ám senki nem volt igazán említésre méltó, kivéve Elisabeth Bankset. Ő a bevonulás közben majdnem hasra esett a hatalmas ruhája szoknyájában – de aztán mégsem –, végül majdnem elment a hangja, miközben felolvasta a nyertes nevét a borítékból. Ám ő sem egyedül érkezett: egy medve (pontosabban egy medvejelmezbe bújt ember) társaságában lépett színpadra, utalva erre frissen megjelent filmjére, a Kokainmedvére, amit ő rendezett.

Ez a medve elég indokolatlannak és viccesnek hatott néhány másodpercig, viszont túl sokáig volt jelen ahhoz, hogy végül inkább kellemetlen legyen.

Feltűnt aztán még egy állat: Jimmy Kimmel egy ponton egy valódi szamárral poroszkált a nézők elé, azt is gondolhattuk róla, hogy a Sziget szellemei Jennyje, ám ezt azóta cáfolták, egy másik csacsit cibáltak be a színpadra (teljesen indokolatlanul tették ki ennek a tortúrának szerencsétlen állatot, de ezt már csak én teszem hozzá).

It's official: I've had it confirmed that the donkey on stage with Jimmy Kimmel was NOT Jenny the donkey. Sorry to disappoint my fellow Jenny fans. My source informs me that "Jenny is still relaxing in Ireland"#Oscars https://t.co/ax0cbR1Xcy

— Alex Ritman (@alexritman) March 13, 2023

Itt nagyjából végére is értünk az említésre méltó gegeknek. Énekelt Lady Gaga és Rihanna, valamint lement a többi jelölt filmbetétdala is, mindez azonban csak meghosszabbította a műsort, érdekesebbé sajnos nem tette.

És hát a köszönőbeszédek sem voltak igazán erősek, mindenki elmondta a kötelezőt az álmokról, meg hogy azok valósággá válnak, és majdnem mindenki üdvözölte a szüleit is. Olyan azonnal ikonikussá váló beszéd, mint amilyet Francis McDormand mondott 2018-ban, nem hangzott el, igaz, őt idén nem is jelölték.

A legmeghatóbb pillanat az volt, amikor John Travolta konferálta fel az elmúlt évben elhunyt szakmabeliek emlékvetítését.

„They've made us smile, and became dear friends who we will always remain hopelessly devoted to”

– mondta Travolta, ami magyarul úgy szól, hogy: „Megmosolyogtattak minket, kedves barátainkká váltak, és reménytelenül hűek maradunk irántuk”. Mindez azért volt különösen szívbe markoló – azon túl, hogy Travolta a könnyeivel küszködött –, mert a Hopelessly devoted to you egy Grease-dal, amit a tavaly elhunyt Olivia Newton-John énekelt a filmben Dannyt megformáló Travoltának.

Mindent, mindenhol, mindenkor vitt a Mindenhol…

Amiért valójában érdemes volt megnézni a gálát, az a pillanat, amikor Brendan Fraser megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart A bálnában nyújtott alakításáért. Nagy visszatérés ez a film Frasernek, amiben fantasztikusat alakított, így nem volt igazán kérdés, megnyeri-e, de a reakciója igazán megható volt.

Az este egyértelmű nyertese a Minden, mindenhol, mindenkor volt, tizenegy jelölésből hetet váltott díjra,

köztük a legjobb film, legjobb rendező (Daniel Kwan és Daniel Scheinert), legjobb női főszereplő (Michelle Yeoh, aki az első ázsiai nő, aki megkapta ezt a díjat), a legjobb női mellékszereplő (Jamie Lee Curtis), a legjobb férfi mellékszereplő (Ke Huy Quan) és a legjobb eredeti forgatókönyv díját.

Tarolt még a Nyugaton a helyzet változatlan című film is, kilenc jelölésből négyet vihetett haza, köztük a legjobb külföldi film és a legjobb operatőr díját.

Ám voltak nagy vesztesei is az estének: ugyan a Tár hat, A sziget szellemei kilenc, az Elvis nyolc, A Fabelman család hét, és A szomorúság háromszöge pedig három jelölést kapott, mindegyik film stábja üres kézzel ment haza a díjátadóról.

A legmeglepőbb befutó a legjobb betétdal nyertese lett: Lady Gagát és Rihannát maga mögé utasítva győzött a RRR című film Naatu Naatu című száma (M.M. Keeravaani, Chandrabose).

A huszonhárom kategória díjazottjai:

• Legjobb film: Minden, mindenhol, mindenkor
• Legjobb külföldi film: Nyugaton a helyzet változatlan
• Legjobb rendező: Daniel Scheinert és Daniel Kwan (Minden, mindenhol, mindenkor)
• Legjobb női főszereplő: Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)
• Legjobb férfi főszereplő: Brendan Fraser (A bálna)
• Legjobb női mellékszereplő: Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor)
• Legjobb férfi mellékszereplő: Ke Huay Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)
• Legjobb élőszereplős rövidfilm: An Irish Goodbye
• Legjobb dokumentumfilm: Navalnij
• Legjobb rövid dokumentumfilm: Az elefántsuttogók
• Legjobb animációs film: Guillermo del Toro: Pinokkió
• Legjobb animációs rövidfilm: The Boy, The Mole, The Fox and The Horse
• Legjobb eredeti forgatókönyv: Daniel Scheinert és Daniel Kwan (Minden, mindenhol, mindenkor)
• Legjobb adaptált forgatókönyv: Woman Talking (Sarah Polley)
• Legjobb operatőr: James Friend (Nyugaton a helyzet változatlan)
• Legjobb filmzene: Volker Bertelmann (Nyugaton a helyzet változatlan)
• Legjobb eredeti dal: RRR
• Legjobb hang: Top Gun: Maverick
• Legjobb vágás: Minden, mindenhol, mindenkor
• Legjobb speciális effektek: Avatar: A víz útja
• Legjobb haj és smink: A bálna
• Legjobb jelmez: Fekete Párduc 2. 
• Legjobb production design: Nyugaton a helyzet változatlan

Kiemelt kép: Getty Images/Rodin Eckenroth

Dián Dóri