Hidegvérű gyilkos volt a Vikingek: Valhalla című sorozat főhőse, Freydís Eiríksdóttir?

–

Vörös Erik lánya

A család, a szociális és kulturális környezet erősen meghatározza egy ember személyiségének kialakulását. A vikingekről nem mondhatjuk el, hogy parfümillatú, csipkefinom lelkű népek lettek volna. Az erőszak a mindennapi élet része volt, hiszen a viking harcosok munkaköri leírásában szerepelt a hódítás. Ráadásul, ha egy kislánynak az apja Vörös Erik, valószínűleg nem lesz túl bársonyos a lelke. Mert Erik még viking mércével is kegyetlennek számított. Ő volt a korszakban az egyik legnagyobb harcos és hódító, mégis száműzték Izlandról, mégpedig gyilkosság miatt. 

Ma már úgy gondoljuk, hogy a vikingek életmódjához tartozott a kegyetlen öldöklés, azonban ez nincs teljesen így. A civil életet ugyanis szabályozta a szokásrend, és egy-egy vitában, netán bűnesetben a „thing”, a nemzetségi tanács döntött.

A mainál azért jóval brutálisabb szokásjogi törvényeik voltak „polgári peres” esetekben is, alapvetően a szemet szemért elv uralkodott. Azonban a bűntetteket pénzzel meg lehetett váltani, akár még a gyilkosságot is. Egyedül a tolvajlás jelentett biztos halált, mert a tolvajnak nem lehet pénze, hiszen azért lop. Ha van és mégis lop, akkor kétszeresen is halált érdemel. 

A legkegyetlenebb büntetés azonban a kirekesztés volt, ami sokszor nem is szólt teljes életre, csak néhány évre, mégis jobbára elmenekültek előle az elítéltek. A kirekesztés esetében az elítélttel nem csinálnak semmit, csak jó messzire elviszik a lakott területtől, és egyszerűen ott hagyják, étel, ital, meleg öltözet nélkül. Ez azért nagyjából el tudjuk képzelni, mit jelenthetett Norvégiában, vagy Izlandon. Ráadásul, ha valaki kirekesztettel találkozott, megölhette, pontosabban a szokásjog értelmében illett is megölnie. Így nem csoda, hogy a kirekesztettek elmenekültek, önkéntes száműzetésbe vonultak. Így került Erik apja Norvégiából Izlandra, és Erik Izlandról Grönlandra. Szóval Freydís családjában, úgymond, hagyománya volt az embergyilkosságnak, mégpedig minősített formában, amiért a thing kirekesztéssel sújtotta Freydís férfi felmenőit.

Vínland, a Kánaán (vagy valami olyasmi)

Az első expedíciót a mostani Észak-Amerikába Vörös Erik vezethette. (A túlzás nélkül világutazó, viking nő: Gudrid Thorbjarnardóttir is ennek az expedíciónak volt a tagja, itt olvashattok róla.) Vínland körülbelül Szőlőföldét jelent (egyébként nem szőlőt találtak, de ez mindegy), és olyan csodás vidék lehetett az izlandiak és a grönlandiak szemében, mint a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ugyanis Vörös Erik sagája szerint a szőlőn kívül a búza is magától megterem, tehát vetni nem is kell, csak aratni. Vínlandot régészeti leletek alapján ma a L’Anse aux Meadows-i területtel azonosítják, amely terület Grönlandtól jóval délre fekszik, körülbelül Nagy-Britanniával azonos szélességi fokon, így valóban elképzelhető, hogy Grönland után édenkertnek tűnhetett számukra Vínland. 

Vörös Erik csodákat mesélhetett erről a virágzó földről, így fia, Leif elhatározta, hogy benépesíti Vínlandot. Igen ám, de az expedícióhoz a húga is csatlakozni akart. És innen kezd számunkra még érdekesebbé válni a történet. 

Nők a viking harcosok között

A viking nőket fegyverrel a kézben képzeljük el, ami egyébként nem teljesen alaptalan, mert valóban voltak harcos nők a vikingek között. De ők inkább kivételnek számítottak. Egy viking nőnek azonban valóban jóval több lehetősége volt akkoriban, mintha más társadalomba születik.

A korszak, amiről beszélünk, nagyjából a magyarok kalandozásainak időszakával esik egybe. A nők helyzetét ekkoriban a teljes férfi uralom alá vetettség jellemezte szerte Európában. Alapvetően a viking nőkét is. A családi hierarchiában apjuk, férfi testvéreik majd férjük alá voltak rendelve, alapból női munkákra voltak hivatottak.

Ám a viking kalandozó nép, és amikor a férjuram, vagy a jarl, a nemzetségfő elment egy-másfél évre, akkor a felesége vette át a birtok irányítását akkor is, ha csak egy halászhajót birtokoltak, de akkor is, ha egy teljes nemzetségi területet. Az életgyakorlat tehát fölülírta a szokásjogot, ezért is lehetett jelentősen más a helyzetük a viking nőknek a korban.

Először is örökölhettek, saját vagyonuk is lehetett, és szakmájuk is. A szokásos női szakmák mellett (szülésznő, gyógyító, szövőasszony stb.), többször megtaláljuk őket férfiszerepben is, így valóban voltak közöttük harcosok, sőt magas rangú törzsi vezetők is. Gyakran előfordult, hogy elkísérték a portyára a férjüket akkor is, ha nem voltak harcosok, hogy a hosszú expedíció ideje alatt a női tevékenységeket ellássák a férjük körül. 

Tehát egy nő nem volt különös jelenség a viking hajókon. Ám Freydíst semmiképpen sem így kell elképzelnünk. De arról, hogy pontosan milyen is volt, nehéz objektív képet alkotnunk. Ugyanis két sagában tűnik fel az alakja, két különböző narratívában. 

Freydís két arca

Vörös Erik sagájában Freydís az egyik legbátrabb viking hős, aki akkor sem ijed meg, amikor a férfiak elfutnak. Sőt. A sagából kiderül, hogy a bennszülöttek, a „skrælingek” („sikoltók”) és a vikingek között folyamatos volt az összetűzés, ráadásul a bennszülöttek nemcsak számbeli, hanem technikai fölényben is lehettek. Amikor egy este valamiféle kőhajító eszközökkel támadták meg az alvó vikingeket, a viking férfiak menekülőre fogták a dolgot. Freydís ezen teljesen kiakadt, és így szólt a harcostársaihoz: „Miért rohantok el ilyen gyenge lények elől? Ha bátor férfiak lennétek, lemészárolhatnátok valamennyit, mint a marhákat! Adjatok nekem egy fegyvert! Tudom, hogy jobban harcolnék bármelyikőtöknél.”

A vikingek nem vették komolyan a szavait, mert megszállottnak tartották. Futásnak eredtek, ám a terhessége miatt (!) Freydís nem tudott velük lépést tartani. De ekkor sem adta fel, hanem kibontotta a mellét, felvette egy halott viking kardját, és egyedül szállt szembe a támadókkal. Annyira félelmetesnek tűnt, hogy skrælingek hanyatt-homlok elmenekültek.

Vörös Erik sagája számol be Freydís származásáról is. Egyértelmű, hogy Leifr féltestvére, de valószínűleg egy rabszolga volt az anyja, így társadalmi rangban jóval Leifr alatt állt. A bizonyítási vágy azonban nagyon erős volt benne. Nemcsak egy egyszerű viking asszonyként szállt hajóra, hanem ő volt az egyik döntéshozó vezető. De nem elégedett meg ennyivel, legalább is A grönlandiak sagájában. Cselt szőtt, amivel szerette volna átvenni a hatalmat Vínland felett, ezzel kitúrva bátyját a jogos jussából. Egy testvérpárral szövetkezett, a jutalomból fele-fele arányban kellett volna részesülniük. Ám Freydís eleve több saját katonát csempészett fel a hajóra, mint amennyiben előre megállapodtak. Az első pillanattól kezdve érzékeltette, hogy ő a főnök, és amikor Vínlandba értek, a férje előtt megvádolta a testvérpárt azzal, hogy meg akarták erőszakolni. Ebből persze egy szó sem volt igaz, de addig hergelte a férjét, amíg az bosszút állt, és megölte a testvéreket, illetve minden férfit a környezetükben. Az asszonyokat azonban nem bántották. De ez Freydísnek nem volt elég. Előkapott egy fejszét, és az összes nőt, mind az ötöt, legyilkolta.

Valószínűleg ő is érezte, hogy ennek nem örülne a bátyja, ezért mindenkit megfenyegetett, hogy megöli őket, ha bármit szólnak az incidensről Leifrnek. Miután hazatértek, mégis kitudódott a dolog. Leifr nem állt bosszút, de megjósolta, hogy megvetéstől övezve fog meghalni, és az utódainak sem lesz jó soruk. 

Freydísek világa

Hogy a két történetből melyik az igaz, azt nem tudhatjuk. Sőt, azt sem, hogy Freydís valóban élt-e. Ám a két szöveg és a két karakter összevetéséből kirajzolódik egy kemény, önmegvalósító nő személyisége, aki nem fél a férfiak (uralma) ellen fordulni. A grönlandiak sagájának befejezése egy átok, ami az utódokra is kihat. Vörös Erik sagája azonban úgy tudja, hogy Freydís Grönlandba visszaérkezvén elvált a férjétől, új férfit keresett magának, és saját vállalkozásba kezdett. Ez megengedett volt a vikingeknél, mivel a nőknek lehetett önálló vagyonuk.

A két saga kétféle Freydíst mutat be. De az is lehet, hogy ugyanarról a nőről beszél mindkettő, csak másként ítéli meg a tetteit. Vörös Erik a hőst látja benne, míg A grönlandiak sagájában, amelyben a bátyja riválisaként szerepel, egy ármányokra is képes, kegyetlen gyilkost. Akárhogy is, Freydís története határozottan alakította és alakítja ma is viking nőkről kialakított képünket. A Netflix-sorozat Freydíse, bár nem a történeti hűségéről híres, az alapkaraktert jól visszaadja: a viking harcosnőt, aki lehet, hogy kegyetlen, de képes harcolni a jogaiért.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT; továbbá Vörös Erik sagája (Eiríks saga Rauđa) és A grönlandiak sagája (Grœnlendinga saga).

Kiemelt képünk forrása: Netflix

Miklya Luzsányi Mónika