Az izlandi nő, aki Kolumbusz előtt 500 évvel elérte hajóján Amerikát

Hogy el tudjuk helyezni Gudrid Thorbjarnardóttirt a történelemben és a térképen, kezdjük a vikingeknél!

A harcos-hajós-kereskedőnép a mai Skandinávia területéről hozta a frászt aktívan a fél világra nagyjából a VIII. század végétől kezdve úgy két évszázadon át, amikoris keresztények lettek. Addig taroltak Nyugat- és Dél-Európában, meghódították Anglia és Írország egy részét, Normandiát, és szerepet játszottak az első orosz államalakulat, a Kijevi Rusz létrehozásában. Elhajóztak a folyókon a Fekete- és a Kaszpi-tengerre, kereskedtek Bizánccal, Perzsiával. Felfedezték és benépesítették Izlandot és Grönlandot. És igen, eljutottak többször is jóval Kolumbusz előtt Észak-Amerikába is (amit Vinlandnak neveztek el – valószínűleg a mai Újfundlandról van szó – mert tévesen szőlőnek véltek egy ott talált bogyós gyümölcsöt), de nem tudtak tartósan megtelepedni.

De honnan is tudjuk mindezt?

A latin ábécé a IX. században kezdett terjedni a skandináv népek lakta vidékeken, de jobbára csak a hittérítők és más egyházfik körében. A lakosság vésett rúnái nem voltak alkalmasak hosszabb prózai művek lejegyzésére, úgyhogy az utókor a szövevényes vikingkori skandináv mondavilágot (amely nélkül nem létezne ma sem A gyűrűk ura, sem a Trónok harca, csak mondom) a latin írást használó keresztények és arab utazók tollából ismeri.

Már rég nem portyáztak a vikingek, amikor a híres sagákat (a legendás hősökről szóló mondákat) a XII–XIV. században lejegyezték. Mivel évszázadokon át szájhagyomány útján terjedtek ezek a történetek, sok a pontatlanság, mesés átköltés bennük.

A sagák alapvetően két csoportra oszlanak: az elsőt többnyire mitológiai őstörténetek alkotják, és az izlandi nép eredetéről mesélnek. A második típusba valós történeti alappal is rendelkező hőstörténetek tartoznak, amelyek megörökítik a Norvégia területéről érkező és Izlandot, valamint Grönlandot a VIII–XI. században benépesítő északi törzsek életének egyes történéseit: pereiket, harcaikat, szerelmi viszályaikat, családi viszonylataikat. Trollok, sárkányok és boszorkányok (no meg birkák) is gyakorta szerepelnek a sagákban, amelyeket az izlandiak a könyvnyomtatás megjelenéséig szorgalmasan másolgattak, többek közt azért, mert nagyon szórakoztatók voltak, tele remek karakterekkel, véres kalandokkal, izgalmas párbeszédekkel. 

És akkor meg is érkeztünk végre hősnőnkhöz, a sagák egyik szereplőjéhez!

A 980 körül született Gudrid Thorbjarnardóttir Bölcs Unn, egykori dublini viking királynő leszármazottja volt állítólag, aki 900 körül menekült Izlandra az embereivel.

Gudrid szerepel két sagában is, a grönlandiakéban és Vörös Erikében is, Gudrid ugyanis apjával elkísérte Eriket arra az utazására, amelynek során a viking törzsfő felfedezte Grönlandot. (A heves természetű Erik kénytelen volt útra kelni, ugyanis gyilkosság miatt három évre száműzték Izlandról.)

De Gudrid nem állt meg Grönlandnál, hanem az Atlanti-óceánon túlra is eljutott, valamint zarándokként Rómába. Gudrid ugyanis keresztény volt, pontosabban keresztény lett. Olyannyira, hogy élete végén visszatért Izlandra és apácának állt. Ő, aki annyit utazott korábban, mint valószínűleg egyetlen nő sem abban a korban, utolsó éveit remeteként élte.

De nagyon előreszaladtunk!

Mivel Gudrid története is sokáig szájhagyomány útján terjedt, csak vázlatosan ismerjük az életrajzát, és nem is mindig egyértelműek az adatok. Fogalmazzunk úgy tehát, hogy valószínűleg 980-ban született Laugarbrekkában, az izlandi Snæfellsnes-félszigeten.

15 éves korában megkérte a kezét egy férfi, akihez az apja nemigen akarta hozzáadni, mert rabszolga ősei voltak. Úgyhogy fogta a lányát, és elvitte Grönlandra a már említett Vörös Erik-féle expedícióra. Keveset tudni magáról az utazásról, de minden bizonnyal elég rémes lehetett, mindenféle baj tizedelte őket, ráadásul Gudridék hajótörést is szenvedtek, amit Leif Eriksonnak, Vörös Erik egyik fiának köszönhetően éltek túl, aki kimentette őket a tengerből. (Leif Erikson járt amúgy először európaiként Amerikában – amit ő Vinlandnak nevezett –, nem Kolumbusz.)

Van a történetnek egy olyan verziója is, hogy Gudrid Thorbjarnardóttir már férjes asszonyként, egy kereskedő feleségeként érkezett meg Grönlandra, de férfi nem sokkal később meghalt.

Gudrid Thorbjarnardóttir nem volt sokáig özvegy (vagy hajadon) Grönlandon: hozzáment Thorstein Erikssonhoz, Vörös Erik másik fiához. Együtt vágtak neki az óceánnak, hogy elhozzák Thorstein (Thorvald nevű) testvérének holttestét „Vinlandből” – a bennszülöttek ölték meg a férfit egy összecsapásban. Nem sikerült eljutniuk odáig, haza kellett térniük, és Thorsteint Grönlandon elragadta a pestis. Gudridnak szerencséje volt, nem kapta el a betegséget.

A harmadik (vagy második) férj egy gazdag kereskedő lett

Ahogy azt az egyik saga szerint a volt férj a halálos ágyán megjósolta.

Thorfinn Karlsefnit Gudrid meggyőzte, hogy költözzenek Vinlandbe. Úgyhogy hatvan férfival és öt nővel útra keltek, és sikerült elérniük Amerika partjait. Három évig éltek ott, közben fiuk született.

Snorri Thorfinssont tartják az első európai származású gyereknek, aki a nyugati féltekén jött világra (valamikor 1005 és 1013 között).

Az őslakosokkal nem jöttek ki valami jól a vikingek, pedig a Grönland-saga említi, hogy Gudrid nemcsak külsejével tűnt ki az emberek közül, de azzal a képességével is, hogy remekül szót értett mindenkivel. A sok villongás és az elszigeteltség miatt végül a család úgy döntött, visszaköltöznek Izlandra. Egy farmon telepedtek le. Amikor Gudrid újra megözvegyült, megkeresztelkedett, és Rómába zarándokolt: nagyrészt gyalog tette meg az utat! Állítólag a pápával is találkozott.

Hazatérte után úgy döntött, a házasságból neki elég volt, és apáca lett, az első Izlandon. Utolsó éveit egy Snorri fia által épített kolostorban töltötte.

Gudrid orsója?

A sagák gyakorta keverik a tényeket a fikcióval. De azt, hogy a vikingek átkeltek az Atlanti-óceánon, a régészek igazolták. Az 1960-as években egy viking előörs maradványait ásták ki L’Anse aux Meadows-ban, Új-Fundland északi csücskében. Többek közt találtak egy fonáshoz használt orsót, amely talán épp Gudridé lehetett…

Azt nem tudjuk, Gudrid mikor halt meg pontosan, de az ismeretes, hogy több leszármazottjából is nagy ember lett. Utódai közt van három izlandi püspök és az az anonim férfiú is, aki lejegyezte Vörös Erik sagáját, és Gudridot mint híres ősét említi.

Gudrid szobrát, amely szerintem egyben az anyaság szobra is (elszánt nő gyerekével a vállán a hajó orrában a vizet kémlelve), az 1939-es New York-i világkiállításra készítették el, most az izlandi Glaumbærben áll magányosan a tengerparton.

Források: bigthink.com, mult-kor.hu, mult-kor.hu, mult-kor.hu, heradventures.com

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ RPBMedia

Kurucz Adrienn