A koplalás nem lehet versenystratégia! – Éhes kamaszok az élsportban

–

Nem csak az versenyezhet, akinek „sportolóalkata” van

A legtöbb sportágban már önmagában frusztráló, ha egy gyerek – aki motivált arra, hogy versenyezzen – nem rendelkezik az adott sportág számára ideális testalkattal. A kiválasztási folyamat során nyílt vagy közvetett elutasítással szembesülhet, vagy megjegyzések érhetik az edzések és a felkészülés során.

Szilvás Angéla, a Forma Fitt SE vezetőedzője, korábbi aerobikversenyző és személyi edző szerint fontos, hogy mindenki számára elérhető legyen versenykategória az adott sportág versenyszabályzata szerint. Így, ha valaki csak 10–12 évesen – vagy még később – kezd el sportolni, a saját tempója és képességei szerint fejlődhet.

„A sportolókkal és a szüleikkel minden versenyszezon elején leülünk, és együtt tűzzük ki a célokat. Előfordul, hogy egy gyerek olyan álmokat sző az adott szezonra, amelyek nem feltétlenül reálisak – fontos, hogy ne törjük le a lelkesedését. Ugyanakkor lényeges, hogy megvalósítható célokat tűzzünk ki, legyen sikerélménye, és hogy mindezt jól kommunikáljuk, elmagyarázva a miérteket is. Persze előfordulhat, hogy valaki elsőre csalódott lesz, mert máshogyan képzelte el magát – például egy másik versenyzővel közös kategóriában. Mégis azt tapasztaljuk, hogy ahogy halad előre a szezon, egyre inkább megérti ő is, hogy jó helyen van. A legvégén pedig mindig közösen értékeljük, mit értünk el” – magyarázza Szilvás Angéla.

Hangsúlyozza: a gyerekek súlya rendkívül kényes téma, ezért különösen fontos, hogy semmilyen utalás, célozgatás vagy nyílt megjegyzés ne érje őket ezzel kapcsolatban.

Ha úgy látják, hogy egy gyerek táplálkozására külön figyelmet kell fordítani, minden esetben a szülővel egyeztetnek, vele beszélgetnek külön.

Ha étrendi változtatásra van szükség, a családot egységként kezelik. A változtatások akkor működnek hosszú távon, ha azokban minden családtag részt vesz. Szilvás Angéla kiemeli, hogy nem hoznak tartós eredményt a divatdiéták, az ételcsoportok kizárása vagy a különféle diétás szerek alkalmazása. A cél az egészséges, fenntartható életmód és táplálkozás – az, hogy a sportoló gyerekek minden ételcsoportból minél változatosabban egyenek: húst, halat, többféle gabonát, lassan felszívódó szénhidrátokat, többszörösen telítetlen zsírsavakat, zöldséget és gyümölcsöt.

Minden sportágban kihívás a serdülőkor

Nincs olyan serdülő, akinek testét ne alakítanák át valamilyen formában a hormonális változások – ez pedig a versenysportoló gyerekek teljesítményére is hatással van. Szilvás Angéla szerint ezt az időszakot fontos befektetésként kezelni. Ilyenkor az edzéseken kiemelt figyelmet fordítanak a tartóizmok erősítésére, hogy megelőzzék a túlterhelést, a könnyen kialakuló tartáshibákat és az azokból fakadó sérüléseket.

A szakember károsnak tartja, ha ebben az érzékeny életszakaszban diétáztatják a gyerekeket – noha, mint mondja, sajnos gyakran lát ilyen gyakorlatot. 

„Ha a sportolót serdülőkorban, amikor a teste növekszik, túlterheljük vagy éheztetjük, az legtöbbször oda vezet, hogy testileg és lelkileg is kiég éppen arra az időszakra, amikor a legjobb formáját kellene hoznia. Vagyis rövid távon lehet, hogy eredményeket érünk el vele, de mire a felnőttkategóriákba ér, kimerül vagy lemorzsolódik”.

Ha mégis úgy látják, hogy egy magas szinten sportoló gyereknek segítségre van szüksége – például az egészséges táplálkozás terén –, akkor csapatban gondolkodnak.

„Ha egész nap együtt vagyok a gyerekkel a teremben, én javítom a hibáit, és a nap végén már a pokolba kíván, akkor nem jó, ha még az életmódjába is én szólok bele. Ilyenkor hasznos lehet, ha egy másik szakember segít: például sportpszichológus vagy sportolókkal foglalkozó dietetikus, akikkel együtt dolgozunk. Ugyanígy, ha azt gyanítjuk, hogy valamelyik gyereknél táplálkozási zavar áll fenn, akkor is vagy a szülő, vagy komolyabb esetben a sportpszichológus tud a leghatékonyabban segíteni.”

Szilvás Angéla a közösségformálás jelentőségére is felhívja a figyelmet. Egyrészt azért, mert a gyerekek között előfordulhat piszkálódás, szurkálódás. Másrészt pedig azért, mert ma, amikor gyerekek és felnőttek egyaránt sok időt töltenek a telefonjuk előtt, különösen fontos, hogy a valódi kapcsolódás a mindennapjaik részévé váljon.

„Egy-egy felmerülő közösségi problémára sokszor az a leghatékonyabb válasz, ha rendszeresen szervezünk olyan programokat, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a sportághoz. Például közösen kitakarítjuk a termet, motivációs játékokat játszunk, vagy más típusú, sporton kívüli közös élményeket szervezünk – ezek segítenek abban, hogy erősödjön a csapathoz tartozás érzése.”

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság iránymutatása a kérdésben

A Szilvás Angéla által képviselt gyakorlat összhangban áll a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ajánlásaival. A NOB többek között azt javasolja, hogy a sportolókkal foglalkozó edzők és sportszakemberek ne a súlykontroll szükségességét, hanem az egészséges életmód fontosságát hangsúlyozzák. A sportolók testi és lelki egészségének figyelemmel kíséréséhez javasolják sportorvos, pszichológus és dietetikus bevonását is a felkészítés részeként.

A NOB külön kiemeli, hogy a serdülőkor érzékeny időszak, amelyben a test növekedési szükségletei kell, hogy elsőbbséget élvezzenek – nem a teljesítmény.

Az alultápláltság és a táplálkozási zavarok következményei súlyosak lehetnek: megkésett vagy elmaradó menstruáció, hormonproblémák, növekedési és csontsűrűségi eltérések, kardiovaszkuláris kockázatok, valamint hosszú távú pszichés nehézségek.

Ezek megelőzésére a NOB rendszeres edukációs tevékenységet, valamint a versenyszezont megelőző kérdőíves és fizikai felmérések megszervezését javasolja – így időben be lehet avatkozni. Ez magában foglalhatja például az edzésmennyiség csökkentését, vagy táplálkozási zavar esetén akár az edzések átmeneti szüneteltetését is.

Különösen nagy figyelmet kell fordítani azoknak a sportolóknak a megfigyelésére és védelmére:

• akik olyan kultúrában élnek, ahol a soványságot a sikerrel és népszerűséggel társítják,

• akik korábban már küzdöttek táplálkozási zavarokkal,

• vagy akik olyan sportágban versenyeznek, ahol a hajlékonyság és az alacsony testsúly meghatározó szempont.

A NOB hangsúlyozza a nemzetközi és nemzeti sportszövetségek, az edzők, valamint a sportolókat segítő szakemberek felelősségét az edukáció, az akciótervek kidolgozása és megvalósítása, valamint a szabályalkotás terén.

Kőrizs Kata