A kétrétegű citrusos desszert, amely saját maga készíti el a sodóját
Recepttel!
Szivacspuding, saját magát sodóval nyakon öntő piskóta, pudingsütemény néven is fut az a desszert, amit Jamie Oliver egyszerűen csak „csodás citrompudingnak” hív – nem véletlenül. Két mozdulat elkészíteni, gyakorlatilag elronthatatlan, a száraz anyag és a folyadékok arányának köszönhetően pedig valóban többrétegűn sül meg, felül az édes habos-szivacsos sziget, alul pedig vidámsárga, citrusoktól illatozó, krémes sodó helyezkedik el, amiket együtt kanalazva az ember mégiscsak elkezd hinni a földi mennyországban. Fiala Borcsa írása.
–
Leves meg második
Mivel nem vagyok édesszájú, csak nagyon ritkán sütök édességet – a gyerekeim legnagyobb bánatára. De még ha vendégeket hívok, akkor is rendre megfeledkezem arról, hogy bizony desszert is dukálna a vacsora végére, úgy vagyok vele, mint a gasztronómiailag nem különösebben érzékeny szomszéd kislány anno, akit ha megkérdezett az anyukája, mi volt aznap az ebéd az iskolában, vállat vont, és azt felelte: „leves meg második”. A környezetem tehát kénytelen volt beletörődni, hogy nálam általában ez a menü, vagy ha felszolgálok is desszertet, az rendszerint nem egy cukortól és csokoládétól vaskos holmi lesz, hanem valami könnyed és fanyarkás fogás. Azért nem kellene most rögvest arrébb kattintanod még akkor sem, ha te kifejezetten édességimádó vagy, hidd el, ebben a citrompudingban nem fogsz csalódni!
És a félreértések elkerülése végett gyorsan jelzem, a neve ellenére nehogy egy zacskós, tejet porral elkeverő, rezgős valamire gondoljál! Ugyanis…
…ez a puding nem az a puding!
Az angolok igencsak szeretik a pudingokat, hogy mást ne mondjak, a The Great British Bake Off című főzős műsornak szinte minden évadában készül puding… és legkésőbb ilyenkor az ember ráébred, hogy a szó maga tulajdonképpen mennyi mindent takar. Ott van például a híres angol karácsonyi desszert, a Christmas pudding, ami egy kuglóf alakú, szárított gyümölcsökkel készülő, gőzölt ételt takar, ami önmagában annyira sűrű és laktató, hogy akkor sem kopik fel az állad, ha mást nem eszel az ünnepek alatt. Vagy a másik ünnepi kedvenc, a sticky toffie pudding, amiről írtam már korábban, és ami nem hiányozhat egyetlen valamirevaló brit pub étlapjáról sem. Aztán ott van a Black pudding, ami leginkább a magyar véres hurkához hasonlít, a Yorkshire pudding, ami egy sűrűbb palacsintatésztához hasonlatos masszából gyorsan kisütött holmi, és rendszerint szaftos húsok szerény, ám megbecsült kísérője, a steak and kidney pudding (ami többnyire rostélyosból és vesepecsenyéből álló húsos pite), és hogy totál összezavarjunk mindenkit, létezik még a pease pudding is, ami valójában egy zöldborsóból készülő, humuszszerű krém.
Egy szó, mit száz, ha angol környezetben valaki megkérdezi, kérsz-e pudingot, jobb, ha tisztázod, pontosan mire is gondol az illető, nehogy a végén egy szelet zabos véres hurkát kelljen tunkolnod az ebéd utáni feketekávéba!
Amin még a bölcs Pudingfejű Wilson is vakarná a fejét
Arról, hogy mi is e nyelvi konfúzió háttere, megoszlanak a szakértői vélemények. Az egyik teória szerint a puding szó a francia boudin-ból ered, ami kolbászfélét jelent. Ebbe az irányba, ugye, nemcsak a már emlegetett hurka mutat, de a karácsonyi puding összedarált tölteléke is. Egy másik elképzelés szerint mégis inkább német lehet az eredeti forrás, de a felmenők között szerepel az óangol puduc, a pomerániai puddik és a vesztfáliai puddek is. És mielőtt az agyad végképp ledobja az ékszíjat, még gyorsan azt is elárulom, hogy amit mi pudingnak hívunk, azt az angolok custardnak.
Citrom, lime, narancs vagy rózsavíz
No de térjünk is vissza e rövid etimológiai kitérő után cikkünk főszereplőjéhez, ehhez az édeskés, de közben kellemesen fanyar, friss, szemre is vonzó, ízében gazdag, a sikert és elismerést ezüsttálcán szállító fogáshoz, a citromos pudinghoz! Az egyik legrégebbi írásos recept az 1847-es amerikai The Carolina Housewife című szakácskönyvben található (a szerző Sarah Rutledge), itt ugyan nem citrusfélékkel volt ízesítve a krémes piskóta, hanem rózsavízzel – úgyhogy arra biztatlak, kísérletezd ki bátran a magad verzióját! Egy dolgot ne felejts: langyosan a legjobb, szerintem legalábbis, nem kifejezetten tesz jót neki, ha sokáig áll. (Bár őszintén szólva, arra nem is nagyon van esélye, nálam legalábbis biztosan nem, úgy kell minduntalan a saját kezemre csapnom, hogy ne egyem meg egy ültő helyemben az egészet, hagyjak belőle a gyerekeknek is.)
Spórolós idők trükkjei
A Culinary Arts Institute által kiadott, 1943-as megjelenésű The Family Cook Book azért is részesítette előnyben ezt a desszertet, mert
eleve arra biztatta a nagyérdeműt, hogy teljes menüsort – előételt, főételt, desszertet – készítsen el egyszerre a sütőben, így is spórolva az energiákkal. Hát, ez a módszer most újra ránk fér, ráadásul az alapanyagok sem kifejezetten költségesek.
Végül: a várva várt recept
Először is melegítsd fel a sütőt 180 fokosra. Majd egy tálban keverj habosra 75 gramm puha vajat 175 gramm porcukorral, majd egyenként három tojás sárgáját, 75 gramm lisztet, egy kiskanál sütőport, egy csipet sót, 4-5 citrom kifacsart levét (de lime, narancs, grépfrút is használható, a lényeg, hogy legyen kb. 1 deci a folyadék!), végül 1 deci tejet és 1 deci tejszínt. Egy másik tálban a fehérjéket verd kemény habbá, majd forgasd bele óvatosan a citrusos masszába. Alaposan vajazz ki egy jénai tálat, majd öntsd bele a kész krémet. Mehet is a forró sütőbe 35 percre. Van, aki szereti a végén megszórni a tetejét porcukorral, az igazi hedonisták pedig felvert tejszínhabbal, netán fagylalttal is ehetik. Én csak egyet mondhatok: bár azt mondják, a puding próbája az evés, ennek a réteges desszertnek már az illata és a látványa is igen meggyőző!
A képek a szerző tulajdonában vannak
