Lassan – szerencsére nagyon lassan – közeleg a tél meg a hideg, de a három és fél éves kisfiam már most kezdi a náthát, és úgy tűnik, a négy hónapos kisasszony is élete első megfázást vészeli át. Ilyenkor gőzerővel beindítom a C-vitamin bombázást, erre pedig elsődleges eszközöm a citrom.

Ez a sárga gyümölcs kivívta magának az első helyet a C-vitamin pótlásra szolgáló gyümölcsök között, annak ellenére, hogy például a feketeribizliben több C-vitamin van, ha csak az elérhetőbb gyümölcsöket említem. A guavában pedig még ennél is sokkal több, a legtöbb pedig az acerolában található. A citrom viszont az egyik legelérhetőbb gyümölcs, és nem csak a C-vitamin tartalma miatt szeretjük.

Én kifejezetten nagy rajongója vagyok, a sóban eltett citromtól a citromos mignonig mindent imádok, ami citromból van. Az illatos héj nemcsak sütésnél jó ízfokozó, hanem pektintartalma miatt sűrítőként is használható, például a fügelekvárban. A levet pedig számtalan felhasználási módja miatt is bírom. Limonádét, citromos teát, koktélokat tudunk vele gyártani, de fagyi, sorbet, semifreddo is jöhet. Ráadásul, ha citromkrémet készítünk sűrített tejből, a citromlé ízt ad a krémhez, és be is sűríti. Egyébként ugyanúgy, ahogy a sima tejet, ezt is túróssá teszi, csak itt a cukor és egyéb tényezők simább állagot biztosítanak.

Ami a lényeg, a savtartalom, nevezzük nevén: a citromsav. A citrom levének öt–hat százaléka citromsav, és ez pontosan elegendő esetlegesen a cevichéhez, ami a latin-amerikai országok kedvelt halétele. Tulajdonképpen nyers halkockákról beszélünk, amelyet citrommal, esetleg lime levével, vagy más citrusokkal pácolnak, melynek hatására a halhús „megfő”, a fehérjék kicsapódnak (ahogy a tejben is). Ezután chilivel, hagymával, korianderrel ízesítik, és frissen fogyasztják. Az egész néhány perc, vagy maximum fél óra, a haldarabok nagyságától függően.

Ez az alacsony PH értékű sav használatos továbbá az otthoni takarításban, réz tisztításra, de zsírfoltok eltávolítására, fertőtlenítésre, szagtalanításra is. A héjban található olajat pedig padlófényesítésre is bevethetjük, vagy régi olajmaradékok eltüntetésére. És ha ez mind nem volna elég, a kertben is jól használhatjuk enyhe rovarirtóként.

Magyarán egy csodatermés, amit én leginkább sütéshez, főzéshez használok. És akkor még nem is beszéltem a kedvencemről, a Meyer-citromról, ami feltehetőleg a mandarin és a citrom keveréke. Kisebb, kerekebb, és narancssárgább, mint a citrom, ráadásul a héja is vékonyabb, és gyakorlatilag nincs benne az a keserű, fehér rész, így az egész ehető. Fantasztikus íze van, egészen különleges, fűszeres.

Említettem a sóban eltett citromot: ehhez mindössze bevagdosott egész citromokat kell sóval megtömködnünk, majd üvegbe gyömöszölnünk, és befednünk sóval. Néhány napig szobahőmérsékleten, párszor megforgatva tároljuk, majd három hétre mehet a hűtőbe, hogy a só teljesen megpuhítsa a héjat, és kész is a kesernyés, savanykás, sós csoda, amit a marokkói, és a közel-keleti konyha előszeretettel használ a tagine-okban, de akár pirított zöldségek közé szeletelve, vagy halakkal is nagyon ízletes.

És akkor most jön az egyik kedvenc citromos receptem, ami első hallásra talán kicsit bizarr, de garantálom, hogy isteni:

citrom

Olívaolajas-sós citromos szelet

A tésztához:

15 dkg liszt (a fele lehet teljes kiőrlésű, attól csak diósabb lesz)

5 dkg cukor

2 ½ dkg porcukor

1 kiskanál reszelt citromhéj

¼ kiskanál tengeri só

14 dkg hideg, kockázott vaj

A krémhez:

4–6 citrom

25 dkg cukor

2 tojás + 3 tojássárgája

5 g kukoricakeményítő

1 csipet tengeri só

6 dkg vaj

60 ml olívaolaj

A díszítéshez tengeri sópehely és porcukor

Elkészítése: A sütőt előmelegítjük 160ºC-ra, és kibélelünk egy körülbelül 23x23 centis tálat sütőpapírral (úgy, hogy kicsit túllógjon, mert ez megkönnyíti a kész süti kiemelését). A tésztához összekeverjük a vajon kívül az összes alapanyagot, majd a vajjal összemorzsoljuk úgy, hogy homokszerű tésztát kapjunk. Ne dagasszuk, épp csak addig morzsolgassuk, míg összeáll. Nyomkodjuk a sütőformába, és süssük 30–35 percig, míg halvány aranyszínű nem lesz.

Amíg sül a tészta, készítsük el a krémet: fél evőkanálnyi citromhéjat reszeljünk le, és tegyük félre. A citromokból facsarjunk ki körülbelül 190 milliliter levet. Ezt keverjük össze a cukorral, a tojásokkal és tojássárgákkal, a kukoricakeményítővel és a sóval, majd közepes lángon forraljuk fel, míg be nem sűrűsödik. Forrás után csak maximum egy percig főzzük, mert egyébként újra híggá válhat. Szűrjük tálba, majd keverjük hozzá a vajat, olívaolajat és a citromhéjat.

Ha megsült a tészta, óvatosan öntsük rá a krémet, és tegyük vissza 10–15 percre a sütőbe, épp csak addig, míg megszilárdul a krém. Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd tegyük hűtőbe, mielőtt felkockázzuk. Tálaláshoz szórjuk meg sópelyhekkel és porcukorral.

Nekem – micsoda véletlen – citromos tengeri sópelyhem is van itthon, úgyhogy azzal szórtam meg, a képeken ezért sárgák a pelyhek. Ez csak egy kis plusz, a lényeg a sós íz, és a roppanós-olvadós textúra.

Horvát Sára

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Radu Bercan