A szoknyapecér Vidróczki Marci, aki nőnek öltözve játszotta ki a pandúrokat

„Nagy udvara van a holdnak, nagy híre van Vidróczkinak”

Hogy sokan ismerik Vidróczki nevét, arról nem annyira ő, mint Kodály Zoltán tehet, aki a Mátrai képek című dalművében állított neki emléket. Ez egyrészt bekerült az általános iskolai énekkönyvbe is (kis szerencsével neked is napokig tartó dallamtapadásod lesz a cikk elolvasásakor, mint nekem az íráskor), másrészt rögtön megalapozta a Vidróczkit övező egyik legnagyobb tévhitet: hogy Mátra-vidéki betyár. Holott a leghíresebb palóc zsivány a bélapátfalvi római katolikus plébánia keresztelési anyakönyve szerint 1837. november 12-én, a Bükkben található Mónosbélen született (Eger környékén), és Heves, Gömör, Nógrád, illetve Borsod vármegyékben követte el a rablásait. Apja, Vidróczky András juhász, édesanyja Kormos Panna. Küllős Imola remek és igen alapos betyármonográfiája szerint a család (egyébként tisztességes és megbecsült) leszármazottai még az 1980-as években is ott éltek a környéken. 

„Fenyőfába belevágja baltáját, úgy öleli a falu legszebb leányát”

Hogy miért lett a fiatal kondáslegényből (ez volt ugyanis Marci eredeti foglalkozása) betyár, arról több legenda is kering. Az egyik szerint a fegyelmet nehezen tűrő fiatalember dezertált az osztrák katonaságból (az Egerben állomásozó Wasa-ezredbe 22 éves korában sorozták be). A másik szerint konfliktusba keveredett egy feljebbvalójával, akit meg is ütött – ezért hadbíróság elé állították. De rebesgették, hogy a számadója verte meg kegyetlenül, azért állt bosszúból a zsiványok közé.

Létezik egy kissé dickenses megközelítés is, miszerint előkelő, de törvénytelen származása miatt kényszerült a betyáréletre. A romantika iránt fogékonyak meg minden bizonnyal a szerelmi szállal átszőtt verziót részesítették előnyben, miszerint halálosan szerelmes volt egy gazdag egri lányba, Rózsikába, akit nem adtak hozzá feleségül, ezért bánatában csatlakozott a szegénylegényekhez. Illetve volt olyan verzió is, mely szerint az anyja egyik szeretőjét tette el láb alól, és emiatt kényszerült elhagyni a faluját.

Egy dolog biztos csak, azt ugyanis hivatalos irat is alátámasztja: valóban megszökött a katonaságból, amiért 12 éves várfogságra ítélték Komáromban, ám innen szerencsésen megszökött.

„Szenvedett ő télen-nyáron, sose hált ő vetett ágyon”

Vidróczki nevéhez számos legenda kapcsolódik – ezekből jó pár ismerős lehet más betyárok történeteiből. Mondták róla például, hogy rajta nem fogott a puskagolyó, a kezéhez nem tapadt vér, csak a gazdagoktól rabolt, a szegényeket pedig megsegítette, valójában nem is úgy halt meg, ahogy mondják (lásd lejjebb), hanem jó útra térve tisztességben megöregedett. 

Ám semelyik betyárról nem szól annyi csárdában mulatós történet, mint Vidróczkiról, aki – ha lehet hinni a beszámolóknak – vidám, hosszú nyakú, szép férfi volt, aki nemcsak a bort szerette, de bizony a nőket is nagyon, sok faluban tartott szeretőt, némelyik lány még az erdőbe is kijárt hozzá. Mesélik például, hogy egy ízben hajnalig mulatott a társaival a kocsmában, amikor megszomjazott egy csésze kávéra, úgyhogy felverte a közösség orvosát, majd tőle a kocsmába már cigány muzsikusokkal tért vissza (jó erős lehetett az a kávé!). Erre aztán felébredt a falu népe is, akik (főleg a menyecskék) hamar megjelentek maguk is a kocsmában. Ott aztán számolatlanul fogyott a bor és a pálinka, de még a kocsmáros poharait is mind összetörték. 

De volt (állítólag), hogy a következőképp sikerült kézre keríteni: a verpeléti pandúr meghívta magához italozni, ahol aztán Vidróczki úgy felöntött a garatra, hogy a besenyői csendbiztos könnyedén elkapta.

A kedvenc Vidróczki-sztorim viszont az, amelyben elhívták násznagynak egy esküvőre. A pap azonban felismerte, és hiába fenyegette meg, csak ráhívta a pandúrokat. Marci azonban nem volt ijedős ember, elhatározta, hogy nem menekül el, ő csak azért is jól fogja érezni magát a lakodalomban. Úgyhogy lekanyarította az édesanyjáról annak a kendőjét, szoknyáját, és ingét, aztán így, asszonynak álcázva magát várta a pandúrokat. Akik persze hiába kutatták át az egész helyszínt, erre a cselre nem számítottak. Miután eltávoztak, Vidróczki még a menyasszonnyal is eljárta a csárdást. 

„No, Vidróczki, most gyere ki, kilenc zsandár vár ideki”

A halálát illetően is számos legenda keringett. Az egyik szerint a szeretője árulta el. A Heves Megyei Népújság 1935-ös cikkében azt állította, hogy az egri Csillagbörtönben halt meg, a temetésére pedig még a vicispán is eljött. De az egyik legismertebb történet szerint hat vármegye zsandárja fogta körbe a csárdát, amelyben a szeretőjével mulatott, és amelyben végül az ablakon keresztül belőve végeztek vele. A valóság azonban nem ennyire akciófilmbe illő. Százötven évvel ezelőtt, 1873. február 8-án este az egyik társa, Pintér Pista gyilkolta meg a tiribesi pusztában, hogy így léphessen előre a vezér pozíciójába. Vidróczkit nemcsak hogy meglőtte, de az arcát a felismerhetetlenségig összekaszabolta.

Az egri Rókus temetőben 1986-ban állítottak neki emléket, a fejfán a következő írás olvasható: „Ebben a temetőben nyugszik Vidróczky Marci, emlékét őrzi a néphagyomány.”

Forrás: ITT, valamint Küllős Imola: Betyárok könyve. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1988; Szentesi Zöldi László: Nagy magyar betyárkönyv. Méry Ratio, 2009.

(Az alcímekben szereplő idézetek Bakó Ferenc által egy bekölcei pásztortól gyűjtött, A Vidrócki nótája című népdalból származnak.)

Kiemelt képünk illusztráció -Forrás: Wikipedia/Théodore Valério

Fiala Borcsa