A nigériai ízek kavalkádjával találkozhatsz a Rákóczi téren – Az Oliviks Kitchenben jártunk

–

Afrikából Nyíregyházára

A Nigériából származó Cynthia otthon pszichológusként végzett, nyolc évvel ezelőtt jött Magyarországra a férjével együtt, hogy a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karának mesterkurzusán szociális munkát tanuljon. „Igazán jó élmény volt, főleg az emberekkel való foglalkozás, ami mindig is közel állt a szívemhez” – meséli. „Nagyon boldoggá tett.”

Cynthia vendéglátós családból származik, az anyukájának és a nagynénjének is (aki az édesanyja halála után nevelte) étterme volt. A főzés tudományát a családtagjaitól csipegette fel, ahogy mondja, náluk mindenki nagyszerű szakács hírében áll.

Debreceni tanulmányaik során Nyíregyházán élt a család, amit második otthonuknak tartanak. „Az emberek nagyon kedvesek és befogadóak voltak. Azonnal körbevittek minket, megmutatták az ételeiket, gulyást, palacsintát kóstoltunk, és ellátogattunk Tokajra is.” Mostanra a kisfiának már igazi magyar pótnagymamája is van. Cynthia szomszédja ugyanis úgy megörült, amikor látta, hogy kisbabát vár, hogy azonnal jelentkezett a feladatra. A kisfiú – aki azóta elmúlt hétéves, készül az iskolára és nagyon jól beszél magyarul – beszélgetésünk idején is ennél a nagymamájánál volt Nyíregyházán. „Olyanok lettünk, mint egy család.”

Egy szóval leírható: fantasztikus

2019 nyarán költöztek Budapestre. „Nehezen tudtam volna szociális munkásként elhelyezkedni, mivel még nem beszélem nagyon jól a magyar nyelvet. Úgyhogy inkább ahhoz a tudásomhoz nyúltam, amit szintén nagyon szeretek: a főzéshez.” Dolgozott egy nigériai büfében, gyorsétteremben és egy frissen nyílt tésztás helyen is, majd beiratkozott a Culinary Institute of Europe kurzusára, hogy professzionális tudásra is szert tegyen annak érdekében, hogy a saját éttermét meg tudja nyitni. Ez valóra is vált 2024 októberében, amikor férjével együtt a Rákóczi téren megnyitották az Oliviks Kitchent (aki ismerős a környéken: ugyanitt volt korábban a kubai ételeket árusító Ké Bolá? is).

És hogy milyen a nigériai konyha? „Az első szó, ami eszembe jut róla, az, hogy: fantasztikus” – feleli széles mosollyal a kérdésemre Cynthia. „Az ételek nem kifejezetten csípősek, viszont nagyon ízesek, fűszeresek. Igen gazdag a nigériai konyha, amit az ízek kavalkádja jellemez. Ha megkóstolod, nem fogsz tudni mást mondani, mint hogy »mmmmm…. Ez nagyon jó!«” – magyarázza. 

A nigériai étkezések általában elég húsközpontúak, ez így van az Oliviksben is, ahol csirkés, marhás alapú fogásokon kívül kecskés ételeket is el lehet csípni.

„Nagyon meglepődtem, amikor Magyarországra jöttem, hogy míg az itt élők eszik a kecskesajtot, az állat húsa nem gyakran szerepel az étrendjükben.” Cynthiáék egy vidéki beszállítóval dolgoznak együtt, akitől kecskehúst szoktak vásárolni. De vannak nigériai beszállítóik is, hogy azokról a fűszerekről, alapanyagokról se kelljen lemondani, amik itthon nem elérhetőek.

Ezenkívül sok friss zöldséget is használ a nigériai konyha.

A levesek húsos alapúak. „Mi szeretünk hússal indítani, utána jöhet minden más” – magyarázza Cynthia. „Viszont tejszínt, tejfölt egyáltalán nem használunk, nagyon meglepődtem, amikor Magyarországon megkóstoltam ezeket.”

Nigériai diaszpóra

Mivel sok nigériai él Budapesten (akik jelentős része diák), van „hazai” közösségük is. „Jó, ha megvan az embernek az ismerős háttere is” – vallja Cynthia. Velük gyakran szoktak közösségi összejöveteleket tartani, de a Nigériai Diaszpóra Szervezet a közeljövőben pikniket is szervez, hogy összehozza az itt élőket.

Rajtuk kívül Cynthiáéknak nagyon sok magyar barátja van, úgy látja, hogy a magyarok igazán befogadóak és kedvesek, neki nagyon sokat segítettek is.

Az Oliviks Kitchen látogatóinak hatvan százaléka magyar, akik kíváncsiságból, kulináris kísérletezésből térnek be, a többiek pedig azok a Budapesten élő nigériaiak, akik az otthonuk ízeire vágynak.

Zobo és társai

Képzelheted, ennél a pontnál már nem bírtam az önkéntelen nyáltermelődésemmel, úgyhogy ideje volt belekóstolnom Cynthia ételeibe.

Frissítő italnak Zobót, azaz gyömbérrel, szegfűszeggel és fahéjjal ízesített hibiszkuszvirágból készült szörpöt kortyolgattam (1000 Ft) – ez a nagy melegben kifejezetten üdítően hat.

A suya nevű nyársra tűzött marhaszeletkék (1000 Ft) gyömbérben, földimogyoró-pasztában és csiliben pácolódtak.

Cynthia elmondja: ez a legcsípősebb fogásuk, szerintem pont kellemes volt, nem égett le tőle a nyelvem, úgyhogy bátran ehet belőle az is, aki nem bírja a nagyon csiliset.

Igen finom a halas tekercs (1000 Ft), a húsos pite (1000 Ft), és remek a pergős fűszeres jollof rizs (2500 Ft), ami Cynthia szerint minden valamirevaló nigériai buli alapja és minden háziasszony büszkesége. A kameruni spenótos, mogyorós levest (4000 Ft) fufuval eszem: ez az autentikus megfelelője a kenyérnek. Kicsit a cseh knédlire emlékeztet, csak kevésbé ruganyos.

Ha erre jársz, mindenképp ajánlatos megkóstolni a pirított főzőbanánt, ami bár hasonlít a névrokonára, mégis egészen más ízű és állagú. A puff puff (2000 Ft) pedig a mi fánkunkhoz hasonlít, csak kisebb és egy fokkal tömörebb.

Azért a vegetáriánus érdeklődésűek se fordítsanak hátat, lehet kapni a fűszeres rizsen és banánon kívül Moi Moi babpudingot (1500 Ft) és zöldséges sült tésztát is (2800 Ft).

Nem kifejezetten olcsó a Oliviks, és egyelőre négy főnél nem is tudnak többen leülni (a teraszt sajnos idén nem tudták megnyitni bürokratikus okokból kifolyólag), de ha szívesen kalandozol gyomortájékon szerte a világban, akkor miért hagynád ki épp Nigériát és a csupamosoly Cynthiát a sorból?

Fiala Borcsa