„Kapitány, magának kell tudnia, hány halott van, az isten szerelmére!”

–

Harminckettő

A tragédiáról szóló dokumentumfilmekben, cikkekben és beszámolókban mind csodálattal mesélnek a hajó méreteiről, nem véletlenül: a luxus-üdülőhajó 290 méter hosszú volt és 114 500 tonnát nyomott. A tizenhét szintes monstrumon ezerötszáz kabin, öt étterem, tizenhárom bár, négy úszómedence és egy színházterem gondoskodott az utasok kikapcsolódásáról. Viszonyításként, a Concordia nagyobb volt a szintén tragikus véget ért Titanicnál: az 1912-ben elsüllyedt óceánjáró 269 méter hosszú volt, 46 328 tonnát nyomott és 3547 vendégnek volt rajta hely szemben a Costa Concordia 3780-as utasférőhelyével.

A Costa Concordia fedélzetén azon a végzetes január 13-i estén a személyzettel együtt 4229 ember utazott, a hajó az olaszországi Giglio szigete mellett haladt el, amikor 20 óra 45 perckor a hajó rázkódni kezdett, elment az áram, majd ötfokos szögben oldalra dőlt. Az utasok először nem tudták mire vélni a helyzetet, ám a vaksötét és a dőlő hajó miatt hamar kitört a pánik. A személyzet hosszas várakozás után azt mondta az utasoknak, hogy csak a generátor hibásodott meg, kézben tartják a dolgokat, és megkérték őket, menjenek vissza a kabinjaikba. Végül csak a baleset után több mint egy órával kezdték meg a hajó kiürítését, miközben az idő előrehaladtával a monstrum egyre meredekebben dőlt a jobb oldalára.

A tragédiában harmincketten veszítették életüket.

Hetven

Hamar világossá vált, mi okozta a Costa Concordia vesztét: túl gyorsan és túl közel ment Giglio partjaihoz, és nekiütközött egy sziklának, ami megközelítőleg hetven méter hosszú léket vágott a hajó oldalába. Legalább három szomszédos rekeszt gyorsan elöntött a víz, a hajó pedig először a bal, majd a jobb oldalára kezdett dőlni. 

Hogy mit keresett az üdülőhajó ilyen közel a partokhoz? Erről több verzió is kering: egyes források szerint ezzel szerettek volna kedveskedni a szigetről származó főpincérnek, máshol pedig azt mondják, a Giglión tartózkodó kollégáknak akartak ezzel tisztelegni – a hajózásban ugyanis bevett szokás úgy tisztelegni, hogy a jármű a part mentén halad el. Egy harmadik verzió szerint a Concordiát tulajdonló cég szorgalmazta, hogy így tisztelegjen a hajó a sziget előtt, ezzel is reklámozva a luxushajóutakat.

Bármelyik is az igazság, a hajó letért az eredeti útvonaláról, és túl közel ment a parthoz, amit a kapitány és a tisztek már nem tudtak korrigálni, így az ütközés megtörtént.

Hat

A hajón szolgáló tisztek a kapitánnyal együtt szinte azonnal tudták, hogy óriási a baj. A parancsnoki hídon jelenlévők beszámolója szerint minden vészjelzés villogni kezdett, és hamar kiderült, hogy a tat megsérült.

Legkésőbb az ütközéstől számított hatodik percben a kapitány, Francesco Schettino, tudta, hogy a hajó menthetetlen.

Az ilyen hajókat úgy tervezik, hogy két szomszédos elárasztott rekesszel még biztonságosan tudnak működni, ám ha egy harmadik rekesz is víz alá kerül, akkor nincs mit tenni, el kell hagyni a hajót. A Costa Concordia legalább három szomszédos rekesze telt meg vízzel, a kapitány mégsem kért segítséget, és nem rendelte el a hajó kiürítését.

Másfél

Az ütközés után másfél óra telt el, mire Schettino leadta az általános vészjelzést, és a személyzet elkezdte kimenekíteni az embereket az egyre meredekebben jobbra dőlő hajóról. Az addig eltelt időben az utasok között kitört a pánik, mert nem kaptak elegendő és hiteles információt arról, mi is történik pontosan. Annyit mondtak nekik, hogy meghibásodott a generátor, és menjenek vissza a kabinjaikba. 

A rettegő emberek nem tettek eleget a kérésnek, és a hajó még víz felett lévő fedélzetén tolongtak a mentőcsónakok körül, amelyekre nem engedték fel őket.

De nemcsak az utasokat vezette félre a kapitány, hanem a parti őrséget sem tájékoztatta arról, hogy bajban vannak. Bár a szárazföldi erők felvették a kapcsolatot a hajóval, velük is annyit közölt, hogy a generátormeghibásodás az egyetlen probléma, és nem kérnek segítséget. A parti őrség úgy szerzett tudomást arról, hogy a sziget partjaitól csupán száz méterre éppen elsüllyed a tengerjáró hajó, hogy az egyik utas rokona, majd egy, a hajón lévő vendég telefonált nekik aggódva, hogy dől a jármű.

Tizenhat és egy

Amint tarthatatlanná vált a helyzet, a kapitány leadta a vészjelzést, leengedték a mentőcsónakokat, és megérkezett a segítség is. Több mint 4200 embert kimenteni nem egyszerű feladat, és időbe telik, így az elvesztegetett másfél óra emberéletekbe került. Eddigre már a hajó szinte teljesen a jobb oldalára dőlt, ami tovább nehezítette a kiürítést.

Vészhelyzet esetén a kapitány feladata, hogy a földi egységekkel együttműködve irányítsa a mentést, ám Schettino kapitány az elsők között hagyta el süllyedő hajóját, és egy szikláról követte az eseményeket. Ekkor zajlott le közte és a parti őrség kapitánya között az a telefonbeszélgetés, amely azóta bejárta a világot, és amelyben a menekülő kapitányt a parti őrök parancsnoka kemény hangnemben utasítja, hogy azonnal térjen vissza a fedélzetre, és segítsen a mentésben.

„Felmászik azon a kötéllétrán a fedélzetre, és megmondja, hogy hány ember van még a hajón! Megértette? Megmondja nekem, hogy vannak-e fenn gyerekek, nők vagy segítségre szoruló emberek! Pontos számokat mond nekem minhárom kategóriával kapcsolatban! Megértette? Maga lehet, hogy megmentette az életét, de erről nekem megvan a véleményem… Biztosíthatom, hogy ez nem marad következmények nélkül. Na, menjen fel a picsába! […] Már halottak vannak, Schettino! »Hány halott van?« Nem tudom. Egyről hallottam, de ezt magának kellene tudnia, az isten szerelmére!”

Gregorio De Falco, a livornói parti őrség tisztjének parancsa ellenére Schettino kapitány nem tért vissza a Costa Concordiára. Később, amikor vád alá helyezték, a hajó kapitánya tagadta, hogy elhagyta volna a tengerjárót. Ám amikor előkerült egy felvétel, amelyen tisztán látszik, hogy Schettino néhány tiszttel együtt egy mentőcsónakba száll, többféle magyarázatot is adott, hogy miért hagyta el a fedélzetet. Kitartott amellett, hogy mindenben segítette a mentést a szikláról, és hogy úgy vélte, meg tudja menteni a hajót. A mai napig tagadja bűnösségét, ő volt az egyetlen a 13 vádlott közül, aki nem kérte a gyorsított eljárást. Végül 2016-ban másodfokon tizenhat év és egy hónap letöltendő börtönbüntetést kapott, az ítélet jogerős. 

Arra a kérdésre, hogy Schettino miért nem intézkedett azonnal a hajó kiürítését illetően, a szakértők és az esetet jól ismerők azt mondják, a kapitány nagyképű és nehéz természetű ember, a legénysége sem mert ellentmondani neki,

és attól tartott, hogy rámegy a karrierje erre az esetre.

Állításuk szerint ezért nem cselekedett idejében és ezért tájékoztatta félre a parti őrséget.

Schettino és az ügyvédje azonban úgy gondolják, a kapitány lejárató médiakampány áldozata, és a bírók is e médianyomás alatt hozták meg az ítéletüket.

Egy

Minden idők egyik legnagyobb mentőakciója nem ment zökkenőmentesen. A mentőcsónakok egy része nem volt használható a hajó rohamos jobbra dőlése miatt, és szintén ezen okból az egységek nehezen tudtak mozogni a járművön. Azok, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy be tudtak szállni egy csónakba, a vízbe ugrottak. Ám több százan voltak, akik a hajó bal oldalában ragadtak, ami egyre inkább az ég felé emelkedett. Voltak olyan utasok, akiket az egyik liftaknából mentettek ki nagy nehézségek árán, más több mint egy napot várt a hajó egyik, félig víz alatt lévő éttermében, hogy megmentsék, mert a törött lába miatt nem tudott kimászni. Egy koreai nászutaspár pedig 36 órát töltött a süllyedő hajón, mire megtalálták őket, ők azért ragadtak a folyosón, mert az ütközéskor már aludtak, és arra keltek, hogy a hajó meredeken dől. 

A Costa Concordia tragédiájának magyar vonatkozása is van. Több magyar család töltötte a vakációját a hajón, Fehér Sándor hegedűművész pedig a tengerjárón dolgozott. Daczi Barnabás, aki párjával szintén a Concordia utasa volt, nyolc évvel a tragédia után a Fókusznak elmesélte, hogy a baleset előtt két nappal, a születésnapján, a hajó egyik éttermében Fehér Sándor csak nekik húzott el néhány magyar nótát. A férfi és párja egy mentőcsónakon hagyták el a süllyedő hajót, de Fehér Sándornak nem volt ilyen szerencséje.

A harmincöt éves hegedűművész holttestét az egyik liftaknában találták meg néhány másik utaséval együtt. Feltehetően próbált segíteni a mentésben, de a bezúduló víz elsodorta őket. Ő a Costa Concordia egyetlen magyar áldozata.

Tizenegy

Az oldalára dőlt hajótestet két és fél évvel a katasztrófa után sikerült felállítani, és 2014 júliusában Genovába vontatták, ott szétszedték, a roncsok nagy részét megsemmisítették, egy részük pedig a genovai tengeri múzeumban van kiállítva.

A tragédia nemcsak a hajón tartózkodók életét határozta meg, de Giglio lakóinak is kitörölhetetlen emlék maradt. Az akkori alpolgármester felment a hajóra, hogy segítsen a mentésben, a szigeten pedig mind a 4197 túlélőről gondoskodtak a helyiek.

Tizenegy év telt el azóta, de Giglión minden évben megemlékeznek az áldozatokról.

Matteo Coppa, egy gigliói férfi, aki épp horgászott a katasztrófa idején, és látta, ahogy a hajó az oldalára dől, így nyilatkozott arról, mit jelent a helyieknek a Costa Concordia balesete: „Amikor nekünk, szigetlakóknak eszünkbe jut valamilyen esemény, az első dolog, amihez viszonyítunk az, hogy a Concordia előtt vagy után történt.”

Forrás: Costa Concordia: Egy katasztrófa története (HBO Max); valamint ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / MAURIX / Gamma-Rapho

Dián Dóri