–

A történetet valószínűleg mindenki ismeri: Robinson Crusoe egy vihar és az abból következő hajótörés egyedüli túlélőjeként egy lakatlan szigeten reked, ahol kénytelen-kelletlen berendezkedik a magányos életre. Idővel társra és segítőre lel a bennszülött Péntek személyében, akivel együtt harcolnak az emberevők ellen. Végül a láthatáron feltűnik egy hajó, amelynek fellázadt a legénysége, Robinson és Péntek pedig segít visszaszerezni a kapitánynak a hajót. Cserébe elmehetnek vele Angliába. Crusoe „szabadulásáig” több mint huszonnyolc évet tölt a szigeten.

A kalandos történetén kívül is rengeteg érdekes sztori kapcsolódik a Robinson Crusoe-hoz, íme, kilenc közülük.

1. Robinson élt

Úgy tartják, a történet valós alapokon nyugszik, többek között egy Alexander Selkirk nevű skót matróz sztorija ihlette.

Selkirk összeveszett a kapitányával, aki otthagyta őt egy lakatlan szigeten. Öt éven keresztül élt a Chiléhez tartozó Juan Fernandez-szigetek egyikén, majd 1709-ben egy angol hajó segítségével visszatérhetett a civilizációba. Defoe állítólag személyesen is találkozott Selkirkkel, így biztos forrásból szerezhetett információkat a könyvhöz.

Egy korai ábrázolás Robinsonról, kinézete hajaz Selkirkére - Forrás: Wikipédia

2. Crusoe-sziget

A szigetet, amin Alexander Selkirk öt évet töltött hajótöröttként, a chilei kormány a regény hősének tiszteletére Robinson Crusoe-szigetre keresztelte át.

3. A végtelen hosszú cím

Ugyan általában csak Robinson Crusoe-ként hivatkoznunk a műre, a teljes címe valójában sokkal hosszabb: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc évet élt egyedül egy lakatlan szigeten Amerika partjainál, a nagy Orinoco folyó torkolatától nem messze; egy olyan hajótörés kényszerítette a szigetre, amelyben rajta kívül minden ember meghalt.

4. Crusoe, az író

Az említett, jó hosszú cím végére eredetileg oda volt biggyesztve angolul, hogy „written by himself” – azaz Crusoe írta. Ezért a könyv megjelenése és sikere után rengetegen azt hitték, hogy ez személyes elbeszélése egy igaz történetnek, amit Robinson Crusoe élt át, majd jegyzett le. Hiába derült fény később az író, Defoe személyére, sokan voltak, akik még ekkor is úgy gondolták, a könyv nem egy valós elemekkel operáló fikció, hanem valós sztori.

Illusztráció a könyvhöz a XVII. századból - Forrás: Getty Images/Ipsumpix/Corbis

5. A műfajteremtő

A Robinson Crusoe a XVIII. század elején jelent meg ugyan, de egy évszázadon keresztül, egészen a XIX. század végéig nem volt még egy olyan könyv a nyugati irodalom történetében, amely annyi kiadást élt volna meg, és annyi nyelvre fordították volna le, mint a Robinson Crusoe-t.


De nem csak a „toplistáról” nem lehetett kiszorítani, Defoe a könyvével rögtön műfajt is teremtett. Robinzonádoknak hívjuk ugyanis azokat a történeteket, amelyek hőse saját hibáján kívül a civilizációtól szeparáltan kényszerül élni, végül a környezethez alkalmazkodva az új helyen megszervezi életét.

6. Crusoe, a húzónév

Defoe megírta a mű folytatását – ami azonban kevésbé ismert –, Robinson Crusoe további kalandjai címmel. Ezt tervezte az utolsó ilyen típusú könyvének, de később írt egy harmadik részt, a Robinson Crusoe élete és meglepő kalandjai alatti gondolatai, álmával az angyali világrólt, ami erkölcsi esszék gyűjteménye, és Crusoe nevét igazából csak a figyelemfelkeltés miatt használta a címben.

7. Foe → Defoe

Az író vezetékneve eredetileg „csak simán” Foe volt, azonban később megváltoztatta Defoe-ra. Ennek különösebb oka nem volt, csak annyi, hogy Daniel szerint így sokkal arisztokratikusabbnak hangzik. De talán az is belejátszott a döntésébe, hogy a foe szó angolul ellenfelet, ellenséget jelent.

8. Crusoe sem maradt kritika nélkül

A siker ellenére a Robinson Crusoe sem maradt kritika nélkül. Sok író, különösen James Joyce bírálta a regényt, ugyanis Robinson az igazi brit kolonizáló ember megtestesítője. Hiszen ahogy egyre inkább belejön a magányos életbe, úgy teremti meg magának a saját civilizációját, úgy érzi, övé az egész sziget. Ezt támasztja alá a Péntekhez való viszonya is, akit angolul tanít, új nevet ad neki, megtanítja neki a nyugati szokásokat, még a keresztény vallásra is áttéríti. Így teremtődött meg az igazi brit kolonizáló prototípusa, és lett Péntek a tárgyiasított bennszülöttek szimbóluma.

9. Péntek-lányok

Az angolban Péntek, azaz Friday karaktere olyan mély nyomot hagyott, hogy immáron ők sem a csak a pénteki nap megnevezésére használják a friday szót, hanem olyan emberekre is, akik nagyon hűségesek, vagy éppen kiváló dolgozók. Ilyen emberek persze mindkét nem képviselőiből kikerülhetnek, így lehet az, hogy gyakori az a megnevezés, hogy „Péntek-lányok”.

Dián Dóri

 

Források:

ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/MPI