Így élhet együtt a trehány és a tisztaságmániás
Jelentős konfliktust okozhatnak egy kapcsolatban az eltérő takarítási szokások
Van itthon egy olyan szabályunk, hogy annak kell beágyaznia reggel, aki utolsóként jön ki a hálószobából. A vőlegényem valószínűleg ezt úgy értelmezi, hogy a nap folyamán biztosan bemegyek majd még valamiért, mert kelhetek én bármilyen korán, és jöhetek el órákkal korábban otthonról, mint ő, az esetek többségében valahogy mégis nekem kell beágyaznom. Ezt ő persze biztosan tagadná. Nem panaszkodom amúgy, egy OCD-ssel együtt élni azt is jelenti, hogy rendszerető, akit nem kell noszogatni, hogy pakoljon el maga után. De mi van akkor, ha egy pár tagjainak teljesen eltérő elképzelései vannak a tisztaság fogalmáról, és a „rend a lelke mindennek” elméletet csak egyikük osztja? Krajnyik Cintia írása.
–
Káosz Kapitány és a rendmániás frigye
Azt hiszem, a kétségbeesés végső fázisa lehet, amikor valaki a Redditen tesz közzé egy bejegyzést, amelyben hosszasan taglalja, mennyire másképp gondolkodnak a vőlegényével a tisztaságról és a rendről. Egy huszonnyolc éves nő terjedelmes posztban számolt be róla, hogy huszonkilenc éves vőlegényével nagyon különböző neveltetésben részesültek, ami a takarítást és a pedantériát illeti, a lány pedig kétségbeesésében, már önmagában is kételkedve a virtuális térbe pötyögte be történetét, és kért tanácsot, hogy vajon az ő elvárásai túl magasak, vagy valóban a párja az, aki elfogadhatatlanul trehány.
A bejegyzésből kiderül, hogy a nő nem szereti, ha szanaszét hevernek a tárgyak vagy a ruhák a lakásban, nem szívesen alszik el úgy, ha tele van a mosogató mosatlan edényekkel, vagy ha különféle ruhadarabok lógnak a széken. Szereti, ha minden a helyén van, rend és tisztaság uralkodik.
A szerelme ezzel szemben úgy vélekedik, hogy amíg valahol nincs kifejezetten kosz és szemét, addig nincs probléma, és minden további pakolászás, rendezkedés, csak felesleges időpocsékolás,
pláne akkor, ha az adott dologra a következő egy-két napban is szükség lesz.
A nő arról is mesél, hogy a fiúja az összeköltözésük előtt a szüleivel élt, akiknek a háza szerinte kifejezetten mocskos, a kapcsolatuk elején pedig a párja még a lámpákat is égve, az ablakokat pedig nyitva hagyta, ha elment otthonról. A férfi és a nő ugyanannyi időt töltenek munkával, de teljesen eltérő munkarendben dolgoznak,
így a nő legtöbbször magára vállalja a ház körüli teendők elvégzését.
Mint mondja, a társa ezt nem várja el, nincsenek a nemekkel kapcsolatos sztereotip berögződései, egész egyszerűen nincs rá igénye, hogy minderre időt szánjon. A menyasszonyánál azonban kiverte a biztosítékot, hogy a férfi nemhogy nem értékeli az erőfeszítéseit, de még ki is kéri magának, hogy szerelme időnként takarításra vesztegeti el a közös idejüket, de az is előfordult már, hogy szándékosan széttúrta a már bevetett ágyat, mert szerinte nem normális, hogy a kedvese rendmániás. A kétségbeesett nő anyja szerint, ha sürgősen nem változtat a viselkedésén, a férfi el fogja hagyni az állandó szekálás miatt.
A menyasszony tehát az internetes felhasználóktól várta a megerősítést vagy éppen a szembesítést, hogy ő-e az, aki túlzottan követelőző és nem normális, akinek túl magasak az elvárásai, vagy teljesen érthető az ő álláspontja.
Tudományos berkekben is vizsgálják már a problémát
Darby Saxbe és Rena Repetti 2010-es tanulmánya azt boncolgatta, milyen összefüggés van az emberek mentális jólléte és az otthonuk tisztasága között, és arra jutottak, hogy
azok a nők, akik be nem fejezett házimunkáról és káoszról számoltak be, sokkal nyomottabb hangulatban töltötték a napjaikat, ráadásul a stresszhormonjuk, a kortizolszintjük is magasabb volt,
szemben azokéval, akiknek rend uralkodott az otthonában. A lakóterünkkel kapcsolatos érzéseink tehát nemcsak a pszichénkre, de a testünk működésre is hatással lehetnek.
Egy, a Psychology Today oldalán publikált cikk szerint ha egy pár két tagjának eltérő nézetei vannak arról, mit is jelent a rend és a tisztaság, a megoldás a kommunikációban rejlik – mint életünk minden egyéb területén is –, bizonyos keretek és szabályok felállításában. Van, aki számára teljesen kielégítő, ha látszólag minden el van pakolva, „csak, ahol a papok táncolnak” módon takarít, a szekrények mélyén azonban teljes a káosz, míg mások számára ez köszönőviszonyban sincs a rendezettség fogalmával. Van, aki szerint az asztalon elöl hagyott kulcsok, levelek jó helyen vannak, mások szerint ez egyenlő az őskáosszal. Akad, aki csak évente végez nagytakarítást, és portalanítja a lakás minden szegletét, a Jóbarátok Monica Gelleréhez hasonlók viszont akár heti szinten vezetik le a stresszt egy teljes körű lakásfertőtlenítéssel.
Nem vagyunk egyformák, és egy párkapcsolatban meglepően sok konfliktust generálhat, ha eltérően gondolkodunk a tisztaságról és a háztartás körüli teendőkről. Daniel L. Carlson, Amanda J. Miller és Stephanie Rudd 2020-as kutatása is alátámasztotta, hogy a házimunka megosztása és a kapcsolati elégedettség kapcsolatában meghatározó a partnerek közötti párbeszéd jellege, Andréanne Charbonneau, Mylène Lachance-Grzela és Geneviève Bouchard 2021-es tanulmánya pedig azt is kimondta, hogy
a partnerek közötti egyenlőtlen munkamegosztás, valamint az ebből fakadó igazságtalanság érzése a házimunkák elosztását illetően is jókora ellentéteket szülhet a párok között.
Ha a társunk nem ért is egyet azzal, hogy otthon mindennek katonás rendben kell állnia, de elmagyarázzuk neki, hogy ránk milyen negatív hatással lehet, ha megítélésünk szerint káoszban élünk, a másik talán nagyobb hajlandósággal köt majd kompromisszumot, és állítja élére a könyveket a polcon, vagy a tökéletes szögbe a díszpárnát. De az is lehet, hogy csak jobban figyel rá, hogy mindig kivigye a szemetet. Fontos, hogy az apró erőfeszítéseket is észrevegyük, és értékeljük!
Törekedjünk a köztes megoldásra
A cikk elején említett Reddit-bejegyzésnél az egyik hozzászóló szerint érdemes lenne kompromisszumot kötni, például ki lehetne jelölni egy köztes helyet, ahova nem el-, de legalább lepakolni lehetne az épp nem használt, de a közeljövőben szükséges ruhákat, tárgyakat, illetve a pár akár takaríthatna közösen, így gyorsabban végeznek, és több időt tölthetnek együtt, valamint lehetne egy dolgozószoba, íróasztal, bármilyen felület vagy helyiség, ahol viszont minden kontroll és szabály nélkül akkora káosz uralkodik, amekkora csak kényelmes a vőlegénynek.
A Psychology Today cikke szintén azt javasolja, hogy
érdemes lehetőséget kínálni a partnernek arra, hogy legyen tere, egy személyes szentélye arra, hogy valahol a kedvére lehessen „rendetlen”.
Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy valóban az. Valaki számára otthonos, ha egy asztal tele van apró csecsbecsékkel, emlékekkel, míg mások számára azok csak felesleges porfogók, de fontos, hogy a pár tagjai ne akarják mindenáron, mindenhol ráerőltetni a saját elképzeléseiket a másikra. Kulcsfontosságú lehet a harmonikus együttéléshez, hogy még ha a felek szokásai és vágyai elsőre összeegyeztethetetlennek tűnnek is, szem előtt tartsák a másik szükségleteit. Ha mindketten hajlandók engedni a saját elképzeléseikből, és figyelembe venni a másik igényeit, jó eséllyel meglelhető az arany középút.
Neked volt olyan élményed, hogy teljesen mást gondoltatok a társaddal a rendről és a tisztaságról? Hogyan hidaltátok ezt a problémát? Mit éreztél, ha te voltál a pedánsabb, és mit, ha te voltál a rendetlen fél? Írd meg nekünk kommentben!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Maryviolet