A XVII. századi Salemben élő emberekhez hasonlóan a mai ghánaiak is hajlamosak azzal rendezni a vitákat, hogy megvádolnak valakit boszorkánysággal

Ghánában ugyanis egyetlen vád is elég lehet ahhoz, hogy a vádoló potenciális riválisát eltávolítsák a pozíciójából, de szintén gyakori, hogy az úgynevezett péniszpánik miatt ítélnek el embereket. A péniszpánik egy köznyelvi kifejezés, ami arra a tömeghisztériára vagy pánikra utal, amikor a férfiak a pénisz eltávolításától vagy zsugorodásától való félelemmel küszködnek. A jelenséget általában valamilyen okkult hiedelemmel, például a boszorkánysággal hozzák összefüggésbe.

A boszorkányság akkora fenyegetésnek számít az országban, hogy nyolc „menedékhelyet” is létrehoztak a boszorkányüldözés áldozatai és foglyai számára. Ezeket, bár gyakorlatilag börtönként működnek, a köznyelvben nemes egyszerűséggel boszorkánytáboroknak nevezik, és van köztük, ami már több száz éve áll. Annak ellenére, hogy a boszorkányság vádjának áldozatait általában szinte azonnal megölik, 2014-ben statisztikák szerint több mint 1100 ember sínylődött számkivetettként ezekben a börtönökben Ghána-szerte.

Yahya Jammeh korábbi elnök 2009 márciusában adott utasítására a kormány boszorkányvadászai Gambiában mintegy ezer lakost gyűjtöttek össze

Őket titkos kormányzati fogolytáborokba vitték, majd arra kényszerítették, hogy hallucinogén anyagot fogyasszanak. Az Amnesty International jelentése szerint sokaknak közülük azonnal hasmenésük lett, és hánytak is, miközben tehetetlenül feküdtek. Ezután addig kínozták őket, amíg be nem ismerték, hogy boszorkánysággal foglalkoznak.

Az ezer megkínzott fogoly közül csak ketten lettek az erőszak áldozatai, de az emberi jogok megsértése továbbra is súlyos probléma az egész országban: 2007-ben Jammeh azt állította, hogy képesek növényekkel gyógyítani a HIV-et, és elrendelte az országában élő homoszexuálisok kivégzését.

Kenya népétől sem idegenek a boszorkányüldözések, de úgy tűnik, ezek többnyire időszakosak

A kenyai boszorkányüldözések története évszázadokra nyúlik vissza, de a heves és erőszakos cselekmények hullámzó gyakorisággal fordulnak elő. 2008 májusában egy banda halálra égetett 11 embert, akiket boszorkánysággal vádoltak Kisii nyugati régiójában. Nyolc 80 és 96 év közötti nőt és három férfit hurcoltak ki házaikból az utcára, és egyenként elégették őket, majd felgyújtották az áldozatok házait. A hajtóvadászat azután kezdődött, hogy valaki egy helyi iskolában talált egy füzetet, amelyben volt egy lista azokról az emberekről, akiket a közeljövőben meg akartak vádolni boszorkánysággal. Ez a támadás korántsem számít elszigetelt esetnek, a kenyaiak régóta szenvednek a boszorkányüldözés fenyegetésétől, és semmi sem utal arra, hogy ez egyhamar véget érne. 

De Kenyához hasonlóan India bizonyos régióiban is mélyen gyökerezik a miszticizmustól való félelem

Az északkeleti Asszám államban 2001 és 2006 között körülbelül 300 embert gyűjtöttek össze és öltek meg, többségük nő volt, ennek nyomán pedig a régióban megnőtt a hajléktalan gyerekek száma. További gyilkosságok történtek országszerte, amik jellemzően 5–35 halálos áldozatot követeltek egy-egy esetben. Egy 2010-es jelentés becslése szerint évente 150-200 nőt vadásznak le és ölnek meg Indiában, boszorkányságra hivatkozva.

Nepál-szerte is igen erős a boszorkányságba vetett hit 

A boszorkányüldözések célpontjai többnyire alacsony kasztba tartozó nők, akiket összegyűjtenek, megvernek, megkínoznak, nyilvános fórumokon megaláznak, és gyakran meg is gyilkolnak. Amikor ilyen vadászatokra kerül sor, gyakran az áldozatok családjait is megvádolják és hasonlóan bánnak velük. Egy 2010-ben történt eset során egy nőt elfogtak, megvertek és két napon keresztül kínoztak, amíg be nem vallotta, hogy boszorkány.

Ez a fajta gyakorlat szinte mindennapos az alacsony kasztú nőkkel szemben, de más országok példájával ellentétben Nepálban az áldozatot gyakran szabadon engedik, miután beismerte a boszorkányságot.

Hiába a Szaúd-arábiai Királyság a világ egyik leggazdagabb országa, társadalma még mindig a varázslástól való félelemben él

A muszlimok többsége hisz a varázslás és a boszorkányság gyakorlásában, így nem meglepő, hogy az ország bűncselekményként definiálja annak gyakorlását: Szaúd-Arábiában nemcsak megvádolhat valaki egy másik személyt boszorkánysággal, de a kormány bíróság elé is állíthatja az illetőt az említett bűncselekmény elkövetéséért. Ha bűnösnek találják, az ítélet halál. Az ilyen esetek számáról szóló jelentések nem gyakran jutnak ki az országon kívülre, azonban számos nagy visszhangot kiváltó eset börtönbüntetéssel és halállal végződött. A Human Rights Watch 2009-ben azzal vádolta meg az ország vezetését, hogy „a vallási rendőrség szó szerint boszorkányüldözést szentesített”. 

Indonézia népe 31 éven át szenvedett Suharto uralma alatt

De mindez 1998-ban véget ért, amikor a militarista diktátor lemondott. Annak ellenére, hogy a felszínen Suharto lemondása jelentős előrelépésnek tűnt az ország számára, távozása széles körű zavargásokat, súlyos pénzügyi válságot és valamilyen oknál fogva intenzív boszorkányüldözést okozott, amely mintegy 400 ember halálához vezetett. 

2000 szeptemberében Nyugat-Jáván emberek egy csoportja azzal vádolt meg egy 70 éves nőt, hogy olyan varázslatokat mondott, amik megbetegítették a helyi lakosokat. Az állítólagos boszorkányok iránti harag és gyűlölet gyakran vezetett a boszorkánysággal vádolt személyek brutális kínzásához és meggyilkolásához.

Pápua Új-Guinea engedélyezi az úgynevezett fehér mágiát, amit gyógyításra és más jóindulatú gyakorlatokra használnak

Az 1970-es években az ország elfogadta a boszorkánytörvényként emlegetett rendeletet, amely két év börtönbüntetést szabott ki mindenkire, aki fekete mágiával foglalkozott.

Ahogy törvényen kívül helyezték a mágia használatának negatív aspektusát, az országban megnőtt az erőszak és a fekete mágia állítólagos gyakorlói ellen elkövetett, bíróságon kívüli kínzások száma. 

2013-ban négy nőt vádoltak meg boszorkánysággal, mert a családi házuk fából készült. Mind a négy nőt megkínozták, egyet pedig lefejeztek – nem azért, mert a nők mágiát gyakoroltak, hanem azért, mert jobb anyagi helyzetben voltak, mint a vádlóik. Hasonló bűncselekményeket az egész országban követtek el, jellemzően fiatal nők ellen. Szerencsére az ország 2013-ban hatályon kívül helyezte a boszorkánytörvényt, és gyilkosságként definiálta a megvádolt nők megölését.

Szerencsére nem minden boszorkányüldözés végződik az állítólagos gyakorlók brutális halálával

Amikor 2014 januárjában a Buea városában boszorkányüldözést indított egy banda, az elszabadult düh csak anyagi károkat okozott: a dél-kameruni város lakói fellázadtak, és több, boszorkányként azonosított személy járművét és házát is lerombolták. A zavargók azt állították, hogy az áldozatok egy szekta tagjai voltak, akik a régióban történt néhány halálesetért felelősek.

Egy másik incidens során az 1970-es években az ország egy részében elterjedt a gyerekboszorkánysággal kapcsolatos pánik, aminek nyomán több, boszorkánynak hitt gyereket összetereltek. Szerencsére a gyerekeknek nem esett nagyobb bajuk: miután vallomásra kényszerítették őket, visszatérhettek a családjukhoz.

  

Úgy tűnik, a helyzet Tanzániában messze a legrosszabb

Csak a XXI. században becslések szerint húszezer embert gyűjtöttek össze és mészároltak le boszorkányság miatt, ezek a boszorkányüldözések azonban nem korlátozódnak szigorúan a sötét mágia gyakorlására.

A boszorkányságért való feljelentés mellett Tanzániában homoszexuálisokat vagy homoszexualitással vádolt embereket is célba vettek és lemészároltak.

2017 januárja és júniusa között 479 olyan halálesetet jelentettek, amelyek főként boszorkánysággal vádolt idős nőket, valamint homoszexuálisok meggyilkolását takarták. Sok gyilkosságot ráadásul a helyi kormányzók irányításával hajtottak végre, így az indoklástól függetlenül Tanzánia kétségtelenül az egyik leghalálosabb hely a boszorkánysággal megvádolt XXI. századi emberek számára.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Louise Wateridge / Pacific Press / LightRocket

Mózes Zsófi