Sötét jövő vár a szingli férfiakra, ha nem változtatnak sürgősen – szakértő mondja

–

Az említett cikk Greg Matos tollából, The Rise of Lonely, Single Men (A magányos, egyedülálló férfiak felemelkedése) címmel a Psychology Today oldalán jelent meg. A szerző legfontosabb megállapítása szerint folyamatosan növekszik a szingli, heteroszexuális férfiak száma, és egyre rosszabb esélyeik vannak a párkeresésre. Egyrészt, mivel a társkereső appok felhasználóinak többsége férfi, így értelemszerűen nem jut minden férfira nő, továbbá, mivel a nők egyre nagyobb elvárásokat támasztanak a férfiak irányába, ezeket egyre kevesebben tudják megugrani, magyarul, ha valaki nem szeretné agglegényként tölteni élete hátralévő részét, Matos szerint ideje összekapnia magát.

A pszichológus hozzáteszi, nem az ő légből kapott véleménye, hogy az elmúlt harminc évben drasztikusan nőtt a fiatal és a középkorú egyedülálló férfiak száma, hanem a rideg tények is ezt támasztják alá.

Állítását három kapcsolati trenddel kívánja igazolni

Bár Matos egy 2015-ben megjelent tanulmányra támaszkodva mondja ki, hogy a társkeresőkön túlnyomó részt, 62 százalékban, férfiak vannak jelen (erről a Time is beszámolt anno), abban kétségtelenül igaza van, hogy a nőket sok esetben túlterheli a lehetőségek száma. Nemrégiben egy baráti beszélgetésen hallottam, hogy óriási különbség van a nők és a férfiak online-társkereső-használatának szokásaiban, és ezt egykori tapasztalataim alapján magam is megerősíthetem. Míg a nők csak azokat húzzák jobbra, akik valóban tetszenek nekik, ezért a legtöbb férfit balra húzzák, ezzel szemben a férfiaknál (akinek nem inge, ne vegye magára) bevett szokás mindenkit, kivétel és mindennemű szűrés nélkül jobbra húzni, és a „válogatás” csak azután kezdődik részükről, miután párba álltak a nőkkel.

A férfiaknál tehát kiélezettebb a verseny, hiszen több férfi vetekszik a nők kegyeiért, mint ahány nő van, a nők viszont egyre alaposabban megválogatják, kire szánnak időt, energiát, a személyes találkozókról már nem is beszélve.

A kapcsolati normákat a nők egyre tudatosabban igyekeznek szem előtt tartani, és olyan párt találni, aki érzelmileg elérhető, aki jól kommunikál, és akivel közös az értékrendjük.

A szerző harmadik következtetése, hogy a férfiak súlyos hátránnyal indulnak abban az esetben, ha nem foglalkoznak aktívan a kapcsolati készségeik hiányának fejlesztésével. Ennek következményeként kisebb esélyük van arra, hogy egyáltalán randevúzhassanak valakivel, ezáltal tovább maradnak egyedülállók. 

Matos kiemeli, hogy napjainkban már kevesebb türelmünk van azokhoz, akiknek nem megfelelők a kommunikációs adottságaik, és a férfiak az érzelmi kapcsolódásban is jelentős hátrányban vannak, a mai fiatal fiúknak ugyanis ezt még mindig nem tanítják meg következetesen a családok.

Ennek kapcsán egy korábbi cikkemben írtam már arról, hogyan változtak meg a nemi szerepek napjainkra: „Philip Zimbardo, aki a Nikita D. Coulombe-bal közös Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? című könyvében hosszasan taglalta, mi állhat annak hátterében, hogy a nemek szerepe jelentősen megváltozott és összemosódott. A Stanford Egyetem pszichológusa a könyvében és számos interjúban is kifejtette: a legnagyobb problémát abban látja, hogy a rengeteg válás következtében nagyon sok férfi nő fel apakép nélkül. Ráadásul a pedagógusok is jellemzően nők, a fiúk figyelmét pedig egyre nehezebb lekötni és fenntartani a videójátékok és a pornó világában, míg a lányok már kisiskoláskorban keményebben dolgoznak az osztályteremben, figyelnek, válaszolnak a kérdésekre, és megtanulták, hogy fegyelmezett munkával bármit elérhetnek. A férfiak ennek következtében elvesztették az önbizalmukat, mert míg korábban erősebbnek érezhették magukat a nőknél, mára ez az illúzió elveszett. És

míg a nőknek a nőjogi mozgalmak folyamatosan tanítják, hogy miként állhatnak helyt az új szerepekben, a férfiak teljesen magukra lettek hagyva a kérdéssel, hogy hogyan kellene adaptálódniuk az új helyzetekhez.”

Ne búsuljunk, uraim!

Matos, gondolom, szerette volna valami pozitív üzenettel zárni a cikkét, úgyhogy biztatásul hozzátette, hogy a férfiak akkor profitálhatnak a leginkább abból, hogy a társkeresők már egyre kifinomultabb algoritmusokkal dolgoznak – megnövelve az esélyét annak, hogy olyan emberrel kerülünk párba, akivel nagyobb a sanszunk a továbblépésre –, ha komolyan foglalkoznak a mentális és lelki egészségükkel, akár egyéni terápiába kezdenek a készséghiányok orvosolása céljából. Hiszen az intimitás, a romantika és az egészséges érzelmi kapcsolat kialakítására való képesség megéri az időt és az energiát.

A szakember így zárja cikkét: „Végső soron lehetőségünk nyílik forradalmasítani a romantikus kapcsolatokat, és új, egészségesebb normákat kialakítani már az első randevútól kezdve. Valószínű, hogy ezeknek a románcoknak némelyike majd transzformáló erővel bír, és gyógyító lesz, megzavarja a generációs traumákat, és megteremti a csodálat és az érvényesítés új kultúráját.

A férfiak kulcsszerepet játszanak ebben az átalakulásban, de csak akkor, ha mindent beleadnak. Ehhez az önmaguk, a mentális egészségük és az a fajta szeretet iránti elkötelezettség szükséges, amelyet a világban generálni szeretnének.

Készen állunk szintet lépni?”

Egyet kell hogy értsek

Nos, akárhogy nézem, Greg Matos lényegében azt fogalmazta meg, hogy ahhoz, hogy egy tudatos, magán folyamatosan dolgozó nő szóba álljon egy férfival, neki is ugyanakkora erőfeszítést kellene a dologba beletennie, hacsak nem akar egyedülálló maradni. Felhorkanhatunk, hogy a szakember önjelölt feministaként miért gondolja, hogy ez csak a férfiak feladata, és egyébként is, miért csak az erősebbik nemként emlegetett oldalt érintené hátrányosan, ha társ nélkül kellene leélnie az életét. Bár általánosítani rossz dolog, mégis, sok ponton egyet kell hogy értsek Matosszal.

A húszas éveimet végig párkereséssel töltöttem, és bár nem reprezentatív a buborék, amelyben élek, a személyes tapasztalataim alátámasztották, hogy mi, nők egyre inkább megválogatjuk, hogy kinek adunk esélyt, amellett, hogy sokkal nagyobb hajlandóságot mutatunk arra, hogy a sikertelen kapcsolatainkat elemezzük, önmagukon, a saját elakadásaikon dolgozzunk, mint a férfiak. A közel tíz év alatt rengeteg önsajnálatba zuhant, magát menthetetlen áldozatszerepbe kényszerítő férfival találkoztam, akik imádták a sebeiket nyalogatni és a saját bajuk felett siránkozni, de érdemi lépéseket nem tettek annak érdekében, hogy valóban készen álljanak egy felnőtt, komoly kapcsolatra, valódi elköteleződésre. (Megint más kérdés, hogy én magam miért vonzódtam ehhez a típushoz jó ideig. Hál’ istennek mindezt sikerült magam mögött hagyni.) 

A szakember véleménye felbolygatta az internetet

A Bored Panda oldal Matos cikke után egy egész anyagot szentelt annak, hogy a Psychology Todayen publikált írás mekkora hullámokat gerjesztett az interneten. Ahogy írják, nem meglepő módon, a nőket kevésbé érték váratlanul a cikkben leírtak, mint a férfiakat. Sok nő reagált úgy, hogy mindez csak megerősíti mindazt, amit az elmúlt években tapasztaltak, és inkább maradnak egyedülállók, mintsem pazarolják az idejüket valakire egy kapcsolatban, aki nem érdemes rá. A Bored Panda rávilágít, hogy mindez nem olyan meghökkentő azoknak a kutatásoknak a tükrében, amelyek azt mutatták ki, hogy

a férfiak többet profitálnak a heteroszexuális kapcsolatokból, mint a nők.

A házas férfiak általában boldogabb, egészségesebb és hosszabb életet élnek, ráadásul többet is keresnek, mint az agglegények, a nők viszont nagyobb valószínűséggel határozzák meg a házasság okozta előnyöket a frigy minőségének kontextusában. Egy másik tanulmány szerint, amelyről az Independent is beszámolt, az Egyesült Királyságban a hajadon, gyermektelen nők alkotják a legboldogabbak csoportját. Paul Dolan, a London School of Economics viselkedéstudomány-professzora így fogalmazott a lapnak: „Van néhány jó longitudinális adatunk, amelyek ugyanazokat az embereket követik időről időre, de nagyon rossz szolgálatot fogok most tenni az akadémikus tudománynak, és csak annyit mondok:

Ha férfi vagy, jobb, ha megházasodsz. Ha nő vagy, ne fáradj.”

A szingli férfiakról szóló cikk hatására pedig több véleményvezér is internetező is kifejtette a véleményét. Köztük a 72 ezres követőtábort maga mögött tudó James Doonquah (@legionofdoon) is a TikTokon.

@legionofdoon

Who would've guessed that women actually wanted to be treated like human beings?🤯

♬ original sound - James Doonquah

A férfi mindenkit arra biztat, hogy olvassa el a cikket, és ne higgyen az Andrew Tate-hez (internetes közszereplő, aki nőgyűlölő véleményéről híres, és akit az elmúlt hetekben a TikTokról és a Meta felületeiről is letiltottak) és a Kevin Samuelshez (nálunk kevésbé ismert, idén elhunyt internetes híresség) hasonló alakoknak, akik szerint azért van sok egyedülálló férfi, mert nincs elég alfatípusú férfi, vagy mert a nők nem tisztelik a férfiakat. (A nem önkéntes cölibátusban élő férfiakról, azaz az incelmozgalmakról egyébként ITT és ITT írtunk korábban), hanem egész egyszerűen azért, mert

a nők nem szeretik, ha úgy bánnak velük, mint a kutyaszarral.

A 158 ezer követővel bíró Brenttanye Sharraine TikTok-tartalom-gyártó sem hagyta szó nélkül a cikket. Brenttanye oldalán önfejlesztési tippeket oszt meg nőkkel, és szerinte a nők számára semmi meglepő nem volt Matos cikkében. A Bored Panda megkeresésére elmondta: „A nők azért nem lepődnek meg, mert ők ülnek a változás volánjánál. A férfiak a nők szerelem, ragaszkodás és gondoskodás utáni vágyát használták fel a nőkhöz való hozzáférés elsődleges módjaként, miközben hiányoznak a legfontosabb tulajdonságaik, amelyek egy hosszú távú egészséges kapcsolat fenntartásához szükségesek. Alapértékek. A nők inkább maradnak egyedülállók, amíg meg nem találják a megfelelő férfit. Vannak, akik azt mondják, hogy ez a matriarchátus felemelkedése, én pedig azt mondom, hogy ez a természetes kiválasztódás legegészségesebb formája.

A nők meggyógyították magukat érzelmileg és mentálisan, és felelősséget vállaltak. Napjainkban a »vágyuk«, hogy partnert találjanak, nem pedig a »szükségletük«, mint ötven évvel ezelőtt.”

Brenttanye kiemeli, hogy a férfiak fejlődése azonban nemcsak a nők, hanem a férfiak számára is hasznos volna, hiszen így megtanulhatnának mélyebb szinten kapcsolódni, kiaknázhatnák a férfi energiáikat, képesek lennének egészségesebb és tartalmasabb kapcsolatokat kiépíteni, nemcsak a nőkkel, hanem az őket körülvevő emberekkel is.

@brenttanye #dating #relationships #slefimprovement #lonelymen #highstandards #toxicmen #greenscreen ♬ Violin - Grooving Gecko

Nem meglepő módon persze, voltak férfiak, akik egyáltalán nem vették jó néven a cikket, felháborodtak, és azzal érveltek, hogy a nők túl válogatósak és kettős mércével állnak a férfiakhoz, sőt volt, aki attól sem riadt vissza, hogy magának a szerzőnek írjon gyűlölködő levelet. (Napjaink kommentkultúráját ismerve, ezen egyáltalán nem csodálkozom.) Greg Matos ezekre az üzenetekre maga is a TikTokon reagált, buddhistákat megszégyenítő nyugalommal:

„Miért? Amikor csak annyit kérek, légy önmagad legjobb verziója. Ez minden. Csupán arra ösztönözlek, hogy légy önmagad legjobb verziója.” Majd még inkább megpróbálta nyomatékosítani, hogy ha például vezetőként folyamatosan fejlesztjük magunkat, akkor a személyes kapcsolatainkban miért ne kellene ugyanezt megtennünk, azoknak az embereknek az érdekében, akik fontosak számunkra, akiket a legjobban szeretünk.

@a.gregmatos My response to the hate mail #psychologistsoftiktok #men #menshealth #foryou ♬ [Chill] Lo-Fi HipHop(856705) - Yu Yaguchi

A Bored Panda-cikk végén pedig egy rakás Twitter-bejegyzést láthatunk arról, hogy az internetezők kifejtették a véleményüket Matos publikációja kapcsán, és a többség – köztük férfiak is – bizony egyetértett abban, hogy ideje a férfiaknak több önreflexiót gyakorolni, ha a terveik között szerepel egy egészséges párkapcsolat kialakítása.

Ti mit gondoltok?

Kiemelt képünk illusztráció– Forrás: Getty Images / damircudic

Krajnyik Cintia