Kinek jó, ha életkorhoz kötünk egy olyan megfoghatatlan csodát, mint a szerelem? – Hetvenes nő és negyvenes férfi kapcsolatáról szól a Fiatal szeretők című film

–

Szabó Anna Eszter/WMN: Hiába volt a Fiatal szeretők alapszituációja az, hogy egy negyvenes férfi beleszeret egy hetvenes éveiben járó nőbe, nekem mégis inkább olyan érzésem volt, hogy ez a film simán „csak” a szerelemről szól, az érzés legzsigeribb pillanatairól, az érintésekről, a kezdeti bizonytalanságokról, két ember tiszta, mély és érzéki kapcsolatáról. A korkülönbség pusztán az alaphelyzetet adja. Ám a való életben – ami sajnos nem egy francia szerelmes film – rengeteg előítélet övezi a kérdést. Úgyhogy tisztázzuk már az elején: tényleg fellobbanhat szerelem egy hetven feletti nő és egy negyvenes férfi között?

Kazimir Ágnes: Visszakérdezek: kinek és mire jó vajon, hogy életkorokhoz kötünk dolgokat, köztük egy olyan csodát, mint a szerelem? 

A szerelem megfoghatatlan, szabad szárnyalás, az érzelmek hatalmas, szinte mindent felkavaró gomolygása, a fent és lent sodró hullámzása. 

Olyannyira, hogy egy amerikai pszichiátriai kézikönyv a romantikus szerelmet egyenesen a kórképek közé sorolja. Rengeteg ember használja a szót, de a sodró fájó, reptető érzést és vágyat mégsem éli át soha. Talán emiatt lehet kardinális kérdés sokaknak, hogy hány éves az, aki épp szerelmes. Mintha ezen múlna, hogy a szerelem valódi-e, és nem csak valami hátsó szándék áll a kapcsolat mögött. Pedig manipulatív, érdekorientált szerepjátékosok minden életkorban lehetnek és vannak is.

A szerelem kortól függetlenül nem könnyű élmény amúgy, hiszen valójában nincsenek rajta rózsaszín fodrok és nem kíséri a nimfák éneke, mégis, aki tudja, miről beszélek, nem adná semmiért.

A szerelem fellobbanhat bármikor, bárkiben. Ha kiszámítható, kontrollálható lenne, elveszne belőle az a csoda és misztikum, amitől mindennél inspirálóbb. 

Sz. A. E./WMN: De azért, ha belegondolunk, van különbség bizonyos életkorok szerelmei között. Más volt nekem az első szerelem, és más a fiatal felnőttkori, másmilyen hosszú évek és gyerekek után, és gondolom, ugyanígy más a szerelem érettebb korban is, nem? Hiszen mi magunk is változunk, jó esetben érünk. Ilyen értelemben más a szerelem idősebb korban? 

K. Á.: Talán van, akinél megfontoltabb, átgondoltabb, nem tudom. Általánosságban nem tudok a szerelemről gondolkozni, nem is akarok. Van, akinél felkavaró, pont az élet végességének intenzívebb megélése miatt, de van, akinél pont a sok megélt tapasztalat, bánat és öröm hatására inkább egyensúlyba kerülnek a dolgok, higgadtabb, tisztább a kapcsolat dinamikája. A filmben a két fél egyenrangú partner, akik kiegészítik, boldoggá teszik egymást, és a kapcsolatuk megélése kortalanná teszi őket. Ezt kellene megérteni, hogy 

az igazi, valós szerelem jó esetben létrehoz egy közös dimenziót, amiben nincs sem kor, sem bőrszín, sem társadalmi különbségek, csak az, hogy a „te meg én”-ből „mi” lesz. 

Az életkor csak akkor számít, ha – mint a filmben – betegség, halálközelség, féltés van, amiben az egyik tényező lehet a kor. Az egyik! Ismerek szerelmeseket, akik nem fiatalok. Megérdemelten végre boldogok – a sok megfeleléses életfeladat, kompromisszum után. Vidámak, derűsek. Előtte-utána fotó, ha lenne, magyarázni se kellene. Szépen néznek egymásra, puhán érintik egymást, amire vágynak, megteszik. Nem, nem a nyugdíjtól függ.

Az idősebb kornak egyébként lehet egy olyan aspektusa, hogy minden pillanatnak értéke van. Nem vesztegetik el, végre tudnak boldogok, önmaguk lenni.

Sz. A. E./WMN: Előítéletesség szempontjából számít-e, hogy a nő vagy a férfi az idősebb? Miben számít, ha igen? 

K. Á.: Az előítélet esetében minden számít, persze. Egy ilyen kapcsolat, mint ami a filmben is szerepel, mikroszkóp alá kerül, mert eltér az átlagtól. Minden megszólható, mindent meg is szólnak. Egyértelműen az az elfogadottabb, ha a férfi az idősebb, hiszen közmegegyezés, hogy a férfi az haláláig férfi. Őszes halántékával, vonzó sármjával, őrző-védő imázsával szinte totemként tisztelhető. Ráadásul képes gyereket is nemzeni, ha épp arra van szükség. Nem halnak meg a petesejtjei, mint ahogy nekem mondta huszonhat éves koromban a főbérlőnk. 

Sz. A. E./WMN: Micsoda?!

K. Á.: Huszonhat éves voltam, Amerikában éltünk, ráadásul egy fedél alatt. Mindenre megjegyzést tett, igazi rosszindulatú nő volt. És bizony, ő mondta nekem – ismétlem és hangsúlyozom, huszonhat éves koromban –, hogy a petesejtjeim csak egyre öregebbek lesznek, aztán meg majd nem lesznek többé.

Na, szóval a nők szavatossága ilyen értelemben egy ponton lejár, épp ezért nem tudják sokan értelmezni, hogy mit eszik valaki egy olyan nőn, aki ebben az értelmezésben már „elvesztette nő jellegét”.

Aztán jön a nagy koppanás, ha kiderül, hogy a nőiesség máshol kezdődik.

Sz. A. E./WMN: A filmben nagyon szépen és érzékenyen ábrázolják a környezet viszonyulását ehhez a kapcsolathoz. Nagyon megrázó a nő lányának történetszála, akinek meg kell küzdenie a féltékenységgel, a saját magányával, a tudattal, hogy az édesanyja – vele ellentétben – megélheti azt, amire senki nem adott már esélyt sem. Aztán ott a férfi felesége, akivel két gyereket nevelnek. Hajlandó lett volna elnézni, hogy a férjének viszonya van, de miután megtudja, hogy az illető egy hetvenes nő, rájön, hogy ez bizony mélyebb egy liezonnál. A kezdeti gunyoros hitetlenkedésből nagyon mély emberi dráma bontakozik ki. De a való életben – ami még mindig nem egy francia szerelmes film – hogyan viszonyulnak az emberek egy ilyen helyzethez? 

K. Á.: A féltés, a szeretet, meg az erkölcs nevében sokan reagálnak önzőn, gúnyosan. Lesöprik az asztalról a valódi érzéseket, magukból indulnak ki, a saját hiányosságaikból, a saját hiányérzetükből. Ismétlem, aki tudja, milyen a szerelem természete, az nem kérhet számon egy valódi, mély érzelmeken alapuló kapcsolatot, ami mindkét felet boldoggá teszi. Senkinek nincs joga ebbe beletiporni holmi dogmákra, társadalmi elvárásokra, megszokásokra hivatkozva. Aki valóban szeret, óv, törődik, az a boldogságot látva nem ítélkezik. Ehhez persze idő kellhet.

Sz. A. E./WMN: A szülők szexualitása például abszolút tabu sok gyereknek. Ha magamból indulok ki, én egész biztosan nem akartam és nem is akarok erről tudni, pedig nálunk nem volt tabutéma a szexualitás soha. Megmagyarázni nem tudom ugyan, de ez a zsigeri elhatárolódásélmény bennem is nagyon élénken él. 

K. Á.: A szülői szexualitás a legtöbb esetben megbeszéletlen tabu. Sokszor fogalmazzák meg a kliensek azt, hogy míg a szülő fiatal, legfeljebb negyvenéves, addig viszonylag oké. Undorító ugyan belegondolni, de elmegy, bár inkább nem gondolnak rá, elfojtják, satöbbi. Ez a probléma különösen az intimitáshiányú családi kapcsolatokban lehet igen erős, ami túlmutat azon a gátlásos elhatárolódáson, amiről te beszélsz. Az öregség viszonylatában könnyebb megfogni az elutasítást.

Régen a negyvenéves nők már fekete kendőt hordtak, kötényt kötöttek. Anyókának öltöztek. Megóvták magukat az örömtelen kényszerszextől, hisz ki kívánna meg egy anyót? Megszűntek nőnek lenni, nőiségük árnyékaként éltek, míg meg nem haltak. Ma egy középkorú nő NŐ maradhat, ha mer, ha akar, ha hagyják.

Sokszor a saját frusztrált szexualitása miatt happog a környezet, ha szerelmet lát, ha az átlagtól eltérő érzelmekkel szembesül.

Sz. A. E./WMN: A film női főhőse végre szabadon éli meg a szexualitását, a nőiségét. Miért lehet, hogy sokan csak nagyon későn tapasztalják ezt meg?

K. Á.: A filmben van egy jelenet, amiben a nő az uszodai öltözőben valahogy más szemmel kezdi látni önmagát és a női testet. Mosolyog, felszabadult, szépnek látja magát és a többi nőt. Valahogy úgy ábrázolják abban a jelenetben a mindenféle korú női testeket, hogy tulajdonképpen kiderül: nincs különbség köztük. Mind mástól szép és tökéletlen a maga tökéletességében. A nőket fiatalkorukban gyakran annyira gúzsba kötik az elvárások, hogy ezért nem képesek megélni úgy igazán a nőiségüket. Idősebb korban tisztább lehet a képlet, és jobban felfogjuk a dolgok értékét. „Imádok adni, imádok kapni, imádok önfeledten, boldogan kacagni. Várni terád, vigyázni rád, szeretni téged” – mondja a dal is. Hát ez egészen mást jelent nyugdíjas korban. Ha ekkor üt be a szerelem, annak más a súlya. Paradox módon hiába nagyobb a súlya, mégis szabadabb lehet a szárnyalás. 

Szabó Anna Eszter
Kazimir Ágnes 

A Fiatal szeretők című francia filmet szeptember 8-tól játssza a Cirko-Gejzír Filmszínház.

Képek: Cirko Film