Huszonöt alatt inkább ne! – Miért ítéli el a Z generáció a nagy korkülönbséget párkapcsolatokban?

–

Kezdve a világszerte elterjedt grafikonnal Leonardo DiCaprio exeiről Demi Lovato 29 című virális dalán át Taylor Swift szívfacsaró All Too Well videóklipjéig a nagy korkülönbséggel működő szerelmek pár éve újra forró témává váltak a médiában. Az ilyen párokat övező érdeklődés korántsem új keletű, ám a társadalom hozzáállása sokat változott, és már nem pusztán a kíváncsiság, vagy a dráma ígérete hajtja az embereket arra, hogy kitárgyalják őket, hanem sokkal inkább az ítélkezés és az aggodalom. 

Míg száz évvel ezelőtt teljesen elfogadhatónak számított, ha egy idősebb férfi fiatal feleséget keresett magának (hiszen ez a párosítás nyújtott anyagi biztonságot a nőknek, és minél több lehetséges utódot a férfiaknak), sőt még akár a közelmúltban sem volt téma a kamasz Diana hercegnő és a nála több mint egy tízessel idősebb Károly, vagy akár az azóta elhunyt, akkor 33 éves Paul Walker és tizenhat éves barátnője, Jasmine Pilchard szerelme, a poszt-metoo-korszakban már nagyon sokan máshogy látják ezeket a kapcsolatokat.

A Z generáció ugyanis magára vette a feladatot, hogy újradefiniálja a felnőttkor határait, és megvizsgálja a korosztályok közti ellentéteket, amelynek köszönhetően ismét előkerült az a homályos szürkezóna a kizsákmányolás fenyegetése és az egyéni szabadság között.

Ez pedig elindított egy jóval komplexebb társadalmi diskurzust, amelybe intim mivolta és kényelmetlensége ellenére is érdemes lehet becsatlakozni. 

Leónak már nem kellesz

Se szeri, se száma azoknak a celebpároknak, akik a bulvársajtó karmaiban találták magukat a köztük lévő korkülönbség miatt, és bár jelenleg egyikükkel sem túl megengedő az internet népe, néhányukat biztosan élesebb nagyítóval vizsgálunk, mint másokat. John Mayert már régóta fúrják a korábban több, idősebb férfival is összekerülő Taylor Swift rajongói, amikor nemrég pedig az akkor huszonkét éves Kiernan Shipka színésznő oldalán bukkant fel, újra fellángoltak a kedélyek, és egyértelmű, hogy a hírre reagálók nagy része Mayert tartja a problémás személynek, amiért rendszeresen szemtelenül fiatal lányokkal kezd ötvenhez közeledve. 

A harmadjára említett Leonardo DiCaprio szintén ebbe a kategóriába tartozik, olyannyira, hogy már a 2020-as Oscar-gálán is viccet csináltak a tényből, hogy még nem volt olyan barátnője, akivel a nő 25. születésnapja után is együtt maradt volna, legutóbbi barátnője pedig tavaly végzett a gimnáziumban.

A 2001-es születésű Billie Eilish Jesse Rutherford oldalán találta meg a boldogságot, aki már befutott zenész volt, amikor jelenlegi párja még csak általános iskolába járt. 

Az internet egyik kedvenc szexszimbóluma, a színész Aaron Taylor-Johnson még fiatalkorúként ismerkedett meg a nála 24 évvel idősebb Sam Taylor-Johnsonnal, akivel azóta is egy párt alkotnak és közös gyerekeket nevelnek, a színész rajongóinak rosszallása ellenére. 

Csak huszonöt éven felülieknek!

A közös pont ezekben a (számos bíráló posztot kiváltó) példákban, amellett, hogy a bennük szereplő fiatalabb partner még jócskán az élete első negyedében járt, amikor belekerült a kapcsolatba, ami a legfontosabb kitétel abban, miért éri őket jóval több kritika, mint például a hasonló korkülönbséggel rendelkező Amal és George Clooney-t (17 év), vagy Priyanka Choprát és Nick Jonast (tíz év). 

A mai fiatalok, (és sok esetben az online több időt töltő idősebbek is) már nem hisznek abban, hogy csak azért, mert valaki betöltötte a tizennyolcadik életévét, azonnal érett, cselekvőképes felnőttnek számítana. 

Jóval későbbre teszik azt a pontot, amely után úgy gondolják, hogy elérték kifejlett személyiségüket, és képesek egyenlő félként belépni egy kapcsolatba egy idősebb partnerrel – anélkül, hogy annak túl nagy befolyása lenne felettük, és lelkileg sérülnének az élményből. 

Már ITT is írtam korábban egy cikket arról, hogy ma sokan vélik úgy: a felnőttkor valódi biológiai határa 25 év, mivel eddigre fejlődik ki az agyunk prefrontális lebenye, amely például a döntéshozatalért is felel, valamint hogy a pandémia bezárva töltött évei megakasztották sok fiatal lelki fejlődését. Míg egy húszas évei végén járó ember számára (legalábbis az esetek nagy részében) már nem jelent gondot megfontoltan, tudatosan dönteni egy komplikált helyzetben, és ezen döntések következményeit is képesek előre számításba venni, egy ennél fiatalabb felnőtt jóval nehezebben gondol a jövőre, és hajlamosabb arra, hogy a pillanat hevében, pusztán érzelmi alapon menjen bele olyan szituációkba, amelyekre mentálisan még nem áll készen. Ehhez pedig hozzájön az is, hogy az idősebb partner többnyire már jóval előrébb tart az életében, mint a fejlődésben lévő párja: a huszonéves korunk ideálisan arról szól, hogy felfedezzük magunkat és önállóvá válunk, ami az egyik legnagyobb változás, amin életünk során keresztülmegyünk. 

Egy kamaszkorból alig kinövő embernek könnyen imponálhat egy idősebb személy, aki már megjárta ezt az utat, van stabil keresete, karrierje és élettapasztalatai. Ám pont emiatt könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy annyira elcsábítja őket az általuk piedesztálra emelt személy elismerése (vagyis hogy a régóta csodált illető érettnek és kívánatosnak tartja őket), hogy képtelenek észrevenni a közöttük lévő, korukból adódó akár fundamentális különbségeket. 

És bár ezeken könnyű túllendülni egy kapcsolat első, nászutas fázisában, de később hatalmas szakadékot képezhet a pár tagjai között, melynek gyakran a fiatalabb fél issza meg a levét: akaratlanul is előfordulhat, hogy az idősebb partner befolyása alá kerül, természetes fejlődését megakasztja, hogy próbál megfelelni a párja elvárásainak, és emiatt kimarad a kortársai számára fontos tevékenységekből, tovább izolálva őt, ami miatt csak még jobban a kapcsolatába menekül. 

Tanulunk az elődeinktől

Erről az utóbbi effektusról az elmúlt években több, korábban idősebbekkel randizó celeb osztotta meg a gondolatait, aminek fontos szerepe van abban, miért lettünk ennyire érzékenyek erre a témára. Az első generációk, akik már az internettel nőttek fel, és gyakran látták a médiában mindezt romantikus fényben ábrázolva, időközben elérkeztek abba a korba, amelyben az idősebb szerelmeik voltak, amikor kapcsolatba kerültek velük. És nemcsak hogy már le tudják vonni a tanulságokat, de meg is osztják őket a világgal. 

Taylor Swift és Demi Lovato mindketten a tinédzseréveik végén jöttek össze harminchoz közelítő párjukkal (Jake Gyllenhaal és Wilmer Valderrama), és tavaly kezdtek komolyabban beszélni arról, hogyan hatottak rájuk ezek a kapcsolatok, és mit tanácsolnának azoknak a fiataloknak, akik most szembesülnek ezzel a dilemmával.

Demi dala, a 29 azért kapta ezt a címet, mert Valderrama ennyi idős volt, amikor vele járt, azóta pedig az énekesnő is elért ebbe a korba, és azon a véleményen van, hogy már nem is érti meg, hogyan gondolhat egy felnőtt ember arra, hogy megkörnyékezzen egy gimnazistát.  

A dal érezhetően rezonált a TikTok közönségével, ahol már több mint 50 ezren osztottak meg videókat a saját age gap-románcaikról, és a megbánásról, ami követte: sokan még kiskorúak is voltak, amikor belekerültek ezekbe a kapcsolatokba, és a partnerük (vagy bizonyos esetben a bántalmazójuk) az ilyenkor elég tipikus „grooming”, azaz behálózás pszichológiai taktikájával alakított ki köteléket közöttük, amelynek célja, hogy a még fejlődésben lévő személyiséget szándékosan úgy alakítsa, hogy az később ragaszkodjon hozzá, és az ő akaratának engedelmeskedjen. 

Bár gyerekeknél sokkal veszélyesebb és gyakoribb, azért fiatal felnőttként sem lehetetlen belefutni egy nálunk tapasztaltabb, de érzelmileg labilis személybe, aki megpróbál álmai partneréve formálni minket. És bár ezek a kapcsolatok legalább nem illegálisak, ugyanúgy mély nyomot hagynak az elszenvedőikben.

Védjük meg a celebeket?

Taylor Swift All Too Well című száma már tízéves is elmúlt, ám csak 2020-ban kezdte el újra felvenni szerzői jogi okokból első albumát, és úgy döntött, készít hozzá egy kisfilmet, ami valósággal letarolta az internetet, és az egyik legnagyobb kirobbantója volt a máig dúló korkülönbség-vitának. 

A tízperces videóban a dal mellett behatóbban megismerhetjük Swift és Gyllenhaal párosát, akiket a tizenkilenc éves, korábbi gyerekszínész Sadie Sink és a végtelenül elbűvölő Dylan O’Brien játsszanak, emberivé téve mindkét felet, de közben bemutatva, hogyan sérült mégis a fiatalabb partner a másik meggondolatlansága miatt. Az akkor, húszévesen már a második ilyen kapcsolatát gyászoló Swift sorai tökéletesen kifejezik, hogy sokszor milyen erős kétségekkel és önváddal kerülnek ki a fiatalabb felek ezekből az élményekből: 

„Azt mondtad, talán ha egyidősek lennénk, minden rendben lett volna. És ez volt az, amitől meg akartam halni.” 

Érdekes módon korábban Billie Eilish is jelentkezett egy hasonló számmal, a Your Powerrel, ami pont a korkülönbségből adódó hatalmi eltérésekről szólt, ám most mégis arra kéri a fanjait, hogy tartsák tiszteletben a döntését, és higgyék el neki, hogy nincs kizsákmányolva a Rutherforddal folytatott kapcsolatában. Hasonlóan vélekedik a 27 éves Florence Pugh is, aki kicsit idősebb kora ellenére is sok rosszmájú megjegyzést kapott, amikor kiderült, hogy együtt jár a 47 éves filmessel, Zach Braffel, és egyenesen zaklatásnak nevezte azt a figyelemáradatot, ami az azóta véget ért kapcsolatát kísérte.  

„Nincs rá szükségem, hogy megmondják nekem, kit szerethetek. Egyáltalán nem a ti dolgotok.”

Még nem felnőtt, már nem gyerek

Valahol itt van a kutya elásva. Bár Eilish, Pugh vagy Taylor-Johnson rajongóinak megnyilvánulásai bizonyosan a kedvencük iránti szeretetből fakadnak, amikor elkezdjük infantilizálni a fiatal felnőtteket, egy veszélyes terepre lépünk, ahol nem árt az óvatosság. Az mindenképpen egy pozitív dolog, hogy kezdünk kevésbé fekete-fehéren gondolni a felnőttkorra, és nagyobb teret engedünk magunknak arra, hogy rájöjjünk, kik vagyunk és felelősséget vállaljunk magunkért, ahogyan az is, hogy végre hajlandóak vagyunk mélyebben beszélgetni a szex, a szerelem és a hatalom kapcsolatáról, de közben vigyáznunk kell arra, hogy ne vegyük ki a döntést egymás kezéből, csak azért, mert túl fiatalnak gondoljuk őket.  

Pláne egy olyan társadalmi közegben, amelyben számtalan ember harcol azért, hogy a fiatalabb generációk nagyobb szerepet kapjanak a kultúrában, a művészetben és a politikában, ebben pedig megnehezíti a dolgukat, ha az egyik pillanatban azt várjuk tőlük, váltsák meg a világot, a másikban pedig azt, hogy tőlünk kérjenek engedélyt arra, kit szerethetnek. 

Bár érdemes továbbra is odafigyelnünk arra, hogyan lehet ártalmas a hatalom egyenlőtlen megosztása egy kapcsolatban, ez valójában nemcsak a nagy korkülönbséggel élő párok számára fontos, hanem minden egyes pár számára, kortól függetlenül. 

Ugyanis hiába szeretnénk azt hinni, hogy az igaz szerelembe nem rondítanak bele olyan dolgok, mint az irányításra való hajlam, vagy hogy a pozíciónkat felhasználva kinyerjünk valamit a másikból, ez sajnos nem ilyen egyszerű. Amíg egy kapcsolatban mindkét fél az önállóságot, az elfogadást és a nyílt kommunikációt tartja értéknek, addig jó esélyük van arra, hogy egy egészséges és kölcsönösen kedvező dinamikát alakítsanak ki, kortól függetlenül. Ez pedig legyen jó hír minden huszonévesnek, aki nem érzi magát megértve a saját korosztályában, szereti, ha a partnerén keresztül más szögből szemlélheti az életét, vagy csak nagyon bejön neki Pedro Pascal.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Westend61

Nyáry Luca