A férjétől tanult kártyázni, majd a vadnyugat legendájává vált – „Póker” Alice jött, számolt és győzött
A fegyverforgatás és az ivászat mellett a vadnyugathoz kapcsolódó egyik legnépszerűbb tevékenység a kártyázás. Mivel a jackpot megnyerésének, vagy a zsebünkben lévő összes pénz elvesztésének lehetősége a tét, a pókerasztalok mindig is sokakat vonzottak. Ezeknek a férfiak által dominált játékoknak az egyik legemlékezetesebb szereplője azonban valójában egy nő volt. „Póker” Alice Ivers hosszú és színes karrierje során az egyik legképzettebb és legelismertebb kártyajátékossá vált. Mózes Zsófi írása.
–
Az 1851-ben, Angliában született Ivers ír szülei tizenéves korában vándoroltak Virginiába. Kezdetben bentlakásos iskolába járt, ahol elsajátította a fiatal hölgyek finom modorát és etikettjét, végül azonban az 1860-as évek végén családjával együtt a Colorado territóriumba költözött.
Nyugati otthonában ismerkedett meg első férjével, a bányamérnökként dolgozó Frank Duffielddel
A férfi lelkes pókerjátékos volt, és a kártya iránti rajongása hamar átragadt újdonsült feleségére is, a közös hobbi azonban nem tartott sokáig, a férfi ugyanis alig néhány évvel később egy bányászbaleset következtében meghalt.
Halála után Ivers még inkább érdeklődni kezdett a kártyázás iránt, és addig-addig játszott, míg végül profi játékos vált belőle.
Tehetségének köszönhetően a legtöbb férfi számára félelmetes ellenfélnek bizonyult, akiről közismert volt, hogy nyereményét a kor legdivatosabb ruhadarabjaira költi – akkor is, ha ehhez időnként egészen New Yorkig kellett utaznia.
Öltözködésének a pókerben is nagy szerepet szánt: remélte, hogy a többi kártyás figyelmét el tudja terelni azzal, hogy egy gyönyörű és divatos nő ül velük szemben.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Póker” Alice-t sok szalonban szívesen fogadták. Jellemzően tömegeket vonzott, sokan voltak kíváncsiak a kártyázó hölgyre, aki mindig megőrizte elegáns tartását, úrinőként viselkedett, és a végsőkig ragaszkodott elveihez – például ahhoz, hogy történjen bármi, szombatonként nem kártyázik. Mindezek a vonzerejével megfűszerezve a vadnyugat szokatlan alakjává tették őt.
Ivers mindig hordott magánál fegyvert, és játék közben előszeretettel szivarozott
Ráadásul a nyerési esélyeit tovább növelte azzal, hogy megtanulta számolni a lapokat, aminek segítségével a legtöbb ellenfelét könnyűszerrel győzte le. Később Ivers azt állította, hogy a kártyában elért sikereit kiváló pókerarcának köszönheti.
Ahelyett ugyanis, hogy az érzelmei kiültek volna az arcára –ahogy azt egy nőtől várták –, üres tekintettel bámulta a lapjait és rágta a szivarját.
Voltak, akik szerint Ivers egyszerre akár 6000 dollárt is nyert a kártyán. Később azt állította, hogy több mint 250 ezer dollárnyi nyereményre tett szert pályafutása során, ami mai mértékkel számolva több millió dollárnak felelne meg. A kártyázásból származó bevételének növelése érdekében Ivers gyakran dolgozott osztóként is. Egy ideig a híres törvényen kívüli Jesse James gyilkosánál, Bob Fordnál töltött be ilyen állást, aki aljas tette után egy sátorból működtette szalonját.
Alice izgalmas körülmények között ismerkedett meg második férjével
1890-ben a dél-dakotai Deadwoodban dolgozott kártyaosztóként, amikor egy részeg vendég késsel fenyegette meg munkatársát, Warren Tubbst. Mivel Ivers ekkor már egy ideje a vadnyugati kártyás körökben mozgott, rutinosan vette elő pisztolyát, és elijesztette a bajkeverőt. Röviddel ezután Tubbsszal összekötötték az életüket.
Közel 20 évig voltak házasok, ám a férfi 1909-ben tuberkulózisban elhunyt.
Annak ellenére, hogy nem voltak túl jó anyagi helyzetben, Alice rendes temetést szánt férjének, ezért a holttestet pokrócba csomagolta, és szekéren a dél-dakotai Sturgisbe vitte.
Az út négy napig tartott, megérkezése után pedig a Black Nell nevű kocsmában vállalt munkát pultosként, hogy fedezni tudja a temetéssel járó költségeket.
Úgy tűnik, Alice hiába nyert sokat, nem volt túl jó a pénz megtartásában. Az egyik nagy vétele egy épület volt Sturgis külvárosában, ami szalonként üzemelt és a Poker Alice’s Resort nevet viselte.
1913-ban Ivers összetűzésbe keveredett a törvénnyel
Egy csapat katona okozott felfordulást, ezért kitiltotta őket a bárjából. Közülük páran úgy döntöttek, hogy erre válaszul feldúlják a helyet, kövekkel dobálták az ablakokat és elvágták a telefonvonalat. Alice összesen öt lövést adott le a csapatra, megölte az egyik katonát, és majdnem egy másikat is, aki végül hosszas lábadozás után életben maradt.
Bár Alice-t és a bárban dolgozó hat lányt letartóztatták, végül a vádemelés önvédelemre hivatkozva elmaradt.
Ennek ellenére a helyi tisztviselők azzal vádolták, hogy kétes hírű létesítményt működtet, így őt és a szalonban dolgozó hat nőt végül mégis elítélték.
A megváltozott hírnév ellenére a Poker Alice’s nem zárt be
Néhány évvel később újabb verekedés tört ki katonák között, három férfit lelőttek, és bár senki sem halt meg, további jogi problémák következtek. Az 1920-as években többször is razziáztak szeszcsempészet és bordélyház működtetésének gyanúja miatt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ivers számára ekkoriban egy harmadik férj is kilátásba került. George Huckert a nő farmján gondozta a juhokat. Amikor 1917-ben összeházasodtak, Alice több mint 1000 dollárral tartozott neki, de a házasságot választotta ahelyett, hogy pénzben fizette volna vissza az adósságát. Ivers és Hucker a férfi 1924-ben bekövetkezett haláláig házasok maradtak.
1928-ban a közel 80 éves pókersztárra börtönbüntetés várt szeszcsempészetet és prostitúció elősegítése miatt
A közösség számos tagja aggódott az idősödő helyi legenda miatt, és több száz aláírással ellátott petíciót küldtek a dél-dakotai kormányzónak, aminek köszönhetően Alice néhány nappal az év karácsonya előtt kegyelmet kapott.
Ivers 1930-ban hunyt el egy epehólyagműtét komplikációi következtében
Heves függetlenségének és kiszámíthatatlanságának utolsó megnyilvánulása volt, amikor a végrendeletének felolvasásakor kiderült, hogy minden családtagját kizárta a hagyatékából. Ehelyett vagyonát és egyéb értéktárgyait barátai között osztotta szét – feltehetően azok között is, akik segítettek neki kiszabadulni a börtönből.
„Póker” Alice-t életében anomáliának tartották – keménykezű, tehetséges nő volt, aki nem tudta elviselni az igazságtalanságot, és épp ezek ötvözete tette őt kora legendájává.
Mózes Zsófi