Az anyagi javak és a látszólag tökéletes élet kirakatba pakolása mára inspiráló helyett képmutató és mesterséges lett

–

Sosem voltam az az alkat, akit különösebben érdekeltek volna a sztárok, még inkább az online celebek élete, maximum a testvéremmel vitatkoztam néha egy-egy ember felháborítóbb kijelentésein. Az utóbbi másfél hetet mégis egy influenszereket kibeszélő csoport bűvöletében töltöttem, sőt még ahhoz is elég izgalmasnak találtam, hogy hosszabban beszéljek róla. Bár korántsem én vagyok az első, aki felfedezte magának a Redditen, az r/talk_hunfluencers névre hallgató csoportot, (mára nem is egy bulvármagazin szerzi innen az információit), még senkit nem láttam rendesen elmagyarázni és kielemezni, hogy pontosan mi történik ott – pedig kifejezetten figyelemreméltó jelenségnek tartom a magyar popkultúrában.

Ám ehhez először talán beszélnünk kellene magáról a Redditről

Népszerűsége ellenére a legtöbb magyar ember valószínűleg inkább más platformokon, mondjuk, a TikTokon találkozik onnan áthozott tartalmakkal. Én már évek óta aktív felhasználója és valahol nagy rajongója is vagyok a Redditnek, amit az egyik legsokszínűbb social media oldalnak tartok, köszönhetően annak, hogy inkább nevezhető közösségek hálójának, mint egyetlen felületnek.

A Redditen különböző csoportokba, azaz subredditekbe belépve számtalan kis világban mélyedhetünk el, melyeknek mindegyikét más gondolatnak, témának szenteltek az adminjaik.

A kertészkedéstől kezdve a morális dilemmákon át egészen az antik fegyverekig bármiről lehet itt beszélgetni és tanulni, szinte végtelen a választék – akármilyen szokatlan téma is érdekeljen, itt már biztosan szerepel. Tulajdonképpen üzenőfalak hálózatáról van szó, ahol bárki megoszthatja a véleményét, és egyedül az adott csoport házirendjéhez kell igazodnia. 

Ezért is lehet, hogy a Reddit mint felhasználóbarát, kötetlen és anonimitásra ösztönző weboldal, tökéletes platformot teremt annak a fajta tartalomnak, amiről ma beszélni fogok, vagyis a pletykának, és a hírességek társadalom általi felelősségre vonásának

Az r/talk_hunfluencers csoport ugyanis valaha az utóbbi céllal indulhatott. Bár a leírásukban mindössze annyi szerepel, hogy itt korlátlan beszélgetésre lehet számítani magyar influenszerekről és celebekről,

leginkább olyan online jelenléttel rendelkező hírességekről kerülnek be ide posztok, akik valamiképpen visszaélnek ezzel a pozíciójukkal, vagy etikátlanul használják fel az ismertségüket.

Legyenek ezek piramisjátékokat üzleti lehetőségként promotáló megmondóemberek, Aliexpressről rendelt fajátékokat áruló ökoanyuk, lopott képekkel lájkokat gyűjtő divatbloggerek, esetleg a Photoshopot tagadó, full sminkben arclemosót reklámozó szépségkirálynők, egyikük sincs biztonságban a Redditen.

Az influenszerkultúra hamisságát és felszínességét kritizáló tartalmak egyre népszerűbbek a neten, (egyes külföldi „leleplező” oldalak milliós követőszámmal rendelkeznek), így csupán idő kérdése volt, hogy ez a trend Magyarországot is elérje

A pandémia és a gazdasági válság sok mindenben megváltoztatta az átlag médiafogyasztó hozzáállását: míg 2016-ban a magánrepülőkkel és dizájnerruhában pózoló Kardashianek voltak az internet királyai, a globális vészhelyzetben is pénzt szóró és a yacthjukról semmitmondó biztatásokat osztogató hírességek egyre kevésbé rezonáltak az átlagemberrel. Bár ma is tömegek követik a „wealth porn” azaz gazdagságpornóként leírható posztokat, sokaknak elege lett abból, hogy a valóságtól elrugaszkodott, végtelenül kiváltságos helyzetben lévők mindennapjait nézze.

Az anyagi javak és a látszólag tökéletes élet kirakatba pakolása mára inspiráló helyett képmutató és mesterséges lett.

Ahogy az influenszerpiac egyre inkább felhígul, mind kevesebben törekednek az eredetiségre, és inkább bevált sémák szerint építik az online jelenlétüket, amivel csak távolabb kerülnek attól a képtől, amit az emberek még autentikusnak és szerethetőnek éreznek. Akik pedig elkezdik megunni az egyenposztokat és a reklámokat, esetleg megelégelik, hogy nagy befolyással rendelkező emberek hashajtó teát árulnak tizenéves lányoknak, olyan közösségekhez fordulnak, mint az r/talk_hunfluencers, ahol a saját szemükkel győződhetnek meg arról, mi az, ami lemarad az Instáról. 

Nagyon-nagyon sok baki van itt, amit egyes hírességek valószínűleg nem szívesen vállalnának fel a nyilvánosság előtt

A csoport feltűnően lopott posztok, eladott szponzorajándékok, Photoshopot lebuktató tükörképek és kamunyaralások teljes arzenálját vonultatja fel, amikből már öt perc görgetés után fellélegezve távozhatunk: még mindig nem feltétlenül arany, ami fénylik. Persze ugyanígy megtalálhatók itt „A dysont hétvégén rakd már ki” típusú, ottfelejtett menedzseri jegyzetek, ahogy a „nem is én voltam, meghekkelték a profilom” ismerős példái is, de olyan is van, aki a saját követőitől próbál ingyen fesztiválbérletet kunyerálni.

Megtudhatjuk, hányan szerkesztik a gyerekeik képét, hogy ki keresi hülyére magát lemásolt edzésterveken, és ki tagadja vehemensen a plasztikai műtétjeit, annak ellenére, hogy még az orvosa is kiposztolta őket.

Előkerülnek a rég elfeledett verekedős videók, ahogy a kiskamaszoknak küldött pajzán üzenetek és korai myspace-es viszályok is – csupa olyan sztori, amiket a szereplőik már évekkel ezelőtt elfeledettnek hittek (és valószínűleg örülnének, ha azok is maradnának). Így nem meglepő, hogy amint a subreddit híre elkezdett egyre nagyobb tömegeket elérni, lassan felbukkantak azok a celebek/influenszerek is, akiket zavar a jelenség (hogy ezt mennyire tartom jogosnak, később kifejtem), és az oldal eltávolítását követelik, vagy perrel fenyegetik a róluk posztolókat. Ám, ami egyszer kikerül az internetre, az sosem fog teljesen eltűnni onnan, pláne ha egy egész hadseregnyi kiábrándult netizen dolgozik azon, hogy megkeresse őket. Ilyen önkéntes igazságosztó a csoport tagjainak egy jelentős része is, akik a saját felelősségüknek érzik, hogy megmutassák a nyilvánosságnak: a piedesztálra emelt hírességek világa sem olyan felhőtlen, mint azt az Instagramjuk alapján hinnénk.  

Ezek alapján egyszerű lenne pusztán jó szándékot feltételeznünk a mozgalom mögött, azonban a subreddit ennél sokkal szélesebb körű tartalmakat fed le

Amelyeknek csak egy része kerül ki azzal a céllal, hogy leleplezze az influenszerkultúra sötét oldalát. A csoportban ugyanis a társadalmi felelősségvállalást hirdető posztok mellett nagyon népszerűek a véleményezések, a kibeszélő csetek és a (számomra legkárosabb) pletykáknak fenntartott szekció, ami mögött már nem mindig láttam a javító, tanulni akaró szándékot. Pedig önmagában nincs is problémám azzal, hogy létezik egy felület, ahol emberek megbeszélhetik a véleményüket a popkultúráról vagy a bulvárról, van ennek helye a társadalomban, és jó, ha megvan a jogunk ahhoz, hogy szabadon kifejezhessük az érzelmeinket az interneten is.

Viszont, mint sok más témánál, attól, hogy valamit (szinte) korlátlanul megtehetsz, – még nem jelenti azt, hogy érdemes –, vagy legalábbis nem ebben a szűretlen, indulatvezérelt formában.

Semmi baj nincsen azzal, ha leírod, miért nem szimpatikus neked XY, de a kritikát és a szidalmazást (vagy rosszabb esetben rágalmazást), fontos elválasztani egymástól. Bár a tagok nagy része képes nyugodtan, intelligensen kifejezni véleményét, azért néhány kommentszekcióból ömlik a nőgyűlölet, az agresszió és a rasszizmus (amit persze le lehet szavazni, de mégis azt látom, hogy legtöbbször különösebb ellenállás nélkül megférnek itt az ilyen értékek). Sorra érkeznek a durvábbnál durvább megjegyzések tizenévesek fejlődésben lévő testére, édesanyákat küldenek el a fenébe a gyerekeik ebédje miatt, megy a buzizás, a cigányozás – itt minden sértést megtalálsz, amit legutóbb hajnali háromkor hallottál az aluljáróban. Görgetés közben ezekhez hasonló, gyomorforgató gyöngyszemeket szúrhatunk ki: 

„Wishes, de jó dugás lehet. Anyját fűztem anno, mikor még nem volt összecsoffadva.”

„A csajnak akkora segge van, hogy a két farpofa két különböző időzónában létezik.” 

„A drogos buzi és a drogos kurva egymásra találtak.”

„Nem lesz belőled soha nő, te prosztó travi kutya.”

„A buta cigányoknál ez az alap, az lenne a meglepő ha nem lenne igaz a hír.”

„Undorító néger szája van.”

„Ide inkább egy laza tarkólövés kéne.”

Ezeket olvasva nem nehéz elképzelni, hogy milyen hangulat uralkodik bizonyos témák megvitatásakor

És talán ez is az egyik ok, ami miatt elhiszem, hogy nem csak azoknak az influenszereknek van problémája a csoporttal, akik nem szeretnék, hogy valamivel lebuktassák őket.

Gyakran elmosódik határ a bullying és a véleménynyilvánítás között, nem lehet egyértelműen eldönteni, mi az, aminek még van helye a csoport eredeti céljai között.

Ez a kérdés egyébként még a legaktívabb tagokat is megosztja, sokan vannak közöttük, akik szeretnének békésebb hangnemet megütni, ám ezt elég nehéz úgy elérni, hogy a legnépszerűbb posztok szinte mind botrányokra épülnek. Itt kerül képbe az oldal pletykaszekciója, amelyre talán a legkevésbé tudok jószándékúként tekinteni. Egyfelől azt gondolom, hogy a pletyka, a történetek, teóriák megosztása természetes emberi dolog – én is részt veszek ebben a tevékenységben –, és még hasznos is lehet a társadalom számára. Azonban nem mindegy, hogy az ilyesmiket egy kocsmában tárgyalod ki a három legjobb barátoddal, vagy az interneten, ahol korlátlan számú ember láthatja.

De ha az utóbbit választod, akkor az is sokat számít, hogy milyen információt osztasz meg másokkal

Nem hiszem, hogy bárkinek árt, ha megkérdezik, hogy a kedvenc celebükkel találkozott-e valaki, de amikor már arra kíváncsiak, hogy hol lakik, merre szokott utazni vagy ki fotózta le egy fesztiválon, az már az a pont, ahol meg kellene adnunk egymásnak a magánélethez való tiszteletet. Nekem már a párkapcsolatok nyilvános kitárgyalása is súrolja a határt (ez persze attól is függ, hogy az éppen terítéken lévő híresség maga mennyit mutat ezekből a médiában), de

valaki szexuális orientációját, mentális állapotát vagy múltbéli traumáit pedzegetni már túlmegy azon a szinten, amit én egészséges médiahasználatnak tartok.

Nem is egy olyan posztba futottam bele, ahol belinkelték az adott influenszer kedvenc helyeit, kiszivárogtatott meztelen képeit, a családja nevét és lakhelyének környékét, kiemelik ezt-azt a képein, és váltig állítják, hogy titokban együtt vannak, miközben ezek olyan információk, amik kikerülése akár veszélybe is sodorhatja őket. Különösen súlyos következménye van az outingnak (vagyis az LMBTQ-személyek engedélyük nélküli „előbújtatásának”) és a bosszúpornónak, mivel ezeket a dolgokat nem véletlenül nem osztják meg a nyilvánossággal az érintettek. Mindkettő képes alapjaiban lerombolni az áldozatok méltóságát, megélhetését és emberi kapcsolatait, különösen, ha ezt olyanokkal teszik meg, akik nem a személyiségüket adják el online, hanem kizárólag művészként, tartalomgyártóként vannak jelen a közösségi médiában. Ezek a visszaélések ugyanúgy pofán ütnek, tök mindegy, mennyire vagy ismert, és egyszerűen nem érzem azt, hogy valakinek a közszereplői státusza azt jelenti, hogy szabad prédaként kellene tekinteni rá (akkor sem, ha egyébként szabadon megtehetnénk). 

Ezek a reakciók is azt mutatják, hogy az internet folyamatos használata sokak köré egyfajta falat vont, amin keresztül könnyebb nem igazi emberként tekinteni a társaikra, legyenek azok influenszerek, vagy éppen egy idegen arc a TikTokon

Egyre erősebb hatással vannak ránk a paraszociális kapcsolataink, szinte birtokolni akarjuk a kedvenc (vagy épp leginkább gyűlölt) hírességeinket, úgy érezzük, jogunk van beleszólni az életükbe, mivel ők hozták meg a döntést, hogy elénk tárják azt.

Míg egy bizonyos fokig egyet is értek ezzel, (hiszen én magam is olyan pályát választottam, aminek automatikus velejárója a nyilvánosság és a vélemények befogadása), azt is gondolom, hogy meg kell tanulnunk felismerni, mikor lépjük át a határt puszta kíváncsiság és zaklatás/bántalmazás között.

Azért mondom azt, hogy ez egyfajta tanulás, mert ez olyan fajta változás, amit egyedül mi hozhatunk el, ha békésebb online közegeket akarunk kiépíteni. 

Abban a fórum tagjai mellett állok, hogy nem gondolom: százszázalékban a közösségi médiaplatformok feladata lenne, hogy morális kódokat szabjanak a felhasználóiknak. Vagy mindent ki szabad mondani, vagy semmit sem, és ameddig felnőtt emberek között zajlik ez a fajta kommunikáció, nem kérhetjük azt az internettől, hogy cenzúrázza magát. Az a hajó már rég elúszott, a düh és a zsigeri érzelmek hajtják előre az online kultúrát, sőt, még rájuk is játszunk.

Ennek a cikknek is a lehető legprovokatívabb idézet lesz a címe, mert az online tartalomgyártásnak ez az egyik sajátossága. Nemhogy a versenyt nem lehet enélkül megnyerni, de már játszani sem lehet nélküle. Ez pedig mindegy, hogy tetszik-e nekünk, vagy sem, egyszerű tény, amivel együtt kell élnünk.

Az egyetlen megoldás az, ha mi magunk válunk megfontoltabbá, és úgy kommunikálunk az online terekben is, ahogy a való életben tennénk, és ha igyekszünk mi magunk létrehozni azt a körültekintő, intelligens hozzáállást, amit szívesen látnánk a médiában.

Ha nem püföljük idegből a billentyűzetet, még mielőtt elolvastuk volna a hírt. Ha nem követjük be utálkozva a csajt, akinek tízből nyolc posztja reklám, és nem generálunk plusz figyelmet valakinek, akit nem akarunk támogatni. Ha lemondunk azokról a tartalmakról, amik nyomasztanak minket. Ebből a szempontból valahol mindenképp értékes próbálkozásnak tartom az r/talk_hunfluencers csoportot, mert ez is egy lépés a tudatos médiafogyasztás felé. Kicsi, botladozó lépés, amiből nem lesz egyhamar sprint, de egyértelműen javuló tendenciát mutat, és legalább egy pillanatra elhiteti velünk, hogy van élet az influenszerlufin kívül. 

Nyáry Luca