Mit tennél, ha éjszaka, miközben alszol, elrabolnák az otthonodból a csecsemődet? – Megnéztük A férfi, aki a fiát kereste című dokumentumfilmet
Képzeld el, hogy az éjszaka közepén valaki besurran a lakásodba, és miközben alszol, magával viszi a kisbabádat. Vu (Wu) egyéves gyerekét rabolták el így, a férfi pedig már tíz éve keresi kitartóan, mindeddig eredménytelenül. A története nem egyedi Kínában, ahol évente több tízezren esnek a gyerekkereskedelem áldozatául, a kitartása azonban – amelyért sokszoros árat fizet – példa nélküli. Az ő történetét meséli el A férfi, aki a fiát kereste című dokumentumfilm, amelyet a Verziótékán keresztül ti is megnézhettek. Filákovity Radojka írása.
–
Egy fantomképrajzoló Vu családi fotóit nézegeti. Rajta ő, a felesége és első szülött fiuk, Kuo Csen (Guo Zhen) – egy boldog család. A szülők és második gyerekük – aki Kuo Csen elrablása után pár évvel született – vonásai segítségével próbálja a férfi megalkotni, hogyan is nézhet ki a film készítésekor már tizenegy éves fiú. Egy egyéves gyereknek ugyanis még nincsenek olyan maradandó emlékei, amelyek segíthetnének abban, hogy a családja nyomába eredjen – már ha rájön arra, hogy emberkereskedelem áldozata lett.
És egy egyéves gyereknek az arcvonásai annyit változnak egy teljes évtized alatt, ami szinte a keresését is ellehetetleníti.
És ahogy az hamar kiderül a filmből: ebben a szélmalomharcban a család teljesen magára van hagyva. A kínai hatóságokra a gyerekrablások esetében szinte nem lehet számítani, mert a rendszert egy olyan kiterjedt hálózat működteti, amelynek a csápjai elérnek az orvosokig, a kórházakig, és egészen a rendőrségig. A média segítségét is hiába kéri az ember: a cenzúra erősen működik, az országimázsba nem fér bele, hogy évente több tízezer gyerek tűnik el. Leginkább fiúk, Kínában ugyanis az ő társadalmi presztízsük ugyanis a legnagyobb. Ha nem tudtál fiút nemzeni, senki vagy – mint a filmből kiderül. A meddő szülők pedig gyakran választják a gyerekhez jutás efféle módszerét. Ez, ugye, azért is kiemelten fontos számukra, mert így lesz, aki öregkorukban gondjukat viseli.
Külön borzasztó, hogy még a kínai társadalom tagjait is megosztja a téma, sokan tartják képtelenségnek Vu történetét, mások azzal vigasztalják: gondoljon arra, hogy a gyerekének talán jobb helye van ott, ahová került. Még egy régi barátja, egy érintett szülő – akinek tizenhét éve tűnt el a fia – is azt javasolja: lépjen végre tovább.
De tovább lehet lépni egy ilyen tragédia után valaha?
Vu képtelen rá. Miközben mardossa a szégyen és a lelkiismeret-furdalás, hogy nem tudta megvédeni a kisfiát, az évek során egyenesen megszállottá vált. Minden maradék pénzét a keresésre teszi fel: egy kiszuperált triciklin, amin eltűnt gyerekek képe van, járja az országot, teleplakátolja a településeket, emberekkel beszél arról, tudnak-e örökbe fogadott gyerekekről a környéken. A legtöbben tagadnak, elfordulnak tőle, van, aki egyenesen kikéri magának a feltételezést. Ebbe a végtelen magányba érkezik meg véletlenül egy harmincéves férfi, aki a valódi szüleit keresi, mert mint megtudta: ő maga is gyerekkereskedelem áldozata lett – 110 euróért vették meg a nevelőszülei. Nem tudja, ki ő valójában, még azt sem, hogy pontosan mikor született. Akinek pedig nincs múltja, annak jelene és jövője sem lehet.
Ezen a lelkileg és fizikailag is keserves, megterhelő úton kíséri végig Vut a stáb, ahogy több száz kilométert tesz meg az országban a fiát kutatva – és ahogy egyre inkább elveszti a kapcsolatát a valósággal, magával és a családjával is.
Ez hasonlóan félelmetes folyamat, mint a tény maga, hogy egy ilyen rablás megtörténhet. Láthatjuk, ahogy másodszülött gyerekével a bensőséges kapcsolatából eljut addig, hogy hosszú hónapokig nem törődik vele – képtelen hazamenni, holott a családjának szüksége lenne rá. A feleségével való viszonyát már régen felőrölte a gyász, a nő is a maga eszközeivel küzd a túlélésért, csak ő a felejtést választotta – azt, hogy mélyen magába zárja mindazt, ami velük történt. Hogy is élhetné túl ezt egy házasság?
A férfi, aki a fiát kereste egy számunkra kevésbé ismert kultúrába, társadalmi berendezkedésbe nyújt bepillantást, miközben egy, a mai napig tabunak számító témát dolgoz fel egy érintett szemszögéből – és épp ez teszi a hitelességen kívül elképesztően erőssé az alkotást. De legfőképp a torokszorító utazás az óriási megrázkódtatást elszenvedő emberi lélek legmélyére.
Vajon hogyan lehet folytatni az életet egy ilyen szörnyűség után? Mi marad ezeknek a szülőknek? És mi történik akkor, ha már a remény is elhagyja őket? Vu története mindezekre a kérdésekre keresi a választ.
Filákovity Radojka
A Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál nemrég 40 dokumentumfilmet tett elérhetővé online streamingplatformján, a Verziótékában. A férfi, aki a fiát kereste című alkotás angol felirattal ITT kikölcsönözhető.