Az örökké megcsalt, mindig megbocsátó asszony és az imádott díva: Bulla Elma kettős élete

–

A „csodagyerekek”, látjuk, sokszor megtorpannak üstököspályájukon fiatal felnőttként, vesztenek a lendületből, vagy csak megroppannak a rájuk nehezedő elvárások miatt. Nem így az 1913-as, selmeci születésű Bulla Elma, akinek színpadi tehetsége már kisiskolás korban annyira nyilvánvaló volt, hogy Bécsbe küldték tanulni a szülei, és ezt követően gyakorlatilag egész életében sztár volt.

Előbb „futott be” (konkrétan bakfisként) Bécsben, mint Budapesten

Érdekes tény azonban, hogy eredetileg táncosnak készült, orosz balett-tanára volt, és már hatévesen mindenféle ünnepélyeken és esteken szerepelt. Aztán Viscoussi, az olasz mester külföldi turnéra vitte, tíz és tizenkét éves kora között bejárta Európát: művészneve akkor még Munczi Bulla volt.

Max Reinhardt, a kor zseniális rendezője 1925-ben „csapott le” a gyermekre, és a következő években az ő színházaiban játszott a lány Bécsben és Németországban. Rengeteget tanult, az angol, francia, és német nyelvórák mellett színjátszást a legjobb mesterektől. Tanította Margarethe Formes is, az a híres művész-tanár, akihez korábban Darvas Lili is járt. (Darvas Lili rendkívül izgalmas életéről ITT írtam.)

Bulla Elma tizenhárom évesen már Puckot játszotta németül a Szentivánéji álomban

1934 volt a fordulat éve: a színésznő Budapestre szerződött – addig a szép bécsi sikerek ellenére Magyarországon nemigen ismerték a nevét. Történt azonban, hogy Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház alapítója felfigyelt az akkor húszéves színésznőre. Meggyőzte, bontson szerződést a Kammerspiele-vel, és jöjjön Pestre, magyar színpadra játszani.

A színésznő Meller Rózsi Vallomás című darabjában debütált, amelyből hamarosan film is készült a főszereplésével. A kritikusok ámuldoztak tehetségén,

Kosztolányi, aki odavolt érte, és akinek Édes Annáját is eljátszotta, így jellemzi: „A színpadon a végzet döng végig… Hasonló nemes reménységgel ritkán találkoztam. Ez a színésznő törékeny vállain a fönnséget hordozza…”

Schöpflin Aladár is méltatja a Nyugatban egy évvel később (immár Shaw darabja, a Szent Johanna kapcsán):

„Mintha már nem is test volna, csak merő lobogó lélek. Egy szavaló hangja nincs, mindig érezni rajta a tudatlan, de lélekkel teli pásztorlányt, izgatott kitörése is, mikor csalódik az égi hangokban, melyektől küldetését vette, majd mikor tiltakozik az örökös fogság ellen, a tökéletes igazság hangjával hat: színésznő és szerep azonosak. Ez a jelenet a legjobb, amit drámai játékban hosszú évek óta magyar színpadon láttunk. Meg kell mondanunk: csúcspontja a mai magyar színjátszásnak, csak Bajor Gizitől láttunk egészen más, lírai hangban hozzá foghatót.” 

Bulla híres volt az átlényegüléseiről, arról, hogy eggyé vált szinte a szerepeivel

A sok munka miatt, no meg, mert rengeteget dohányzott, fátyolos hangja egyre rekedtebb lett. Ennek köszönhetően ismerte meg a svábhegyi szanatórium orvosát, dr. Nagy Endrét, aki sok színész hangszálait kezelte, kézről-kézre adták. Bullát nemcsak gyógyította a doktor, hanem szinte titokban, kerülve a szenzációt, el is vette feleségül. A frigy viszont nem tartott soká. Az orvos aggódott a politikát figyelve, nem érezte magát biztonságban származása miatt, ezért feleségével együtt 1939-ben New Yorkba költözött. De Bulla nem szeretett ott lenni, és nyolc hónap elteltével hazatért, elváltak, Nagy Endre pedig nem jött többé Budapestre. A színésznő később újra férjhez ment egy újságíróhoz, Fendrik Ferenchez. 

De sokat erről a házasságáról sem tudni

Bulla Elmát egész életében jellemezte a diszkréció, a visszafogottság, szaftos pletykák, botrányok nem kísérték útján.

Azt sem tudni biztosan, miért hagyta ott a Belvárosi Színházat. Állítólag Páger Antallal nem jöttek ki jól akkoriban (később összecsiszolódtak), ezért szerződött át a Vígszínházba (Páger is amúgy ’37-ben), ahol haláláig játszott, igaz, sokat vendégszerepelt.

Bulla egyik legfontosabb alakítása az örkényi Macskajátékban volt, amelyben Sulyok Máriával játszott együtt. Oscar-díjra jelölt film is készült a műből Makk Károlynak köszönhetően, ebben Dajka Margit volt Bulla partnere. (Valamint hangjáték formájában a Magyar Rádió is közvetítette, ez meghallgatható a YouTube-on). Makk Károly egyébként 1979-ben, egy évvel Bulla halála előtt még egy filmet forgatott a színésznővel: a Philemon és Baucist, amelyben Páger Antal volt ismét a társ.

Bulla ízig-vérig színésznő volt, mindig a maximumot akarta kihozni magából

Úgy vélte, a nézőknek minden előadás premier, és nem érdemel kevesebbet senki sem. Hogy karban tartsa magát, idősödve is edzette testét, szellemét, hajnalonként például sakkozott a férjével. Művelte magát, olvasott, utazott, haláláig kiválóan beszélt németül, angolul, franciául és szlovákul. 

Sztár volt, nemcsak a színpadon, hanem a filmvásznon is. Gyakorta játszott tisztességes, hű asszonyokat, akik démoni szeretők ellen (Karády, Muráti…) küzdöttek a férjek szívéért. Szelídség, ugyanakkor nagy szenvedély jellemezte a játékát. Állítólag nem volt oda a skatulyáért, amibe rakták, de a közönség imádta. Kora „influenszere”, ideálja volt, a divatlapok arról írtak, hogyan öltözködik, milyen a frizurája, milyen krémeket használ. Ismerői nagyon intelligens, művelt nőnek tartották, ám divatot külsőségeivel teremtett.

De attól függetlenül, hogy sztárolták, Bulla Elma egyszerű, visszafogott életet élt, és titkait megtartotta magának. Ahogy Kosztolányi írta: „Nincs rajta más ékszer, mint a szeme, amely olyan intenzíven kék, mintha nefelejcskivonatból lenne csinálva.”

Kurucz Adrienn

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT 

Kiemelt kép: Fortepan/Kotnyek Antal