„Halála pillanatáig szerelmem […] volt” – Turay–Békeffi: egy legendás frigy a filmgyárból
„Ha megengedi, hazaviszem konflison, hol lakik? – Rákospalotán… – Jó, akkor villamossal megyünk.” Állítólag ezzel a poénnal kezdődött az akkor 15 éves Turay Ida színésznő és a színműíró-kabarészerző, Békeffi István kapcsolata, amely több mint fél évszázadon át tartott, és tényleg csak a halál választotta el őket egymástól. Először Békeffi István ment el, „Dusikája” 1997-ben követte: éppen 25 évvel ezelőtt. Kurucz Adrienn írása.
–
Nem csak a magánéletük fonódott össze, szakmailag is millió szállal kapcsolódtak egymáshoz, mégis önálló entitások és ünnepelt sztárok maradtak a saját pályájukon. Kiegészítették egymást, de nem takarta ki egyik a másikat, a terheket viszont közösen cipelték. Hogy mitől maradtak együtt a sok nehézség ellenére?
„Nekünk össze kell házasodni, mert olyan jól tudunk együtt nevetni”
– idézte fel Turay Ida férjének a kvázi lánykérő szavait egy időskori interjújában.
Egy másik anekdota szerint, amelyet szívesen mesélt a művésznő: 14 éves korában látta először Békeffi Istvánt a pécsi korzón. A snájdig fiatalember az apjával sétált, Turay (akkor még Thurmayer) Ida pedig a nagymamájával. Az öreg Békeffi állítólag felhívta a fia figyelmét a kislányra, mondván, milyen gyönyörű a szeme meg az arca, bizonyára jó filmszínésznő lenne, csak az a kár, hogy görbe a lába. Turay kommentje: így aztán a férje a szemébe nézett.
Egy évvel a pécsi találkozás után, amikor Turay már Budapesten volt színiakadémista, összefutottak a Nemzetiben, és attól kezdve együtt voltak.
1926-ban házasodtak,
Turay ekkor 18 vagy 19 éves volt, a születési éve ugyanis nem egyértelmű: 1907. vagy 1908. szeptember 28-a.
Gyakorlatilag végig élte a huszadik századot, és bár az emigráció éveit leszámítva végig nagyon sikeres volt, és a közönség imádta, a század nagy viharai őt sem kímélték.
Kilencéves volt, amikor meghalt az anyja, és mert az apja hadifogságban volt éppen, zárdába került, apácák nevelték. (Kevesen tudják, de a húga, aki nyolc évvel fiatalabb volt, és akit Turay már férjes asszonyként sokáig patronált, magához is vett, szintén színésznő lett Tabódy Klára néven.)
Turay a harmincas években már óriási sztár volt. Férjével rengeteget dolgoztak, de jól is kerestek. A Gresham-palotába költöztek, egy hatszobás lakásba. A gyönyörű épületben lakott egy ideig Csortos Gyula és Jávor Pál is, a földszinti mulatót pedig a férj híres konferanszié nagybátyja, Békeffi László igazgatta.
A két világháború között gyártott filmekben a végzet asszonya Karády Katalin volt. Muráti Lili a felvilágosult, modern, sportos nő szerepkörét vitte. Tolnay Klári volt az okos, erényes asszony. Turay pedig a komika. A vicces lány. Imádta a közönség édes, csacsogó beszédét, mókás beszólásait, szép énekhangját.
Tizenhat éves volt, amikor felfedezték, maga Bárdos Artúr, a színházi fejedelem (író, rendező, egyetemi tanár, dramaturg, színigazgató) emelte ki egy végzős vizsgaelőadásból. 1924-ben (16-17 évesen) már nagy sikere volt színpadon, és a következő évtizedekben szinte mindegyik fővárosi színházban játszott. Muráti Lili volt a legjobb barátnője, úgy emlegették őket Pesten, hogy Turcsi és Murcsi. Páger Antallal is pajtások voltak, és mert rajongtak a sportautókért, volt, hogy versenyeztek a városban, a rendőrök félrenéztek, ha ők száguldoztak az utcákon.
A filmesek is hamar megtalálták Turayt. A két világháború közti gazdag filmtermés egyik központi alakja lett – hogy csak pár ismertebb filmcímet említsünk: Ez a villa eladó, A kölcsönkért kastély, Péntek Rézi, Egy szoknya, egy nadrág. (De az is lehet, hogy neked a kései filmekből ismerős inkább, láthattad például a Te rongyos életben: ő volt az egyik idős grófnő.)
A pályája töretlen volt, illetve szinte töretlen,
ugyanis, ahogy korábban már utaltam rá, a történelmi tragédiák Turay Ida életét is erősen befolyásolták. A második világháború előtt már Németországban forgatott, és a siker után felajánlottak neki egy ötéves szerződést Berlinben. De a szerződés aláírásakor azt firtatták, a férje árja-e, úgyhogy Turay faképnél hagyta őket.
Hazajöttek. Aztán Békeffi már itthon sem volt biztonságban. Nem publikálhatott, bujkált, ezért Turay maradt a kenyérkereső. A háború után a hatalom a szemére vetette, hogy dolgozott a nácik uralma alatt, ezért eltiltották a szerepléstől, azon a címen, hogy háborús propagandát folytatott (mivel fellépést vállalt). De az eltiltás csak egy évig tartott végül, mert többek közt Várkonyi Zoltán, a Művész Színház akkori igazgatója (róla Gyárfás Dorka írt egy remek cikket) is kiállt mellette, és szerepet ajánlott neki. Egyébként a nácik üldözte Békeffi sem dolgozhatott nyugodtan a kommunisták hatalomátvétele után, darabjai eleinte nem a saját neve alatt jelentek meg.
De elmenni csak 1957-ben mentek el.
Akkor kaptak útlevelet. Bécsben forgattak, és nem tértek haza. Zürichben, Bécsben, Madridban, Münchenben is éltek. Baráti körükbe tartozott Erich Kästner, Dürrenmatt, Remarque.
Békeffi filmforgatókönyveket írt németül, ebből éltek. Megszületett A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című darab is, amely világhírt hozott számára.
Ezek az évek Turay számára kényszerű parkolópályát jelentettek. Nehezen viselte a tétlenséget, a hetvenes években végül haza is költöztek. És kiderült, hogy a közönség nem felejtette el a kedvencét, sztár tudott lenni másodszorra is. A sikerhez erősen hozzájárult Békeffi István, aki remek szerepeket írt a feleségének, elkészült a Csínom Palkó című film, a Házasság szabadnappal és a Szeleburdi vakáció. Turay a tévéfilmeknek is sztárja lett, a Különös házasságot szerintem mindenki nézte, aki már élt és nem volt kisgyerek a nyolcvanas években.
A szép, közös jutalomjátéknak és a több mint öt évtizedes frigynek Békeffi váratlan halála vetett véget 1977-ben. Kegyes halál, szokták mondani: a Fészek Klubban kártyázott, beszélgetett Kellér Dezsővel, Fényes Szabolccsal, majd kiment, beült az autójába, és a kormányra dőlve meghalt.
Dusika, ahogy az egész ország nevezte Turay Idát, a munkába vetette magát, hogy túlélje valahogy a gyászt. És elszántan harcolt a Gresham-palota eladása ellen. „Itt éltem, itt is halok meg” – ez volt a szlogenje. És lőn: csak halála után alakították szállodává a palotát.
Kurucz Adrienn
Kiemelt kép: Fortepan