–

De mi az a minden?
Elég, ha megfelelően táplálkozom?
Elég, ha minden reggel beveszem a probiotikumokat, a vitaminokat?
Elég, ha minden reggel frissen préselem rostmentesre a zöldséglevem?
Elég, ha nem iszom többé alkoholt, ha „csak úgy” sem szívok el soha többé egy cigit sem? (Sosem voltam dohányos, de néha becsúszott.)
Elég, ha soha nem csábulok el, bár a táplálkozási tanácsadóm szerint nincs olyan, hogy szent ember? (Nehogy már pont én legyek az, haha.)
Elég, ha betartok mindent, amit az orvos mond?
Elég, ha odafigyelek a lelkemre is?
Elég, ha arra teszem fel a további életem, hogy ez a test ne csak működjön, hanem jól működjön?
Elég ez a sok minden az életben maradáshoz?

Ezelőtt sosem hallottam még a fasciaterápiáról, de ezt ajánlották a hegeimre, amiből van most két szép darab. 

Két darab heg eladó, vele a fájdalom is. Vigyétek!

Az egyiket háromszor hasították szét, a másik friss, ropogós, akarom mondani, annyira friss, hogy még puklis, gyulladt, hepehupás. Akárhányszor megnézem, arra gondolok, hogy vágta fel a Főorvosúr a szikével, majd hogyan varrta össze. A Főorvosúrnak tuti jó a szeme, mert ilyen szép öltéseket még a nagyanyám se csinált, pedig ő profi volt. Főorvosúrnak üzenem, hogy eltűnt a cicaháj is a heg alól, tényleg nem ő varázsolta oda, hanem a kórházi koszt és a zéró mozgás. Mindez már a múlté, hogy egy ilyen mosóporreklámos szófordulattal éljek. 

Akárhányszor vizsgálom a hasam, az jut eszembe, hogy olyan vagyok, mint egy kitömött plüssjáték, amit kibeleztek és újra összevarrtak. De a plüssöknek nincs szívük, nekik könnyebb. 

Az újdonsült fizioterapeutám a hasamon dolgozik ezzel a fasciaterápiás fémeszközzel, aminek biztos van valamilyen speciális neve, de most nem akarok hülyeséget írni. Ez a kedves lány pont olyan, mint Jack, a hasfelmetsző, aki most épp arra kér, hogy csukjam be a szemem, és csak figyeljek az érzésre. (Előbb meg arra kért, hogy a hasamba vegyem a levegőt – nem is tudjátok elképzelni, mennyire nehéz az.)

A huszonhét centis vágás kemény damilként merevedik a törzsemben, ezen jár kötéltáncot a lelkem, és ezt most szintén elképzelem. Hülye kis lélek, le ne essél, óvatosan egyensúlyozz, védd magad!

Az eszköz alaposan felpuhítja a merev részeket, egyáltalán nem fáj, Jack, a hasfelmetsző óvatos, kíméletes munkát végez. A kicsi, sztómás heghez még nem nyúl, az túl friss, kicsit puklis. Jack megsimogatja, de nem érzek semmit az érintésből, elhaltak ott is az idegek, de állítólag regenerálódik majd. (Mindenre ezt mondják.)

A természetgyógyászom pedig azt mondogatta, hogy be van zárva a gyökércsakrám. Hát, anyukám, ezzel most nem lehet gond, mert csak ebben az elmúlt két hónapban kétszer tutira felnyitották. Vagy ezek a csakrák (vagy mik) elkülönülnek a testtől és inkább a lélekkel vannak összefüggésben? Az igazságot úgyse tudja senki. Ha mindenkinek hinnék, aki az elmúlt nyolc évben kezelt, akkor egy bábeli zűrzavarban léteznék. (Mondjuk, így is.)

Jack visszarakja az eszközeit a helyére, vége van a gincsolásnak, nem is fájt – látod, Jack, meghalni mennyire könnyű?

Mindenkinek ilyen kíméletes sorozatgyilkost kívánok, és ilyen kedveset, szépet. 

Jack nem áll le. Most épp medúzákat rak a hasamra. (Á, meghalsz, annyira vicces.) Testszínű szalagokat vág, lekerekíti a végét, semmi éles rész ne legyen a hasamon, mert az nem szolgál engem, és kis csápokat vág mindkét szalagból. A szalag fejeit a köldökömhöz helyezi, a csápokat pedig lefelé irányítja a lágyékomhoz, hogy vezessék szépen a nyirokvizet. Mert nekem nyirokvizem is van, amúgy neked is, csak neked szépen eloszlik, nekem meg megakad a lágyékrésznél, és puffadt lesz tőle a szeméremdombom. De most már, hogy medúzák úszkálnak a hasamon, nincs többé felpuffadt, takargatott punci, ennek vége. (Ezt ne úgy értsd, hogy innentől kezdve mindenkinek majd a .inámat mutogatom, dehogy. De legalább annak az egynek, aki erre jogosult, nem feszengve – nem mintha ezen múlna bármi.)

Jack utamra enged, mondtam én, hogy kedves sorozatgyilkos, tényleg mindenkinek ilyet kívánok. Vagy lehet, meghaltam, és szellem vagyok, ezeket a bejegyzéseket pedig már rég egy szellemíró írja a szó szoros értelmében?

Holnap lemegyek az edzőterembe, mert Jack szerint elkezdhetek sétálni, hogy visszanyerjem az állóképességem, mire rendesen sportolhatok.

Elég, ha hiszek Jacknek?
Elég, ha hiszek a medúzákban? 
(Nem tudom elképzelni, hogy néhány tapasz képes vezetni a nyirokot, mégis hogy?)
Elég, ha mindent megteszek?

Elég szerintem, mert a testem olyan, mintha újra feltámadna a hamvaiból.

Szentesi Éva

A kiemelt kép illusztráció, nem a szerzőt ábrázolja – Forrás: Getty Images/ Boris Zhitkov