Dolgok, amiket senki nem árul el neked, mielőtt szülővé válnál
Nemrégiben vendégségben volt nálam egy kedves baráti házaspár, akiknek másfél évvel ezelőtt született meg az első gyereke. A „hogy vagytok?” kérdésemre aztán hamar kibukott belőlük: csodásan, de álmukban nem gondolták volna, hogy ez ilyen. Persze én csak magamban mosolyogtam. Ha annyi ezresem lenne, ahányszor ezt friss szülőktől hallottam, befizethetném magamat egy all inclusive világ körüli útra. A kérdésre pedig, hogy „ezt miért nem mondta korábban senki??!”, a válasz rendszerint az szokott lenni: „mert akkor kihalt volna az emberiség”. Én nem látom ennyire sötéten a helyzetet, a nehézségei ellenére is imádok a két kölköm anyukája lenni, de akkor most a kíváncsiaknak és bátraknak álljon itt egy gyűjtés a Redditről, ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy „Mi az, amire senki nem figyelmeztet (eléggé) a gyerekvállalással kapcsolatban?” Fiala Borcsa gyűjtése.
–
1.
Ha valaha is legyőzhetetlennek érezted magad, a gyereked születése után soha többé nem fogod. A puszta gondolata annak, hogy valami baj érheti őket, teljesen bénító.
2.
Elég nagy az esély rá, hogy végül egyáltalán nem olyan lesz a gyereked, amilyennek képzelted.
3.
Annak a gyereknek kell jó szülőjének lenned, akid van. Még ha korábban teljesen más elképzeléseid is voltak. Nagyon jók a gyereknevelési könyvek, hogy ötleteket szerezz, a tapasztalataid, a barátaid gondolatai, terapeuták, a gyerekorvos… De végül ott leszel egy igencsak összetett, bonyolult kis figurával, akiről gondoskodnod kell, akinek megvannak a maga igényei, érzései, bizonytalanságai, képességei, és neked az összes tanácsból, útmutatásból azt kell alkalmaznod, ami vele működik, ami a családodnak jó.
4.
A nappalok rettentő hosszúak, az évek ijesztően rövidek.
5.
Én „aktív hallgatásnak” hívom. Iszonyatosan kimerítő. Ha egy másik felnőttel vagy összezárva egy lakásban, akkor nem figyelsz ennyire a mindennapos zajokra. De gyerekekkel egészen más a helyzet: folyamatosan fülelned kell, sírnak-e, veszekednek-e, verekednek-e? Vagy épp ellenkezőleg: túlságosan nagy a csönd? Idővel persze javul a helyzet, de erre tényleg semmi nem tud felkészíteni.
6.
Számomra az volt a legmeglepőbb, hogy mennyire nem volt lehetőségem bármit is végiggondolni megszakítás nélkül. Ezzel nagyon sok nehézségem volt. Semmire nem emlékeztem, és nem tudtam egy csomó dologban döntésre jutni, mert valahányszor elkezdtem volna ezeken agyalni, félbeszakítottak. Néha csak azért ültem ki az autóba egyedül, hogy legyen lehetőségem gondolkodni.
7.
A szülőség nem ér véget abban a pillanatban, hogy a gyerekeid betöltik a tizennyolcat. Ez egy egész életre szóló elköteleződés.
8.
Benne van a top három örökre szóló döntésedben az, ha gyereket vállalsz. Ha egyszer gyerekeid lesznek, mindig gyerekeid lesznek. Nem lehet visszacsinálni, nem lehet másképp dönteni, nem lehet időt adni, hogy az majd minden sebet begyógyít. Nem azt mondom, hogy ez jó vagy rossz. Csak annyit, hogy állandó.
9.
A gyerek örök életre hozzáköt téged a másik szülőhöz. Ha nincs közös gyerek egy házasságban, ami nem működik, fogod magad és elválsz, és utána, ha nem akarsz, soha többé nem kell beszélned a másikkal. De ha gyerekeitek vannak? Akkor valamilyen formában annak legalább tizennyolc éves koráig össze vagytok kötve. Ha csak nem örökre. A házasság lehet időszakos, de a szülőség örök.
10.
SOHA többé nem fogsz annyit aludni. Még ha idősek is, az aggódás és a félelem megmarad, legfeljebb más szinten.
11.
Balga fejjel azt képzeltem, onnantól fogva, hogy gyerekeim vannak, ösztönösen tudni fogom, hogyan kell szülőként viselkedni. De ez távolról sincs így. Sokszor fogalmad sem lesz, mit kellene csinálni, és mellette arra is ráébredsz, a szüleid is mennyit blöfföltek anno.
12.
Egy játékbabán gyakorolni a pelenkacserét nem számít. Majd ha egy élő macskán is megy, akkor állsz készen!
13.
Gyereknevelés közben az ember hajlamos elveszíteni saját magát. De annyira fontos, hogy legyen időd magadra, és ez ne fordulhasson elő!
14.
Amire nem számítottam: hogy mások mennyire ítélkezők tudnak lenni. Főleg más szülők…
15.
Ha eredetileg nem akartál gyerekeket, attól, hogy gyereked születik, még nem fogod jobban akarni.
16.
Nem az fogja megmenteni a rossz házasságodat vagy kapcsolatodat, ha gyereket vállaltok. Ha azt képzeled, ez majd minden problémádat megoldja, nemcsak te leszel nagyon csalódott, de lesz egy érzelmileg traumatizált gyereked is.
17.
Minden sokkal több időbe telik, mint korábban. Egy kisbabával vagy totyogóval elmenni otthonról, alsó hangon is tíz perccel tovább tart. De akár csak az, hogy beszíjazd az autósülésbe vagy babakocsiba, komoly erőket igényel, olyan, mint lebirkózni egy teljességgel nem együttműködő, meglepően erős, egyúttal szívszorítóan törékeny polipot.
18.
Azon fogsz tűnődni, hogy mégis, mi a fészkes fenét csináltál korábban az időddel?
19.
Mindig csak annyira leszel boldog, mint a legszomorúbb gyereked.
Fiala Borcsa
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Oliver Rossi
