–

„Megfosztják magukat attól az önfeledtségtől, amit anno az jelentett, hogy csak úgy kattintgattuk a filmes fényképezőt. […] Rá voltunk kényszerítve, hogy megszokjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk” – mondja Eszter arra vonatkozóan, mennyivel másabb volt a helyzet, amikor csak előhívás után láttuk, hogy nézünk ki a fényképeken, amikor már nem lehetett mit tenni a dologgal.

Eszter szerint a képmanipuláció egy olyan fegyver a mai fiatalok kezében, amit nagyon könnyen maguk ellen tudnak fordítani.

„Annyira nem néztük magunkat a tükörben, hogy például amikor néztünk valami hősnőt a tévében, simán el tudtunk képzelni, hogy hasonlítunk rá” – idézi fel Eszter ifjúkori kalandjainkat a dél-amerikai szappanoperák világában.

Eszter szerint a legtöbbször nemcsak a nőket, a gyerekeket, hanem mindenkit a külseje alapján próbálnak definiálni. „Ennek az az oka, hogy az emberek sokszor sematikusak, sokan attól érzik biztonságban magukat, hogy létrehoznak olyan sztereotípiákat, amikkel tudnak dolgozni: na, ez az ember így néz ki, akkor ő valószínűleg így fog viselkedni velem, akkor nekem ehhez így kell hozzáállnom.”

Megdöbbentő számok
Az adásban konkrét kutatási eredményekről is beszélünk, amelyeket a Dove Önbizalom Programja bocsátott a rendelkezésemre. Ennek Ráskó Eszter is az egyik nagykövete, az egyik vállalása pedig az, hogy nem rak ki magáról digitálisan manipulált fotót a közösségi médiában. Íme, néhány rémisztő számadat a kutatásból, amely a digitális torzítás és a szépségideál viszonyait vizsgálta:
  • A lányok 80 százaléka már 13 évesen használt filtereket és alkalmazásokat a képei átszerkesztéséhez, 32 százaléka mindig átszerkeszt valamit a fotóin posztolás előtt.
  • A lányok 77 százaléka megpróbál elrejteni vagy megváltoztatni legalább egy vonást vagy testrészt egy kép posztolása előtt.
  • A fiatal lányok csak a „tökéletes” énjüket szeretnék megmutatni a közösségi médiában, 45 százalékuk pedig úgy dönt, inkább nem posztol egy fotót, ha nincs megelégedve a kinézetével. 

„Ez is egy elég érdekes torzulása a világnak, nem? Hogy már semmi nem lehet csak azért olyan, mert olyan” – mondja Eszter arra vonatkozóan, hogy milyen sokan háborodnak fel azon, amilyen természetességgel kezeli a testalkatát.

„Nem akarom legitimizálni a kövérséget, én csak létezni akarok. Az én egyetlen kérésem, hogy olyan lehessek, amilyen szeretnék lenni.”

Eszter úgy tapasztalta, hogy ha felmegy a színpadra, a műsor legelején egyszerűen muszáj a humoristának szóba hoznia a teljesen egyértelmű külső jellemzőket. „Addig nem nyugszik meg a közönség, amíg nem tudja meg, hogy neked mi a véleményed erről.” Aztán, amikor a stand-upos elnyerte a közönség szimpátiáját, már egyáltalán nem szeretik a nézők, ha a saját külsejét ekézi: „Én kedvelem ezt a nőt, most miért bántja magát?”

Kedvenc párbeszédem az adásból:

– Én úgy néztem ki tizenéves koromban, mint Harry Potter. De ebben szemernyi túlzás nincs.
– Én meg mint Hagrid. Még stand-upolok is róla.

„Nagyon kevés egyedi hang van” – mondja Eszter. Szerinte régebben a különbözőség, az egyediség volt a vonzó számunkra, most viszont nagyon sokan inkább hasonlítani, betagozódni akarnak. Szerinte a lázadás fontos, és aggódik amiatt, hogy ha valaki fiatal korban nem mer lázadni, akkor mikor fog.

„A szép, az nekem egyáltalán nem itt kezdődik” – Eszternek határozott véleménye van a Kardashian-klánról: látja, hogy szabályos és esztétikus az arcuk például, mégsem érzi, hogy ez volna az elérendő cél.

„A szépség és a karizmatikusság számomra együtt jár. Én azokat látom szépnek, akiknél ez együtt jár” – fejtette ki Eszter, akinek például Charlize Theron az egyik kedvence, mert a színésznő sosem volt az a kifejezetten betagozódó típus, volt egy egyedi karaktere. „Adele pedig minden körülmények között mindig lenyűgöz, nemcsak zeneileg, hanem ahogyan reprezentálja magát.”

A testpozitivitás soha nem arról szólt, és nem is kell arról szólnia, hogy ragaszkodjunk a jelenlegi állapothoz, és csak a hibákat, vagy inkább jellegzetességeket próbáljuk elfogadtatni az emberekkel. A testpozitivitás szerintem arról szól, hogy elfogadom a másikat is, magamat is olyannak, amilyen ő épp szeretne lenni.”

Ha szeretnél még többet hallani önelfogadásról, önazonosságról, testképről, akkor nagyon ajánlom a Popfilter negyedik évadából a beszélgetésemet DJ Yaminával és Tóth Attilával. Jó szórakozást kívánok!

Csepelyi Adrienn

A Popfilter további epizódjait itt találod: