„Nulláról kezdtem újra mindent: beszélni, énekelni, járni” – Tóth Attila a Popfilterben
„Vagy csinálja az ember, vagy tolószék” – ezekkel a szavakkal indul az e heti Popfilter, és ez még „csak” a kezdet. Tóth Attila, a Pokolgép énekese és a Madách Színház művésze 2019 őszén, 48 esztendős korában sztrókot kapott. Jelenleg kilencvenszázalékos a felépülése, rendkívüli bátorsággal újra színre lépett a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepében. Beszédén még nagyon kicsit érezhető a sztrók nyoma, de épp azért vállalta a beszélgetést, hogy másoknak segíthessen. Egyszerre megrendítő és elgondolkodtató, szomorú, ugyanakkor nagyon szép történet bontakozott ki a Popfilter stúdiójában, amihez kellett egy ember, aki képes volt szembenézni a saját hibáival és a múlttal, és változtatni azon, amin tudott. A mai epizódban tehát Tóth Attila. Popfilter – Szűrjük a zajt!
–
Sokáig ültem az üres dokumentum fölött, míg végül beláttam: ebből a beszélgetésből egyszerűen nem fogok tudni mondatokat kiemelni. Sok különleges, megható, szomorú vagy épp ordítva röhögős pillanatunk volt már a Popfilter stúdiójában, a mai adás viszont még ezek között is különleges helyet foglal el a szívemben.
Egy olyan ember összeomlásáról, talpra állásáról és múlttal való szembenézéséről szól, aki maga a két lábon járó erő, vadság, féktelen energia. Aki az utóbbi két évben megjárta a poklot, de Jézusként tért vissza a színpadra.
Ez az ember bejött a stúdióba, és elmondott mindent. Annál is többet, mint amire számítottam.
Mesélt pattanásos arcbőrről, „szétkokszozott” testről és arról, miért érezte, hogy mindig több és több izomra van szüksége; beszélt párkapcsolati hibákról és a munkáról, ami egy boldog házasság fenntartásához kell. Elmesélte, milyen érzés volt, amikor fiatalkora ikonikus zenekara énekesévé választották, milyen volt a kisvárosi környezetben teljesen kívülállónak érezni magát, mit adott neki a zene és mit ad ma.
Hogy miként döbbentette rá egy rajongó arra: a közönség nem egy idolt, hanem őt magát szereti.
Elmondta, mire gondol, miközben keresztre feszítik a musicalben, hogyan élte meg, amikor a teste egyszerűen nem engedelmeskedett neki, és amikor ő, aki egész életében a testépítés megszállottja volt, járókerettel tudott csak közlekedni.
Ritkán zökkenek ki a riporteri munka közben a szerepemből, de ennek a beszélgetésnek több pontján is a sírás fojtogatott.
Attila őszintén tud már nevetni magán és ifjúkori ballépésein, ami vidám perceket is szerzett ebben az adásban: például megtudtuk, hogy azért nem volt igazán jó biztonsági őr, mert konkrétan kirabolták a helyet, ahol őrködött. Még azt is elárulja, honnan ered az a tévhit, hogy tejet iszik próbák alatt.
A rockzene tele van elképesztő karakterekkel – az egyikük pedig a Popfilterben most olyan közel enged magához a hallgatókat, mint talán még soha életében. Nemcsak Pokolgép- vagy musicalrajongóknak ajánlom ezt az adást, hanem mindenkinek, aki volt már nagyon mélyen testileg és/vagy lelkileg: Attila keresetlen őszintesége többet ad, mint bármilyen motivációs előadás.
Csepelyi Adrienn
A Popfilter további epizódjait itt találjátok:
