–

Bevallom, nemegyszer esem abba a hibába, hogy a megvásárolt alapanyagokat nem használom fel időben, és megromlik a hűtőmben. A leggyakrabban a zöldségek esnek áldozatul a nagyívű bevásárlásaimnak. Sok zöldséget vásárolok, mivel sikeresen beiktattam az életembe a tudatosabb zöldségfogyasztást, de azt még nem sikerült tökélyre vinnem, hogyan ne pazaroljak. 

Tudom, tudom, csak annyit kellene vásárolni, amennyit meg is eszünk, és csak olyat kellene megvenni, amihez már van is kész receptem a fejemben. Amíg nem jutok el erre a fejlettségi szintre, addig viszont marad az, hogy a maradékhoz kutatok recepteket. 

A zöldséges fiókom mélyén most épp néhány padlizsán készülne megrohadni, plusz egy rég vásárolt, csinos csilicsomag, ezeket is fájdalmas lenne a kukába hajítani, ezért most alapvetően padlizsános ételekhez kerestem tippet, és ki akartam kerülni a padlizsánkrém roppant kényelmes és pofonegyszerű komfortzónáját. 

Szerencsére úgy nem nehéz, hogy az egyik kedvenc időtöltésem a főzős vlogok nézegetése.

Még nyáron bukkantam rá a Pick Up Limes nevű gasztrocsatornára, ahol egy – 2014 óta vegán – afgán származású nő mesél gyönyörű ételekről. Nem pont ugyanúgy készítem el a receptjeit, ahogy ő előadja, de rengeteget tanultam tőle a zöldségek felhasználásáról. Sadia felmenői Afganisztánból menekültek Kanadába, és az egyik legújabb sorozatában sokat mesél a nemzeti ételeikről, étkezési szokásaikról – ezért a következő recept is ilyen tradicionális étel lesz, csordultig padlizsánnal.

Egyébként is imádom felfedezni idegen nációk konyháját, ősrajongója vagyok Indiának, a thai ételeknek és a kínainak is, de muszáj bővíteni a spektrumot, és Sadia vegán vlogja kiváló inspiráció. Szinte a könnyem is kicsordul attól, ahogyan a zöldségekkel bánik. Azt a néhány dolgot pedig, ami nem fekszik az életmódomnak, egyszerűen csak kicserélem. 

Például nem fogyaszthatok túl sok szóját vagy egyéb hüvelyest, és vegán sem vagyok. Eszem húst, és a tejtermékek közül a joghurtot nagyjából mindennap fogyasztom (ez kifejezetten ajánlott az egészségügyi állapotom miatt). Viszont tejet nem iszom már évek óta – teljesen áttértem a növényi tejre, és sokkal jobban is szeretem mostanra, mint a tehéntejet.

A bőséges zöldségfogyasztás pedig tényleg az egyik legjobb dolog, ami velem történhetett,

úgyhogy gyertek, jegyezzétek fel, mire van szükségetek ahhoz, hogy megkóstoljátok ezt a csodálatos, zöldséges, afgán fogást:

Hozzávalók körülbelül két főre:

– 2 közepes padlizsán
– 5 közepes paradicsom
–1 vöröshagyma
– 6 cikk fokhagyma
– 1 szép szál zöld csili
– 2 evőkanál sűrített paradicsom
– fél evőkanál kurkuma
– joghurt

Elkészítése:

1. Meghámozom a padlizsánokat, levágom a tetejét, és hosszában nagyjából egycentis szeletekre szelem, majd besózom.

2. Ezután a paradicsomokat vágom fel: három darabot kisebb kockákra, kettőt pedig nagyjából egycentis szeletekre. A vöröshagymát félcentis szeletekre vágom (úgy, hogy nem vágom ketté előtte), aztán a csilit is hosszában. 

3. Az eredeti recept szerint forró olajban aranybarnára kell sütni a padlizsánszeleteket, de én nem igazán fogyaszthatok semmi olajban tocsogósat, ezért szépen megsütöm őket előremelegített sütőben, miután letöröltem róla a só miatt kiizzadt, keserű verítéket.

4. Amíg sül a padlizsán, kevés kókuszolajon megpirítok négy db kinyomott fokhagymát, amihez hozzáadom a felkockázott paradicsomokat, a csilit, a paradicsompasztát, sózom, és fél evőkanál kurkumával ízesítem.

5. Amikor már szépen összerottyant, beleteszem az egységes karikákra szeletelt hagymát, ráhelyezem a padlizsánokat, azokra a karikára vágott paradicsomokat, még egy réteg padlizsánt teszek a paradicsomokra, majd lefedem, és fedő alatt kábé húsz percig sütöm.

Így rétegezem egymásra a hagymát, a paradicsomot és a padlizsánokat

6. Közben elkészítem a joghurtszószt. A krémes joghurtba belenyomok két fokhagymát és sózom ízlés szerint.

7. Ha szépen összeért a serpenyőben a mennyei étek, akkor óvatosan átforgatom, hogy ne törjön össze, és egy szép tálba szervírozom, megcsorgatom a joghurtos öntettel, és már kész is. 

Ugye, nem is annyira bonyolult? Leljétek örömötöket ti is a zöldséges receptekkel való kísérletezésben!

Szentesi Éva