Varázsolj impresszionista festményt a tányérodra! (Recepttel!)
Az ember könnyen belecsúszik abba a hibába, hogy mindig ugyanazt a három jól bejáratott köretet készíti el a hétvégi hússzelet mellé, és sütőtököt is évente csak egyszer eszik, akkor is inkább muszájból, egy Insta-posztért, desszertnek, fahéjas cukorral. Én azt mondom, eddig, és ne tovább! Merüljünk el együtt az őszi táj színorgiájában, mondjon le a mainstream krumpli, no meg a rizsa, üljünk fel bátran az ezerízű saláták új hullámára! Fiala Borcsa jóllakat.
–
Szeptember 20-án ünnepeltük a zsidó újévet, a Ros Hásánát, ebből az alkalomból pedig nem akármilyen meghívásban részesültem. Mautner Zsófi a Mariott Hotel Peppers! éttermébe ezúttal Shir Harpent, a Tel Aviv-i termelői piac alapítóját hívta meg, hogy együtt készítsenek el különféle ünnepi fogásokat a nagyérdeműnek. A menü nemcsak ezerarcú volt és ínycsiklandó, de Zsófi csurig töltötte újszerűen tálalt zöldséges fogásokkal, ezáltal az ember úgy ehette degeszre magát, hogy nem kellett különösebb lelkiismeret-furdalással is megküzdenie – mondjuk, én azzal nem is nagyon szoktam, elvégre is az vagyok, amit megeszem. (Ezért szoktam minden étkezés végén még egy sportos, egészséges nőt is bekebelezni fojtásként.)
Ám hogy az én drága kollégáim se maradjanak ki az izgalmasan jóból, elhoztam nekik két különleges köretet a vacsoráról, amihez – gondolva társaságunk egyetlen, ámde annál megbecsültebb férfitagjára is – megsütöttem fejenként egy csirkecombot. Az eredmény pedig egy ízig-vérig őszi, hibátlanul és fejedelmien ünnepi lakoma lett – péntek délben, az irodában.
Az iruló-piruló csirkecombok elkészítése nem egy ördöngösség: fejenként egy combot helyezek a kacsazsírral kikent tepsi aljára, alaposan megsózom, borsozom, majd még egy kis kacsazsírt rákenegetek, el ne fogyjunk még a végén! Mivel én úgy szeretem, ha tulipiros a teteje, de már szinte leomlik a csontról, két órán át szoktam sütni, 170 fokon. Ennyikeh...
A padlizsánsalátához fejenként fél padlizsánnal számoltam, tehát a mi esetünkben négy egészet betettem a sütőbe (az is klassz, ha még pont befér a csirkés tepsi mellé a rácsra, ha nem, érdemes ezzel kezdeni. Egy háromnegyed órát sütöm, időnként óvatosan megforgatva, hogy mindenütt alaposan megbarnuljon, de ne robbanjon fel (khm... volt már rá példa, egy barátnőm mesélte). Amikor egy kicsit kihűlt, lehúzom a héját, és egy szűrőre téve lecsöpögtetem, majd tálra teszem. Friss görög joghurtot összekeverek egy evőkanál tahinivel (alias, szezámmagkrém), friss csilivel, sóval, borssal, majd a padlizsánok tetejére öntöm. Rászórok egy marék rukolát, meglocsolom olívaolajjal és citrommal.
Végül jöjjön a Ros Hásáná-estém fénypontja, az a fogás, amitől még három nappal később is bepárásodott a szemem a meghatottságtól, ez pedig nem más, mint a sütőtöksaláta fekete lencsével és korianderrel nevezetű köret. Mit köret, kérem szépen, az maga volt a színtiszta költemény, a szerelmes szonettek bestofja! Ehhez egy félbevágott sütőtököt meglocsoltam olívaolajjal, sóval, borssal, fahéjjal és római köménnyel (ami, ha engem kérdeztek, a fűszerek legszexibb kokottja, olyan bódító az illata, hogy rögtön a mennyekben – de minimum egy ötcsillagos wellness szálloda baldachinos franciaágyán – érzed magadat tőle). A narancssárga tököt puhára sütöm, majd amikor kihűlt, nagyobb kockákra darabolom – a héja nélkül természetesen. Közben lágyra főzök két bögre fekete lencsét (ezt a típust nem kell előre beáztatni, cserébe fél óra alatt megfő), leszűröm, egy nagy tálban sóval, borssal, olívaolajjal, citromlével ízesítem, hozzákeverek még egy nagy fej apróra vágott vöröshagymát, friss koriandert és a sütőtököt.
Mindenkinek jó egészséget, és még jobb étvágyat kíván,
Fiala Borcsa
A képek a szerző tulajdonában vannak
