„Az univerzum minden megnyilvánulása szent és isteni” – Mi az a tantra, és mi köze a jógához?

–

Ahhoz, hogy megértsük, mit is gyakorlunk ma jóga néven, valamennyire tisztába kell kerülnünk a tantra koncepciójával is. Természetesen nem az úgynevezett neotantra vagy kaliforniai tantra New Age-es párterápiájára gondolok, ami inkább csak márkanévként őrizte meg a tantra kifejezést, hanem a több ezer éves hagyományra, ami olyan tradíciókkal párhuzamosan fejlődött Indiában, mint a buddhizmus, vagy a jóga különböző formái.

Mind a jóga, mind a tantra rendkívül komplex fogalom, amelyet meglepően eltérő jelentéstartalommal használnak a különböző szövegekben. Mindkét hagyomány a hinduizmus része, és a végső megszabadulással, a végső valóság felismerésével foglalkozik, de míg a tantrára a kifelé fordulás, és minden dolgok egylényegűségének hangsúlyozása jellemző, a jóga inkább összpontosítást és elkötelezett gyakorlást jelent. A tantra jóga tehát nem a jóga és a tantra ötvözése, hanem valamely tantrikus tanítás elmélyült gyakorlása, a tantra szövegeire épülő spirituális út. 

Nem mindig könnyű meghúzni a határt a jóga és a tantra közt.

Talán nem rugaszkodunk el nagyon a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a jóga eredetileg a védikus rendszer része volt, ami az indoeurópai eredetű árja nép térhódításával került Indiába időszámításunk előtt 1500 környékén, és lett később a világi és papi arisztokrácia hivatalos vallása, míg a tantra tanításai az őslakos dravidák mágikus hagyományaiban gyökereznek. 

A jóga az idők folyamán – magas presztízse miatt – széles körben használt kifejezéssé vált: a legtöbb szövegben az elme fegyelmezését értették rajta, de tágabb értelemben gyakran használták általánosan mindenfajta tudatos törekvésre és spirituális gyakorlásra. Patandzsali 400 környékén írta meg a jóga alapművének tekintett szövegét, a Jóga-szútrát, amely szerint a jóga gyakorlásának a célja a meditációban elérhető legtisztább tudatállapot, a szamádhi elérése. A szövegben azonban felbukkannak egyértelműen buddhista tanítások és tantrikus utalások is, azt mutatva, hogy ezek az egymástól jelentősen eltérő szellemi utak folyamatosan hatással voltak egymásra. 

A tantra mint szellemi irányzat időszámításunk előtt 200 körül jelent meg, azonban igazi elismertségre csak időszámításunk szerint 1000-től tett szert. Központi eleme, hogy az univerzum minden megnyilvánulása szent és isteni, ellentétben a védikus filozófiával, amely szerint a világ (és benne az egyén) csupán végső tudatosságban felbukkanó illúzió, így természeténél fogva értéktelen. 

A tantra egy gyűjtőfogalom, ami számtalan egymástól jelentősen eltérő szellemi mozgalmat jelöl, a cölibátusban élő filozófusoktól kezdve a kifejezetten tabudöntögető, úgynevezett balkezes tantraiskolákig. Az egyik ilyen – a modern jógagyakorlók számára különösen érdekes – balkezes tantraiskola alapítója volt Matszjéndra, aki 800 körül alapította meg a mai napig élő náth tantra hagyományt. A filozófia mellett sokat foglalkoztak a test fejlesztésével, légzéskontrollal, aszkétizmussal, és szexuális jellegű gyakorlatokkal is. Erre az iskolára hivatkozik, mint tanításának forrására, az 1400 környékén íródott A hatha-jóga lámpása című szöveg, amit ma Patandzsali Jóga-szútrái mellett szintén a jóga egyik alapművének tekintenek.

A hatha jóga valójában nem más, mint a tantrikus és védikus tanítások ötvözéséből született új szellemi irányzat.

Ha visszatekintünk a szellemi folyamatokra, amik Indiában zajlottak az utóbbi 2-3 ezer évben, arra juthatunk, hogy a mai jógaiskolák nagyrészt tantrikus eredetű gyakorlatokat tanítanak. A védikus jógaút elemei a meditációs ülés, a befelé fordított figyelem, az összpontosító és meditációs gyakorlatok, illetve a védánta monista filozófiája. Tantrikus eredetűek azonban a változatos testhelyzetek, a légzéskontroll, a relaxációs technikák, a mantrák, a beavatás, vagy az olyan energetikai gyakorlatok, mint a csakrák és a kundalíni.

A nyugati civilizáció tette ezekhez hozzá a huszadik században a preventív, mozgásterápia jellegű gyakorlást, a testfejlesztésre fókuszáló dinamikus sorozatokat, de még a jóga ezotériával, okkultizmussal, New-Age szemléletmóddal való vélt kapcsolódását is.

Így lett a legvégső kérdésekre választ adó évezredes tanításokból nálunk egy alternatív mozgásrendszer – legalábbis a legtöbben ilyesmire gondolnak, ha a jóga kifejezést hallják.

Azért nincs okunk elkeseredni: a rendszeres gyakorlás hatására sokaknál megjelenik az a belső késztetés, hogy tovább haladjanak a jóga útján, egyre finomabb szinteken ismerve meg önmagukat, egyre mélyebb megértéshez jutva, egyre közelebb kerülve a jóga eredeti céljához: a valóság közvetlen megtapasztalásához.

Németh Gergő

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/yurok