–

Előre is elnézést kérek az előételektől, de a mezzét bűn lenne pusztán lefokozni előétellé,

bár funkcióját tekintve az, de ezekhez a gyönyörűen tálalt, sokszínű finomságokhoz jár a sós, joghurtos, citromos vagy akár a csípős mezzéket tökéletesen kiegészítő ital, a hűsítő, ánizsos raki vagy egy pohár bor is. A kulináris élményen túl, a mezze fogyasztása – spanyol megfelelőjéhez, a tapaséhoz hasonlóan – társasági élmény, és nincs emberfia a Földön, aki nekiállna otthon nagy magányában nyolc-kilencféle előételt gyártani tízdekás adagokban, és gusztán tálalni.

Az ízorgiát garantálja, hogy a kis adagok miatt nagyon sokféle ételt megkóstolhatsz

Plusz a török mezze tökéletesen illeszkedik a slow food mozgalomba is, amit a „lassan járj, tovább érsz” analógiájára a „lassan egyél, tovább élsz” gondolata vezérel.

A legtöbb mezze hideg, zöldségekből készül, és joghurtételek mellett néhány halverzió is szerepel azon a hatalmas tálcán, amellyel a pincér egyensúlyoz a vendégek asztala felé, de sok étteremben a vendég sétál oda egy hatalmas hűtőpulthoz, hogy kiválassza magának, mit szeretne.

Diétázóknak külön ajánlanám, mert a zöldség- és halételek olyan laktatók, hogy amikor megérkezik a főétel, értetlenül nézzük majd, úgy, mint mi a minap egy fava bab, zöldségekkel töltött articsóka, és töltött szőlőlevél kombinációja után.

Ha mégis otthon állnál neki mezzét készíteni, a jolly jokerként használható padlizsánból, joghurtból, babból és paprikából jó előre bespájzolhatsz, mert ezek több mezze alapanyagaként gazdagítják a török konyhát. Ja, és friss kaporból is érdemes egy nagy adaggal beszerezni, mert ezt is bőkezűen szórják ám az ételekre.

Az egyszerűség kedvéért kezdjük az alapoknál és az én gyerekkoromnál

Kis történelmi kiegészítőként, a törökök nemcsak nekünk okoztak fejfájást 150 éven át, de a bolgároknak is 500 éves uralmuk alatt. Így történhetett, hogy a sült paprika bekerült a bolgár konyhába – és az én bolgár nagypapám nyíregyházi konyhájába is. A jó öreg sparhelt kiváló eszköz volt paprikasütésre, nekünk, gyerekeknek pedig megtanította, hogy meleg felülettel nem jó ám cimborálni. Már az átkosban is piros kápia paprikát használt a nagypapám, amit – gyerekszemmel úgy tűnt – kormosra égetett, majd a külső, leheletvékony héját lehúzta, és maradt a forróságtól gőzölgő, puha paprikahús.

Ezt a műveletet annyival toldják meg a törökök, hogy némi olívaolajjal és egy pici fokhagymával meghintik a paprikát, de még így is, már csak az illatot megérezve azonnal visszavarázsol engem a nagyapám konyhájába.

A bab abszolút szerelmeseként nem tudok elmenni egy mezzés pult előtt anélkül, hogy ne vásárolnék egy-két adagot

Az egyik kedvencem a paradicsomszószban készült verzió, amiben a vajbab olyan puhára főtt, hogy tuti, innen ered a „kés a vajban” hasonlat, és nem a vajhoz van köze. A humuszszerű, olívaolajjal krémesre kevert babkrém pedig szintén minden pénzt megér, de az abszolút befutó a képen látható, kissé kocsonyás állagú babszelet, szintén olívával összepasszírozva – és hogy mit látni a tetején? Hát kaprot.

Ha valaki mégis maradna a töltött káposztánál, annak egy próbát megér a dolma, ami ugyan húsmentes, és káposzta helyett szőlőlevélbe csavarják az igazán miniadagra gyömöszölt rizst, legalábbis a mi termetes töltött káposztánkhoz képest, plusz kap némi savanykás ízt is.

Gyerekkoromban mindig sikítófrászt kapott nagymamám, ha az uborkafogyasztás után akár csak fél órával tejtermék után nyúltam, mert mifelénk, Szabolcsban a néphit szerint zöldség, gyümölcs és tejtermék keverése egyenes út a hasmenéshez. Hát ezt egész nemzetek tagadják, elég csak az indiai mangós-tejes mango lassira gondolnom, de a török mezzék is jócskán rácáfolnak erre a – szerintem generációkat sok-sok finomságtól megfosztó – nézetre.

A törökök ugyanis nagyon sok mindent nemcsak képesek belepakolni a joghurtba, de teszik ezt úgy, hogy az hol sós, hol csípős, hol savanykás, és mehet bele uborka rengeteg fűszernövénnyel, mentával és kaporral, de füstösre grillezett padlizsán vagy sárgarépa is. Itt éppen csípős paprikával van tele a joghurt, mellette pedig az elmaradhatatlan kapor, mellé került még egy kis uborka, paprika, és hogy valóban extravagáns legyen, egy kicsi dió is a tetejére.

A halételek sem maradhatnak ki, bár az apró sós halak vagy a kalamári arányaiban valóban alulmaradnak a zöldséges verziókhoz képest.

Kakukktojás ugyan, de bónuszként álljon itt gyermekkorom gasztroenterológiai bevésődését meghazudtoló kedvencem: a joghurtos uborkaleves, azaz cacık (ejtsd: dzsadzsök – fontos tudni, és ha Törökországban jársz, ez legyen az első rendelésed).

A török barátnőm lelkemre kötötte, hogy bele ne írjam ezt a mentás-uborkás, joghurtos levest a cikkbe, mert ez határozottan nem mezze. Az eszemmel értem, de mivel a napokban egy sor mezze előtt cacıköt kaptunk egy étteremben, ezért a szívemre hallgatok, és inkább áradozom erről a finomságról, amiért a konyhásnéni azonnal nyúl, amint megjelenek a munkahelyi kantinban. Forróságban kiváló hűsítő, de az íze annyira tökéletes, hogy úgy érzem, csakis ezzel a nem mezze étellel zárhatom ezt a cikket.

 Trembácz Éva Zsuzsanna

Szerzőnk írásait a Facebook-oldalán és a honlapján is olvashatod

A képek a szerző tulajdonában vannak