Szurkolunk és ropogtatunk – 3+1 isteni házicsipsz-recept, nem csak meccsnézéshez

–

Nem terveztem el, de mégis egészen szép kis sorozatba rendeződnek a különböző ételek és italok alternatíváival való kísérletezéseim: a zöldségalapú pizzák és fasírtok, a zabpalacsinták, valamint a palackozott helyett a saját készítésű extra gyümölcsös jegesteák után most 3+1 zöldségcsipszet próbáltam ki.

Az egészségesebb verzióhoz ragaszkodva az volt az alapkoncepcióm, hogy kikísérletezem, hogyan lehet sütőben, minimális zsiradék felhasználásával igazán ropogós a végeredmény, és csak a legvégső esetben, ha sehogy sem akar összejönni, akkor vetem be a serpenyős olajfürdőt.

Szpojler: szuper a sütős verzió.

De ennek is több iskolája van, én pedig kipróbáltam valamennyit, hogy megtaláljam a tökéletes receptet.

Persze, a zöldségek úgy a legropogósabbak és a legegészségesebbek, ha nyersen esszük őket, de sütőben sült csipszként még mindig egészségesebbek, mint a boltiak. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy finomabbak is, hiszen úgy fűszerezzük, ahogy nekünk tetszik, ráadásul jóval olcsóbb. Az már csak hab a tortán, hogy pillanatok alatt elkészülnek.

Lássuk a medvét zöldséget!

Csipszet rengetegféle zöldségből lehet készíteni. Nekem most a répára, az édesburgonyára és a zellerre esett a választásom, plusz egynek pedig nem hagyhattam ki, hogy kipróbáljam, „sima” krumplival is jó-e a házi csipsz.

Annyit elárulhatok, hogy isteni lett mindegyik, csak rá kellett jönni a nyitjára. Mondom is a kulisszatitkokat.

220 fok, nyolc–tíz perc

Ezer meg egy különböző zöldségcsipsz-receptet lehet találni a neten, ezeket pedig tapasztalatim szerint három különböző kategóriába lehet csoportosítani, ha a sütési módszert nézzük:

• a lassú, miszerint 130–160 fokon tizenöt–húsz perc alatt megsütjük úgy, hogy félidőben megfordítjuk a zöldségszeleteket,
• a közepes, ami azt mondja, hogy 200–220 fokon nyolc–tíz perc alatt sül meg a csipszünk,
• vagy a sokkolós, ami 230–250 fokra esküszik, és három–öt percet ad a zöldségeknek a sütőben.

Nos, kipróbáltam mindegyiket, és a következőkre jutottam: a lassú módszerrel inkább szottyos, mint ropogós lesz az eredmény, a sokkolóssal viszont nagyon hamar elszenesednek a zöldségek, főleg a vékonyabbra sikerült szeletek.

A nekem bevált módszer tehát: 220 fok, nyolc perc, forgatás nélkül.

Zöldséggyalu > zöldséghámozó > kés

A tökéletes sütési idő és hőfok kitapasztalása mellett nagy tanulság volt, hogy most már tényleg be kell szereznem egy zöldséggyalut. Ugyanis azzal tényleg pillanatok alatt le lehet tudni a házi csipszkészítés legmacerásabb részét: az egyenlő vastagságú szeletek kivitelezését. Ennek hiányában megpróbálkoztam késsel abszolválni a műveletet, de bárhogy is próbálkoztam, nem sikerült mindig a kábé két milliméteres vastagság. Ez pedig azért nagy hátrány, mert míg a kisebb szeletek már szenesedtek, addig a nagyobbak még meg sem pirultak. 

Így hát gyalu hiányában kés helyett a hámozót vetettem be, ami meglepően jó volt. Egyetlen hátránya, hogy a zöldség végét már nem lehet vele szépen szeletelni.

Kenés helyett spriccelj!

De nem csak a vastagságon múlik a tökéletes ropogás, némi zsiradék is szükséges hozzá. Én olívaolajat használtam, egyrészt mert imádom az ízét, másrészt így egészségesebb, mint a napraforgóból készült rokona.

Először úgy próbálkoztam, hogy egy kis tálban összekevertem az olajat a fűszerekkel, majd megkentem vele a répát. Nos, ez a kevésbé jó módszer, így ugyanis eléggé el lehet áztatni zöldségeket, amik ropogás helyett inkább tocsogni fognak.

A másik módszer – és ezt ajánlom mindenkinek –, hogy erre alkalmas flakonból egy spriccelős fej (ezt így hívják egyáltalán?) segítségével ráfújtam egy kis olajat a szeletekre, majd utána megszórtam a fűszerekkel.

Most, hogy a végeredmény szempontjából mindhárom kulcsfontosságú lépésen átrágtuk magunkat, jöjjenek is a receptek!

Répacsipsz

Hozzávalók (egy–két főre

• 3 közepes méretű répa
• olívaolaj
• sütőpapír a tepsibe
• fűszerek ízlés szerint

A répákat meghámoztam, majd

mielőtt szépen sorba elrendeztem volna őket egymás mellé a tepsire, egy konyharuhával leitattam róluk a nedvességet. Nagyon fontos ez a lépés, nem ajánlatos kihagyni, mert így még ropogósabb lesz a végeredmény.

Én most oregánóval, sóval és borssal fűszereztem, és ment be a sütőbe az első adag.

Itt fontos még megjegyeznem, hogy ha több tepsije van az embernek, akkor tényleg pillanatok alatt kész van a meccshez vagy a filmezéshez a nassolnivaló. Nekem csak egy tepsim van, ez kicsit lelassította a folyamatokat, de még így is végeztem egy óra alatt két különböző házi csipsszel.

Ha kész, pillanatok alatt kihűl. Nekem magában ízlett a legjobban, de simán elbír különböző mártogatósokat is, ha valaki tunkolni szeret.

(Három összetevős tuti mártogatós tipp: a kedvenc szószom ez, olyan nagyszerű, amilyen egyszerű – tejfölt, majonézt és csípőspaprika-krémet ízlés szerinti arányban összekeverünk, és voilà, kész a szuper mártogatósunk kábé bármihez.)

Édesburgonyacsipsz

Hozzávalók (két főre):

• 3 közepes méretű édesburgonya
• olívaolaj
• sütőpapír a tepsibe
• fűszerek ízlés szerint

Sokáig idegenkedtem a batátától, azaz az édesburgonyától, mert nem állt össze a fejemben, hogyan lehet egy édes krumpli finom. Aztán rávettem magam, megkóstoltam, és azonnal szerelem lett belőle, így nem volt kérdés, hogy ebből a fantasztikus zöldségből is megpróbálok csipszet „faragni”.

Az eljárás ugyanaz, mint a répa esetében: hámozás, szeletelés, nedvesség felitatása, pici olívaolaj, fűszerek, majd irány a 220 fokos sütő nyolc percre. Ízesítésnek csak sót és borsot használtam, de nem is kellett neki több.

Zellerchips

Hozzávalók (két főre):

• 1 kisebb zeller
• olívaolaj
• sütőpapír a tepsibe
• fűszerek ízlés szerint

A zöldborsó mellett a zeller az a zöldség, aminek a gondolatától is frászt kapok, annyira nem szeretem az ízét. De sok helyen írták a zellercsipszről, hogy egyáltalán nincs meg benne a zeller karakteres íze, ezért adtam neki egy esélyt. Úgy voltam vele, hogy megcsinálom, a cikk kedvéért megkóstolom, majd az egészet meghagyom a barátomnak.

Így hát én voltam a legjobban meglepődve, hogy baromi finom lett a végeredmény, igazuk volt azoknak, akik azt írták, nem lesz zelleríze. A só mellett egy adagot még pirospaprikával is megszórtam, de a natúr változat is igazán finom lett. Bátran ajánlom tehát, nem csak zellerimádóknak!

Ja, és ez elkészítés ugyanaz, mint az előzőeknél: hámoz, szeletel, nedvességet felitat, mehet a tepsibe, kicsi olaj, fűszerek, 220 fok, nyolc perc.

Hagyományos burgonyacsipsz

Hozzávalók (két főre):

• 3 közepes méretű újkrumpli
• olívaolaj
• tepsi
• fűszerek ízlés szerint

Ahogy már mondtam, nem maradhatott ki a sima krumplicsipsz tesztje sem, és szerintem jobb így, mint bármelyik bolti.

És mivel újkrumplit használtam, a héját sem dobtam ki, hanem megmostam, és azt is betettem a szeletek közé. Ugyanúgy kell megsütni, mint az előző hármat, ez alkalommal pedig a só mellé szárított fokhagymapehellyel bolondítottam meg, és ó, anyám, ez nagyon jó ötlet volt.

Próbáljátok ki ti is ezeket a szuperfinom és gyors házicsipszeket, tökéletes választás meccs- vagy filmnézés mellé.

Jó ropogtatást kíván,

Dián Dóri

A képek a szerző tulajdonában vannak